Sportlövő Eb: Major Veronika ezüstérmet szerzett

A döntő másik magyarja, Csonka Zsófia a nyolcadik helyen zárt, ezáltal nem szerzett olimpiai kvótát. A tokiói indulói jogosultság elnyeréséhez a pécsi lövőnek a finálé két francia versenyzője közül legalább az egyiket meg kellett volna előznie.

„A nap elején aláírtam volna az ezüstérmet, én sohasem aranyérmekben gondolkozom, hanem abban, hogy az adott körülmények között, az aktuális teljesítményemből a legjobbat tudjam kihozni – értékelt Major Veronika, a sportpisztoly ezüstérmese, aki ebben az évben légpisztollyal bronzérmet szerzett a márciusi eszéki 10 méteres kontinenstornán, másik szakágában, futócéllövészetben pedig júliusban, a gyenesdiási Eb-n aranyérmet ünnepelhetett. – Ez most ezüstéremhez volt elég. Három gyengébb sorozatom volt a döntőben, ami végül is eldöntötte az arany sorsát. Elégedett vagyok, miután olyan viadalon lettem második, amelynek alapversenyében és döntőjében is nehézségekkel küzdöttem. Míg a verseny első szakaszában nagyon alacsonyan volt az asztal, a döntős pályán nagyon magasan, míg az alapverseny helyszínén nagyon sötét volt, amelyben semmit sem láttam, a döntőt nagyon világos pályán lőttük – megvoltak a kontrasztok. Miután kiálltam a lőállásból, egyből az jutott az eszembe, hogy végre egy év, amelyben teljes lett a kollekció, mindhárom Eb-érmemre nagyon büszke vagyok."

„Nem kellett volna sok ahhoz, hogy egy kvótával gazdagabban zárjam az Európa-bajnokságot – így Csonka Zsófia, a sportpisztoly 8. helyezettje. – Amikor kiálltam a lőállásból, arra gondoltam, mi történt volna, ha izgulok. Nagyon jó lelkiállapotban, elszántan készültem a döntőre, így amikor vége lett, tanácstalanság lett úrrá rajtam, nemigen értettem, hogy a kedvező előjelek ellenére miért teljesítettem ennyire gyengén. A technikai kivitelezésben kell megtalálnom a válaszokat, ehhez vissza kell majd még néznem a versenyt. A franciák szolidaritása nagyon jólesett, a most előttem végző, és ezzel olimpiai indulási joghoz jutó Celine Goberville-t nemrégiben még én nyugtatgattam azzal, hogy a küzdelmes évben eljön majd az ő ideje. Most ő ölelt át, és azt mondta: a következő kvóta biztosan az enyém lesz. Az edzője is hasonlóan együttérző volt – amíg emberek tudunk maradni, az eredménytől függetlenül van értelme a küzdelemnek.”