Az ITTF cikkírója emlékeztet, hogy a döntőbeli ellenfél, Kína sorozatban harmadszor szerette volna megnyerni a férfi csapatversenyt, miután 1975-ben Kalkuttában és két évvel később, Birminghamben sem talált legyőzőre.
A magyar válogatott gerincét Jónyer, Klampár és Gergely alkotta, előbbi kettő 1971-ben párosban nyert vb-t, míg Kalkuttában Jónyer és Gergely diadalmaskodott ugyanebben a számban, Jónyer pedig egyesben is felért a csúcsra.
Ők voltak a sztárok a Berczik Zoltán irányította együttesben, de Kreisz Tibor és Takács János is az aranyérmes csapat tagja volt. A phenjani tornán kétszer is találkozott egymással a magyar és a kínai csapat, a csoportmérkőzések során 5–2-es, a fináléban pedig 5–1-es magyar siker született – az ITTF közli az 1979. április 30-án lejátszott döntő jegyzőkönyvét is.
Azóta csak a svédek tudták megtörni a kínai uralmat a vb-k férfi csapatversenyében, a skandinávok négyszer, az ázsiaiak pedig 15-ször győztek.
„Különleges élmény volt – idézi Klampár Tibort az ittf.com. – Az, hogy megvertük Kínát a csoportban, nagy önbizalmat adott a folytatásra, és igazolta, hogy jó volt a vb-felkészülésünk. A döntő előtt láttuk, hogy a rivális játékosai tartanak tőlünk, sápadtak voltak. A legemlékezetesebb számomra az utolsó meccsem, amelyen szetthátrányból fordítva nyertem, és ezzel miénk lett a vb-cím. Az egész csapat berohant és feldobáltak a levegőbe. Az élmény annyira friss bennem, hogy még ma is érzem, ha becsukom a szemem.”
A magyar válogatott gerincét Jónyer, Klampár és Gergely alkotta, előbbi kettő 1971-ben párosban nyert vb-t, míg Kalkuttában Jónyer és Gergely diadalmaskodott ugyanebben a számban, Jónyer pedig egyesben is felért a csúcsra.
Ők voltak a sztárok a Berczik Zoltán irányította együttesben, de Kreisz Tibor és Takács János is az aranyérmes csapat tagja volt. A phenjani tornán kétszer is találkozott egymással a magyar és a kínai csapat, a csoportmérkőzések során 5–2-es, a fináléban pedig 5–1-es magyar siker született – az ITTF közli az 1979. április 30-án lejátszott döntő jegyzőkönyvét is.
Azóta csak a svédek tudták megtörni a kínai uralmat a vb-k férfi csapatversenyében, a skandinávok négyszer, az ázsiaiak pedig 15-ször győztek.
„Különleges élmény volt – idézi Klampár Tibort az ittf.com. – Az, hogy megvertük Kínát a csoportban, nagy önbizalmat adott a folytatásra, és igazolta, hogy jó volt a vb-felkészülésünk. A döntő előtt láttuk, hogy a rivális játékosai tartanak tőlünk, sápadtak voltak. A legemlékezetesebb számomra az utolsó meccsem, amelyen szetthátrányból fordítva nyertem, és ezzel miénk lett a vb-cím. Az egész csapat berohant és feldobáltak a levegőbe. Az élmény annyira friss bennem, hogy még ma is érzem, ha becsukom a szemem.”
Jónyer István elmondta, hogy Berczik mester mérkőzésről mérkőzésre készítette fel őket, lépésről lépésre haladtak, és ez szerinte nagyon fontos volt.
„Amikor megvertük Kínát a csoportban, tudattuk a világgal, hogy a magyarok történelmet írni jöttek ide. Őszintén szólva az első meccsünk után nem volt kétségem afelől, hogy megvalósítjuk a célunkat, csak összpontosítanunk kellett. Sajnálom, hogy a döntőben kikaptam Kuótól, de összességében életem egyik legnagyszerűbb pillanata volt a csapatgyőzelem” – fogalmazott.
„A döntőben az enyém volt a legnagyobb feladat, én voltam a kezdő ember – idézte fel a több mint négy évtizede történteket Gergely Gábor. – Miután korábban már legyőztük őket, tudtuk, jó rajtra van szükségünk, hogy nyomás alá helyezzük őket. A fináléból a legjobb emlékem az, hogy győztesen vonulhattam le a nyitó mérkőzés után, azaz jól kezdtünk.”
Kiemelte Berczik Zoltán szerepét is, aki szerinte tökéletesen készítette fel őket, és a torna során is mindig erősítette a csapatszellemet, a döntőben pedig hagyta őket játszani és folyamatosan megerősítést kaptak tőle.