Súlyemelés: Sokan összerogynak a tét alatt – Nagy Péter

– Tizenhat bajnoki aranyával immár az örökranglista éllovasa, Buronyi László tizenöt elsősége hatvannégy évig tartotta magát – ugyanakkor azt jósolta, nem kell ennyi időnek eltelnie, hogy önt is letaszítsák a rangsor éléről. Mire alapozza a tippjét?
– Egyrészt Gyurkovics Feri ugyan negyvenegy éves, de már tizenhárom győzelemnél tart, továbbra is eltökélt, és mert nemigen jelentkeznek utódok százkilenc kilóban, jó néhány sikeres éve lehet még. Másrészt többen tizenhat-tizenhét évesen szerezték meg első felnőttbajnoki címüket, így csupán az a kérdés, meddig tart a pályafutásuk.

– Azt szokták kérdezni ilyenkor, milyen volt felkelni a történelmi tett végrehajtását követő reggel. Én inkább úgy teszem fel a kérdést: milyen annak tudatában ébredni, hogy immár mindenkit, így legendák sorát, Baczakó Pétert, Földi Imrét, Szanyi Andort, Tóth Gézát, Veres Győzőt vagy Benedek Jánost utasítja maga mögé?
– Különleges érzés, hogy valamilyen szinten melléjük sorolhatom magam, noha olimpiai vagy világbajnoki érmeket nem szereztem. Nagy dolog a magyar súlyemelő-történelem részének és nem csak epizódszereplőnek lenni, akit gyorsan elfelejtenek.

– Az elért háromszáznyolcvan kiló ismeretében mintha túlságosan visszafogottan várta volna a bajnokságot, így némi esélyt adhattunk az ifjú Holló Szilárdnak is. Titkolózott?
–Nem, egyszerűen nagyon hullámzóan alakultak az edzéseim, hol szárnyaltam, hol alászálltam, és nem tudtam az okokat. Tény, az utolsó két hétben enyhült a hullámzás, kezdett összeállni a mozgásom, a bemelegítés alatt pedig már akkor jó állapotban éreztem magam, amikor az üres rudat kezdtem emelgetni.

– Az ob-t megelőző edzéseken nem ment két mázsa fölé lökésben, a versenyen ellenben kétszázhét kilóig jutott. Súlyemelőknél gyakori, hogy a tréningeken nem törnek maximális súlyokra, aztán a versenyen alaposan „belehúznak”. Hogy is van ez?
– Embere válogatja. Vannak edzésmenők, és vannak jó versenyzőtípusok. Én az utóbbiak közé sorolom magam. Sokan összerogynak a tét alatt, vagy a fogyasztás vesz ki annyit belőlük, hogy meg sem közelítik az edzésen futott formájukat. Én az esetek kilencvenkilenc százalékában többet kihozok magamból a versenyeken, feldob a tét, felspannolnak a körülmények. Tatán a tizenhatodik bajnoki cím elérésének lehetősége jelentette a legnagyobb motivációt.

– Ne felejtsük, apukaként először dicsőült meg, Lara lánya július végén született. Mennyiben kellett másként készülnie?
– A feleségem nagyon profin csinálta. Egy hónapig volt nehéz, ám után szépen kialakult Lara életritmusa, amihez már tudtunk alkalmazkodni. A bajnokság előtti hetekben nem nekem kellett vigyáznom rá, Filoména ment ki vele, ő tologatta a babakocsit, így eleget pihenhettem. De mostantól már sokat lehetek és játszhatok Larával, a feleségem nyugodtan készülhet a vizsgáira.

– A kicsi megfoghatta már a tizenhatodik aranyat?
– A kezébe azért nem adtuk, de mellé tettük. Mégiscsak ez az első aranyérme…

– Első olimpiája után, 2012 augusztusában gyermek- és ifjúkora helyszínén, Rédén hatalmas fogadást adtak a tiszteletére. A faluhatárhoz érve mit sem sejtve átültették egy vadászhintóba, az szállította a főtérre. Lehet, most a márványtábláját vésik?
– Nem tudom, de egy biztos: mindig figyelnek rám, és ha valamire készültek, mindig titokban tették, meglepetésnek szánták.

– Első bajnoki címét tizenkilenc évesen szerezte Kazincbarcikán. Mire emlékszik?
– Arra, hogy a verseny után Pubi – vagyis a mellettem azóta is jóban-rosszban kitartó edzőm, Oláh Imre – hazavitt Rédére, és a családdal megünnepeltük az első bajnoki győzelmem. Ha jól emlékszem, a súlylökő Bíber Zsolt volt a legnagyobb riválisom, ám nem ment neki, a dobogóra sem állhatott fel.

– Mi lesz a jövő évi Nagy Péter–Holló Szilárd ólomsúlyú csata végeredménye?
– Ha nem jön közbe sérülés, még nem fog megszorítani. Lássuk be, harminc-negyven kilót azért nem lehet fejlődni egy év alatt.