Ronnie O'Sullivan: Nincsenek konkrét céljaim, imádom, amit csinálok

– Gratulálunk az újabb tornagyőzelemhez! Nehéz volt Llandudnóban ismét legyőzni az ausztrál Neil Robertsont azok után, hogy két héttel ezelőtt a prestoni döntőben is ellene játszott?
– Kicsit bizarr a szituáció, mert Neil a barátom – válaszolta Ronnie O'Sullivan, aki vasárnap este izgalmas csatában 13–11-re megnyerte a Coral Játékosok Bajnoksága elnevezésű pontszerző tornát Walesben. – Nehéz olyan rivális ellen döntőt vívni, akit szeretsz, tisztelsz és amúgy nagyon jóban vagy vele. A prestoni finálé más volt, ott jól játszottam és simán győztem, most viszont kis szerencse is kellett a sikerhez. Nem lettem volna szomorú akkor sem, ha Llandudnóban Neil nyer.

A REKORDOKRA JÓ LESZ VISSZATEKINTENIE

– A meccs hajrájában nagyon idegesnek tűnt, többször is dühösen, golfjátékosokat imitáló mozdulattal a levegőbe csapott dákójával, amikor elrontott egy lökést.
– Azt nem mondanám, hogy a kiborulás határán voltam, de kétségtelen, gyakran bosszankodtam. Van egyfajta idegesség minden játékosban, feszít bennünket a győzni akarás, hogy jól játsszunk. Sok esetben az a jó, ha ezt nem leplezzük, mert ha kiadod magadból a feszültséget, ha jól használod a mérged, az jót tehet. Vannak olyanok, akik nem mutatják ki az érzelmeiket, de ők gyakrabban vesztenek. Én mindig pozitív oldalról nézem az eseményeket, így nem akarom véka alá rejteni a frusztrációmat sem, mert a görcsösség sokszor tényleg egy-egy kifakadás után múlik el.

– Ezzel a sikerrel átvette a világranglista első helyét Mark Selbytől, aki több mint négy éven át állt az élen. Boldog?
– Nekem mást jelent a boldogság. Például ha van egy barátom, akit nevetni látok, akkor vagyok boldog. Egy ilyen előzés nem feltétlen egyenlő a boldogsággal, inkább azt jelenti, hogy a kemény munka kifizetődött. Senki sem adta ingyen, megdolgoztam érte, s ne képzelje, hogy a torna után csak ülök és nagy mosollyal az arcomon azon gondolkodom, hurrá, megint világelső vagyok!

– Ez volt pályafutása harminchatodik pontszerző tornagyőzelme, amivel utolérte minden idők egyik legjobbját, a skót Stephen Hendryt, és alighanem meg is előzi. Fontosak önnek a rekordok?
– Nyilván számít, ha egy gyerekkori példaképedet megelőzöd valamiben, hazudnék, ha ezt letagadnám. De azon túl, hogy az egyéni rekordokra utólag majd jó lesz visszatekinteni, semmi pluszt nem jelentenek. Azért természetesen büszke vagyok rájuk.

– Hendry hétszeres világbajnok, ön ötszörös. Ebben is megpróbálja utolérni, megelőzni?
– Nem azért kezdtem el játszani, hogy ennek vagy annak a játékosnak megdöntsem a csúcsát, sosem ez a cél vezérelt. A sznúker inkább szórakozás, a lényeg, hogy érezzem jól magam, miközben ezt csinálom.

NEM ÜLDÖZ, NEM IDEGESKEDIK

– A vasárnapi győzelme után az egyik interjúban azt mondta: azért keresi a kenyerét sznúkerrel, mert korábban egyetlen másik munkáját sem élvezte ennyire. Mi volna a második a sorban?
– Hát, ez roppant nehéz kérdés, nem is tudok rá válaszolni, mert képtelen vagyok megnevezni egy olyan korábbi munkámat, amelyet megközelítőleg annyira élveztem, mint a sznúkert. Ebből hozom ki a legtöbbet, és jó pénzt is kapok érte. Valójában azt élvezem, hogy nem üldözök valamit, ami elérhetetlen, és nem idegeskedem azon, hogy ezt vagy azt a tornát még nem nyertem meg.

– Három évvel meghosszabbította a szerződését az Eurosport televíziós csatornával mint szakértő. Élvezi ezt a szerepkört is?
– Őszintén mondom, ez a legjobb, ami velem történt az elmúlt években! Fantasztikusan érzem magam szakértőként, olyan remek emberekkel dolgozom együtt, mint Jimmy White; imádok utazni, tagja vagyok az Eurosport csapatának. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom, mert sosem álmodtam erről, viszont egyszer eljutottam arra a pontra, hogy előre kellett gondolkodnom, milyen élet vár rám azután, ha abbahagyom profi játékos-pályafutásomat. Bevallom, sokkal könnyebb szakérteni, mint játszani, mert nem görcsölök, hogy nyerni kell, ugyanakkor ott lehetek a tornákon, a sznúkercirkusz forgatagában, amit sokkal jobban élvezek, mint azt előtte gondoltam volna.

LÉLEKBEN FEL KELL KÉSZÜLNIE

– Nem furcsa, hogy játszik valaki ellen, de ugyanaznap a kommentátorállásból adott esetben ugyanazt a játékost dicséri vagy kritizálja?
– Érzékeny a téma, sokat kell gondolkodni, mit mondhatok és mit nem, mi eshet rosszul egy vetélytársnak, és rengeteg információt kell begyűjteni. Tudni kell, hogy a tévénézőket mi érdekli, mert ha szükséges a kritika, akkor bizony meg kell fogalmazni. Azt is figyelembe kell vennem, milyen szavakat használok, akár pozitív, akár negatív észrevételeim vannak.

– Tavaly megszületett az unokája, miután legidősebb lánya, Taylor-Ann egészséges kislánynak adott életet. Ez mennyiben változtatott az életén?
– Nem változtatott sokat, mert még fiatalnak érzem magam, de az biztos, hogy boldog voltam, amikor gyarapodott a családunk.

– Tulajdonképpen már mindent megnyert, amit lehetett. Milyen céljai vannak még játékosként?
– Az embernek vigyáznia kell, milyen célokat tűz ki maga elé, mert ha elérhetetlenek, boldogtalan küzdelemmé válik az élete… Nincsenek konkrét céljaim, imádom, amit csinálok, nem élem meg kudarcként, ha kikapok, ez a legfontosabb. Ám lélekben fel kell készülnöm arra, mi lesz, ha végleg leteszem a dákót. De amilyen jól érzem magam szakértőként, emiatt nem is nagyon kell aggódnom.