Péni Istvánhoz hasonlóan a pisztolyos Major Veronika idei formaidőzítése is kiválóan sikerült, a futócéllövészetben Európa-bajnok, sportpisztollyal Eb-ezüstérmes keszthelyi sportoló sorra lövi az edzéseken a világcsúcsnál jobb eredményeket. „Nagyon sajnálom, hogy nem idén versenyzünk Tokióban. Most, hogy a napokban rendezték volna a női lég- és sportpisztolyos számot is, szinte minden órában eszembe jut az olimpia. Testben és lélekben is felkészültem az idei versenyre, és úgy vélem, megálltam volna a helyem, de bízom benne, hogy jövőre is hasonlóan jó formában várom a rajtot. A felszabaduló időt igyekszem hasznosan tölteni, a szakmai munka mellett sok gyógytornával kiegészülő fizikai tréninget végzek” – mondta Major Veronika. |
Noha a versenyprogramot záró királyszám, a férfi puskások – magyar éremeséllyel is kecsegtető – 50 méteres összetett versenyszáma még előttünk állna, július utolsó napjára az érmek többségét már kiosztották volna sportlövészetben Tokióban. A sportág nemzetközi vezetőinek presztízskérdés, hogy az aktuális játékok első aranya sportlövő nyakába kerüljön, ezért 2008 óta igyekeznek úgy összeállítani a programot, hogy a nyitó napon kora reggel már döntőt lőjenek a női puskások, így nyerhetik meg ugyanis a különversenyt az országúti kerékpárosokkal szemben, akik ugyancsak az elsőre hajtanak.
Ugyan lett volna és jövőre még lesz is lehetőség további indulói jogosultságokat elnyerni, Magyarország jelen állás szerint négy kvótával vágott volna neki a játékoknak: férfi puskában Péni István és Sidi Péter, női puskában Mészáros Eszter, míg női pisztolyban Major Veronika szerzett indulói helyet, s bizonyára ők is utaztak volna az országnak nyert kvótával Japánba.
Jóllehet a jelenlegi kontingens éppen fele a 2016-os riói sportági csapatnak, bizakodva vártuk volna a rajtot, hiszen a hatodik olimpiájára készülő 41 éves világ- és Európa-bajnok Sidi kezében éppúgy benne van az újabb ötkarikás döntő, mint az időközben felnőtt klasszissá érő Péni Istvánéban és Major Veronikáéban. A döntőben pedig – miként sportági berkekben hangsúlyozni szokás – bármi megtörténhet.
– Miként viseli, hogy még egy évet várnia kell arra, hogy lőállásba lépjen Tokióban? – A riói olimpia záró napja óta készülök a tokiói játékokra, nem oszt, nem szoroz az egyéves halasztás, amire úgy tekintek, kaptunk ajándékba még egy évet, hogy jobbak legyünk. A motivációmból nem veszítettem, a munkamorálom sem lett rosszabb, nem azért megyek le naponta a lőtérre, mert olimpiára készülök, hanem azért, mert szeretek oda járni és tízeseket lőni. Az egyetlen nehézség, hogy még mindig nem tudjuk, mikor lesz a következő versenyünk. De készülök, és szerintem ugyanolyan jó formában utazom jövőre Tokióba, mint amilyenben most vagyok. – A huszonnégy éves Péni István mennyiben lesz más versenyző, mint a Rióban bemutatkozó tinédzser? – Nagyon sok mindenben változtam. Sokkal tudatosabban készülök, ami a versenyzésemen is meglátszik. Négy éve a legfiatalabb lövők egyike voltam, és noha jövőre sem tartozom még a nagy öregek közé, mostanra jóval érettebb lettem; összeszedettebben, koncentráltabban és nyugodtabban fogok tudni versenyezni. – Az elvárásai is változtak? – Nekem mindig magasak voltak az elvárásaim magammal szemben, Rióban is magasra tettem a lécet, és így lesz Tokióban is. Nincs értelme eredményben meghatározni, hogy ez mit jelent. A legjobbamat kell nyújtanom – a sportágat ismerők tudják, ha jó napot fogok ki, sokra vagyok hivatva. |
„A sportlövészetben eredményeket biztosra venni nem lehet, de talán kijelenthető, hogy Sidi Péter újra ott lett volna a döntőben légpuskában. A februári wroclawi kvalifikációs Európa-bajnokságon fantasztikusan versenyzett, az alapversenyben saját világcsúcsát megközelítve nyert kvótát és jutott a fináléba – kezdte Győrik Csaba szövetségi kapitány. – Péni István ugyanitt megnyerte első Eb-érmeit olimpiai számokban, az elmúlt év menetelése alapján elmondható: bármikor bármilyen versenyt meg tud nyerni, legyen szó légpuskáról vagy az összetett számról. Olyan magas szintű a technikai tudása, hogy ha jó átlagosan teljesít, akkor is döntős, és ha a finálé nem sikerül tökéletesen, akkor is érmes.”
A villámkarriert befutó, a női pisztolyosok legszűkebb elitjéhez tartozó Major Veronikát is a tokiói éremesélyesek közé sorolhatjuk. Győrik Csaba versenyzője mentálisan rendkívül erős, a legkiélezettebb pillanatokban is hideg fejjel és biztos kézzel lő.
„Ha tudja hozni, amire képes, helye van az olimpiai fináléban, ráadásul nagyon erős döntőlövő, amit az is bizonyít, hogy az ő neve áll a sportpisztolyos szám döntős világcsúcsa mellett. Mostanában kegyetlenül jól lő” – jegyezte meg a kapitány.
A nemzetközi mezőnyről szólva a kapitány kiemelte, alapvető változás, hogy a nemek közti egyenlőség jegyében elnyerhető kvótaszámok miatt több női versenyző lép lőállásba Tokióban, mint Rióban, a férfi indulók száma viszont kevesebb, ezáltal Péniéknek a korábbinál sűrűbb mezőnyben kell felvenniük a harcot. Az előző játékok óta több kiválóság is visszavonult, ugyanakkor – akárcsak itthon – bekopogtak az ajtón a nagyokat már időnként legyőző, esetenként juniorkorú fiatalok – velük ugyancsak számolni kell Tokióban.