Az állóképességi sportoknál az edzésmennyiség kardinális kérdés, a tréningek száma és hossza az ultrafutás esetében pedig különösen fontos. Miután az utóbbi években – leginkább a magyar Spartathlon-győzelmeknek és szép számú teljesítésnek, valamint a magyar hosszútávfutók egyéb sikereinek köszönhetően – egyre több hobbifutó kezdett ultratávokat futni (vagy a kihívás gondolatával kacérkodni), így a téma (edzésmennyiség) még érdekesebbnek tűnik. Egyes felmérések szerint a hosszabb távokra hangoláskor a túlterhelés az egyik leggyakoribb okozója a sérüléseknek.
Az érem másik oldala viszont az aluledzettség, ami legtöbbször abban csúcsosodik ki, hogy a hobbifutó arról panaszkodik, hogy nem fejlődik, illetve jel lehet a problémára az is, hogy valaki kénytelen feladni az ultra- vagy a maratoni versenyét. Adva van tehát a kérdés: mi az ideális edzésmennyiség, mennyi a túl sok és mennyi a túl kevés? Mivel minden futó más, ezért nehéz a kérdésre egységes választ adni és kapni, így inkább alapelveket, irányokat kerestünk Szabó Gáborral, a Sashegyi Gepárdok futóedzőjével, aki maga is sikeres hosszútávfutó aszfalton és terepen is.
A beszélgetést elolvashatják a Csupasporton, ahol manapság a túrázókat fenyegető legnagyobb veszélyforrásról, a túlzott magabiztosságról is összeállítottunk egy cikket.