Csak kapkodjuk a fejünket a nemzetközi súlyemelőélet fejleményeiről értesülve. Ebben az évben – többek között – túl vagyunk egy az IWF-et és (ex)elnökét, Aján Tamást súlyosan megvádoló ARD-dokumentumfilmen, egy elnökváltáson (Aján ment, az amerikai Ursula Papandrea jött), az ARD-riport kapcsán Richard McLaren és stábja által készített, júniusban közzé tett független jelentésen – amelyben például az is szerepelt, hogy a 2017-es bangkoki tisztújító IWF-közgyűlésen Aján Tamás dollárezrekért vásárolt szavazatokat újraválasztása érdekében.
A „felvásárlók” között említi a jelentés a thaiföldi Intarat Yodbangtoeyt, aki éppen 2017-ben lépett elő a nemzetközi szövetség első alelnökévé. S ha hozzátesszük, hogy a 2018-as világbajnokságon nyolc thaiföldi emelő bukott meg, s emiatt az ország tagságát 2019 márciusában három évre felfüggesztette, így emelőit az olimpiai indulástól is megfosztotta az IWF, különösen furcsa: az elnökség Papandrea helyett megválasztotta elnöknek Yodbangtoeyt.
Papandrea január 22. óta látta el az ügyvivői elnöki feladatokat, de nem volt egység a vezetőségben, amelynek 19 tagjából hét olyan országot képvisel, amelynek emelői vagy nem szerepelhetnek (Egyiptom, Thaiföld) vagy a maximális négy-négyhez képest legfeljebb egy-egy (példának okáért Oroszország) vagy két-két versenyzőt küldhet Tokióba. A mostani szakadást a Covid-járvány miatt sérülő olimpiai kvalifikációs szisztéma újragondolását kísérő viták váltották ki.
Komikus, de úgy váltották le online ülésen Papandreát, hogy meg sem hívták rá – legalábbis ezt mondja az amerikai hölgy. Thomas Bach, a NOB elnöke (aki néhány nappal korábban a sportág súlyosan veszélyeztetett olimpiai létéről nyilatkozott) meg azt, hogy aggódik a fejlemények miatt.