Vívás: Mohamed Aida küzd az álmáért, a hetedik olimpiáért

– Egy hónapja még azt mondta, nincs értelme addig a csapatba kerülés esélyéről kérdeznie Feczer Viktor vezetőedzőt, amíg nem tud egyéniben felmutatni egy jó eredményt. Azóta a kazanyi világkupaversenyen hatodik lett. Beszéltek?
– Igen, már a kazanyi verseny előtt. Viktor koncepciójának alapja, hogy szükség van a fiatalításra, a beszélgetés után arra jutottam, egy esélyem maradt: a magyar ranglista első helyén kell végeznem, mert az a válogatási szabályok szerint automatikusan csapattagságot ér – válaszolta Mohamed Aida, aki legutóbb a tavaly júliusi budapesti világbajnokságon vívott csapatversenyen.

– A vébé nyolcaddöntője pecsételte meg a sorsát, amelyben egy nulla hatos asszót vívott?
– Nem feltétlenül. A vezetőedző elmondta, hogy ő már a vébécsapatba sem engem javasolt. El kell ismerni, nem vívtam fényesen a világbajnokságon; a fizikai teljesítményem hanyatlása mellett más is nyomasztott. Tavaly tavasszal feszültség alakult ki a csapatban, amely abból fakadt, hogy ki vív vagy nem vív az aktuális verseny adott asszójában, de a csapat érdekeit szem előtt tartva igyekeztünk normalizálni a helyzetet. Megviselt, és nem volt könnyű elfogadni, hogy a fiatalok összefogtak, összezártak – sosem tapasztalt helyzetbe kerültem, amivel meg kellett birkóznom.

– A balul sikerült világbajnokság után számított újabb lehetőségre?
– Nem gondoltam, hogy nem kapok esélyt. Azt hittem, mindenki tiszta lappal indul, és hogy megküzdhetek a csapatba kerülésért. Én továbbra is úgy jártam edzeni, mentem edzőtáborokba és a versenyekre, hogy a szemem előtt a cél, az olimpiai szereplés lebegett.

– Egyetlen sansza erre – miként említette is –, ha a hazai ranglista élén végez. Jelenleg második. Van esély arra, hogy megelőzze Kreiss Fannit?
– Egy hazai válogatón és a tauberbischofsheimi világkupán lehet még ranglistapontokat szerezni, és a matematikai esély megvan arra, hogy megelőzzem. Nehéz feladat vár rám, tudom, mindenki engem akar majd megverni, hiszen rajtam kívül mindenki másnak az az érdeke, hogy Fanni végezzen előrébb.

– Mit sérelmez leginkább a kialakult helyzetben?
– Azt nehezményezem, hogy mások nem tudják elfogadni, hogy én is meg akarok küzdeni az álmomért, szeretném, ha ezt tiszteletben tartanák. Én elismerem a többiek teljesítményét – van, aki többet, van, aki kevesebbet tesz le az asztalra –, Kreiss Fanni a tudásának megfelelően vív, és kétség sem fér ahhoz, hogy ma ő Magyarország legjobb női tőrözője. Rengeteget fejlődött és hatalmasakat vívott a szezonban Pásztor Flóra, és Kondricz Kata is sokat lépett előre. Mindenkinek az az érdeke, hogy az olimpiára a legerősebb csapat utazzon. Hat olimpián versenyeztem, sosem adták senkinek ajándékba a részvételt, mindig keményen meg kellett harcolni érte. Én a fair play küzdelemhez szoktam, most is ebbe álltam bele, amikor a válogatókon pástra léptem, mert hittem, hogy az eredményeimmel kivívhatom a csapattagságot. És ezt még mindig nem adtam fel!

– A keretedzéseken – amelyeken együtt készül a többiekkel – milyen hangulatban zajlik a munka?
– Más most, és nehezebb is, mint amikor velem egykorú társakkal vívtam, akikkel mindent tudtunk egymásról; most nem engem avatnak be a titkaikba a lányok. De igyekszem nyitott lenni, és mindenkivel beszélgetni. Egyébként az edzéseken kizárok mindent, próbálok csak a saját feladataimra figyelni, ami most már elég jól megy. Tavaly jóval sérülékenyebb voltam lelkileg, most nemcsak fizikailag vagyok sokkal jobb formában, hanem lélekben is megedződtem.

– Akkor még profitálhat is a történtekből.
– Azáltal, hogy új helyzettel kellett megküzdenem, egyfajta lélekfejlődésen mentem keresztül. Talán egy ilyen fejbe kólintásra volt szükségem, mert azóta jobban ki tudom hozni magamból a páston, ami bennem van. Most olyan pontra jutottam, hogy képes vagyok mindenből építkezni: nagyon sokat jelent a szeretteim, a körülöttem lévők és az ismeretlenek biztatása, amiből erőt nyerek, azok pedig, akik nem engem támogatnak, megtöbbszörözik ezt az erőt – legalábbis Kazanyban ezt éreztem.

– Apropó, Kazany! Mit érzett, miközben a csapatversenyt nézte?
– Szurkoltam és természetesen örültem a végén. Egy sportolónak mindig nagyon nehéz kívülállóként figyelni a többiek versenyét. A három lány nagyon szépen vívott, szép vívást márpedig mindig jó nézni. Gratuláltam is hozzá.

– Az edzéseken ugyanazt a munkát végzi, mint évtizedekkel fiatalabb sporttársai?
– A legvégén van egy kicsivel több pihenőm, de egyébként ugyanazt. Noha sokszor ellenkeztem Feczer Viktorral, beláttam, hogy az általa előírt kemény munka végül megtérül.

– A decemberi országos bajnokságon említette, átalakította az önálló edzéseit. Miben változtatott?
– A mesteremmel, Solti Antallal átgondoltuk, mit változtassunk a vívásban; régen jól működő elemeket felelevenítettünk, és néhány újat is elkezdtünk gyakorolni. A mester mellett Kiss Tibor is sokat segít, és Ramocsa Gábornak is sokat köszönhetek. Miután a tavaly végzett fizikai edzésmunka nem volt hatékony, a robbanékonyságom növelése érdekében Képes Gergely útmutatásai alapján alapvetően változtattunk rajta. Most az aktuális fizikumomhoz és az életkoromhoz jobban passzoló munkát végzek. A mentális felkészülésre is nagy hangsúlyt fektetek, az évtizedek alatt sokat tanultam a pszichológusoktól, ezt igyekszem kamatoztatni. Emellett nagyon odafigyelek az alvásra. Korábban szétaprózódtam a két gyerek nevelésével járó feladatok és a háztartásvezetés teendői miatt, most az utóbbin nem stresszelek. A gyerekek sokat segítenek abban, hogy ne visszhangozzanak folyamatosan a fejemben a sportbeli problémák. Ha nekik vége a napnak, én is gyorsan lepihenek, és attól, hogy kellő időt fordítok az alvásra, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.

– Ha lehetősége lenne rá, mivel érvelne a csapatba válogatása mellett?
– Nagyon sok biztatást kapok, és nem csak a közvetlen környezetemből; jólesik, hogy az emberek elismerik, amit idáig tettem és elértem. De ebben az esetben nem azt szeretném, hogy az elmúlt harminc év teljesítménye alapján ítéljenek meg, vagy a korom miatt tiszteljenek, szeretném, ha azt vennék alapul, amit idén letettem az asztalra. Azt kérném: nézzék meg az elmúlt év eredményeit, amelyek alapján – úgy gondolom –, ott a helyem a csapatban.