Kulcsár Krisztián: Az olimpia megrendezésének ügye egy országegyesítő projekt

– Friss hír, hogy a MOB létrehozta a Budapest 2032 bizottságot. Csak hogy tisztázzuk: ugye ez nem azt jelenti, hogy már fogalmazzák is az olimpiai pályázat szövegét?
– Természetesen erről nincs szó, már csak azért sem lehetne, mert a játékok megrendezésére nem egy ország olimpiai bizottsága, hanem a rendezni szándékozó város pályázhat. Ellenben a MOB-nál nem végeznénk jól a dolgunkat, ha nem vizsgálnánk meg, hogy Budapestnek egyáltalán érdemes-e foglalkoznia az olimpia megrendezésének kérdésével, ami egyben az alapszabályunkból fakadó kötelezettségünk is. Az ügyet a magunkénak érezzük, s ha az ország gazdasági és társadalmi helyzete alapján alkalmas rá, az élére állunk. De félreértés ne essék, a MOB-tagság és az elnökség – talán nem meglepő módon – zsigerből pozitívan áll a kérdéshez.

– Az említett bizottságnak lesz a feladata ezt a vágyat tényekkel is alátámasztani?
– Szeretnénk hitelesek maradni az ügyben, ezért prekoncepciók gyártása helyett megvalósíthatósági és makrogazdasági hatástanulmányt várunk a bizottságtól, amivel – persze csak akkor, ha alátámasztja reményeinket – a döntéshozók elé állhatunk.

– A testületbe kizárólag a gazdasági élet szereplői kerültek be, a sportszakma nem képviselteti magát. Ez tudatos volt?
– Igen, mert ebben a pillanatban ez elsősorban nem sportszakmai kérdés. A mi feladatunk, hogy bemutassuk a lehetőségeket, a gazdasági, politikai és egyéb releváns körülményeket és iránymutatást adjunk a fővárosnak, illetve a kormánynak, hogy lehetséges-e, érdemes-e belevágni az olimpia megrendezésébe. Ahhoz, hogy ez megalapozott javaslat legyen, olyan személyeket kértünk fel, akiket nem lehet elfogultsággal vádolni, emellett a gazdaság különböző szektoraiban meghatározónak számítanak. Abból indultunk ki, hogy ha ők a nevüket adják a tanulmányban megfogalmazott következtetésekhez, annak alapján a főváros és a kormány is felelősségteljes döntést hozhasson.

– A bizottság létrehozásáról egyeztettek a fővárossal és a kormánnyal?
– Nem, de erre nem is volt szükség. Mindazonáltal fel fogjuk venni a kapcsolatot, mert pontos és megbízható tanulmány elkészítéséhez szükség lesz az állami és önkormányzati szervektől kapott információkra.

– A világjárvány és a vonatkozó gazdasági nehézségek közepette megfelelőnek érzi az időpontot, hogy az olimpia megrendezésén gondolkozzunk?
– Miközben egyetértek, hogy az időzítés sajátosnak tűnhet, nem volna helyes, ha ebből indulnánk ki. Még esik az eső, ám holnapra kisüt a nap, ezért úgy véljük, felelőtlenül járnánk el, ha azért nem kezdenénk el a hosszú távú munkát, mert a környezet jelenleg nem megfelelő. Ma sokaknak azt is nehéz elképzelni, hogy a nyáron Tokióban olimpia lesz, miközben mindazoknak, akik benne élnek, efelől semmi kétségük sincs. Ne feledjük, 2032 kapcsán egy tizenkét év múlva esedékes esemény megrendezési lehetőségéről beszélünk...

– Ez igaz, de mivel a rendezőről várhatóan 2025-ben döntés születik, a társadalmi párbeszédet egy-két éven belül el kell kezdeni, márpedig ez jóval beláthatóbb időintervallum.
– Kétség sem férhet hozzá, fontos a társadalmi párbeszéd, mert azt látjuk, hogy ez az ügy amennyire fontos, annyira megosztó is. Olimpiarendezés kérdésében a lakosság megosztott, viszont mi azért dolgozunk, hogy össznemzeti ügyként élvezze majd a markáns többség támogatását.

– Adott esetben támogatná a népszavazást?
– Ez a Magyar Olimpiai Bizottság döntési kompetenciáján túlmutató kérdés, de az nem kérdés, hogy – miként azt a NOB is megköveteli – az erős lakossági támogatás elengedhetetlen feltétel. Ha a pályázás kilátásai pozitív eredménnyel kecsegtetnek, úgyis kiterjedt társadalmi vitára lesz szükség, hiszen egy olimpia és paralimpia megrendezése a teljes országot hét éven át megmozgató nemzetgazdasági vállalkozás.

– Hisz abban, hogy a tanulmány mindezt megerősíti?
– Optimista vagyok, és nagyon szeretnénk odaállni a startvonalhoz. Abban pedig feltétlenül hiszek, hogy az olimpia megrendezésének ügye egy országjobbító, -egyesítő projekt, ami elhozhatja a katarzist azoknak az életébe is, akik nem élték meg a rendszerváltás generációs élményét, és akik enélkül talán csak a világjárvány okozta mély impulzusokra emlékeznek majd vissza ezekből az évekből.