Cselgáncs GS: Karakas bronzérmes, Naji Dávid ötödik

„Nem számítottam erre az eredményre, mert fejben általában szétcsúszok a versenyekre. Az elmúlt években több csalódás is ért, de az edzőim mindig mondták, hogy még kicsit bírjam, mert egyszer lehet, tudok úgy versenyezni, ahogyan az edzéseken dzsúdózom. Sose gondoltam volna, hogy éppen itt jön ki egy ilyen nagy eredmény” – mondta Naji Dávid, aki kifelé menet megköszönte Pánczél Gábor szövetségi kapitánynak az egész napos támogatást, segítséget.

„Az én edzőm sajnos nem lehetett itt, mert ez egy zárt, buborékrendszerű verseny, de a megéltek alapján azt mondhatom: eszméletlenül jól felkészített otthon. A napot végig telefonáltuk, öntötte belém a lelket, és folyamatosan próbálta visszaterelni a gondolataimat, hogy fókuszban maradjak. Köszönettel tartozom a kapitánynak, aki mindent megtett ma értem az edzőm helyett is.”

És hogy Naji Dávid ezzel az ötödik hellyel visszakapott valamit az elvesztett hitéből?

„Rengeteget. Egyszer álmodtam valami olyasmit, hogy csak úgy a semmiből érmes leszek egy nagy versenyen. Most az érem nem jött össze, de érzem, hogy ez a verseny sokat jelent majd a későbbi pályafutásomban. Hogy irányba vesszük-e a 2024-es olimpiát? Igazság szerint az első meccsnél tovább nem terveztünk az edzőmmel, de azt hiszem, ha hazamentem: lesz mit megbeszélnünk.”

Karakas Hedvig: Mindössze 35 másodperc

Mindössze 35 másodpercre volt szüksége a BHSE világbajnoki bronzérmesének, Karakas Hedvignek arra, hogy a bronzmeccsen letudja holland riválisát, Sanne Verhagent. Toncs Péter tanítványa karfeszítéssel győzött, kifelé menet az egyik önkéntes halkan meg is jegyezte:

„Micsoda, feszítés volt ez!”

Amely után büszkén feszíthetett a dobogó harmadik fokán Karakas Hedvig, aki immáron sorozatban harmadik bronzérmét nyerte meg Budapesten.

„Ismerem a holland lányt, megvan a taktikám ellene, de nem szeretek úgy odaállni, hogy fogható, verhető ellenfelem van, és ezért simán nyerek ellene, mert ez nem így működik. Az, hogy ilyen gyorsan győztem ellene, meglepett, és nagyon örültem neki, mert így hamarabb vége lett ennek a hosszú, fárasztó napnak. A budapesti döntő azért hiányzik még nekem, de most leginkább a nézők hiányoztak, mert nagyon szeretek itthon, hazai közönség, a szeretteim előtt versenyezni. Szeretem érezni azt, hogy adok nekik. Most is a meccs végén nagyon örültem belül, de ha itt lettek volna az emberek, valószínűleg kicsattanok a boldogságtól.”