Az elsők tisztelete – magyar aranyak az olimpiákon

VACOGÓ DELFIN

Hajós Alfréd, 1896

Hajós Alfréd nem csupán az első olimpiai bajnokunk, hanem az első duplázónk is. Kétszeres aranyérmes tehát Athénban. Egy nappal az olimpiai úszóversenyek előtt hazaírt édesanyjának: „Tennem kellene valamit az amerikaiakkal szemben” – írta, mivel úszásban zömmel tengerentúli sikerek születtek. Elszántan vetette bele magát a jéghideg vízbe, onnan tudta meg, hogy célba érkezett, hogy a tenger­öböl mellett a cirka 40 ezer néző moraját észlelte. A „Zito i Ungheria!” („Éljen Magyarország!”) kiáltásokból vette ki, hogy ő nyert. Naplójába ezt írta első olimpiai győzelméről: „És a versenybírák hajójának legmagasabb árbócán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk. A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, de már az első taktusok után elhallgatott. A rá következő csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar himnusz. Győzelem! Győzelem!” Hajós 100 méteren 1:22.2 perccel győzött, az 1200 métert 18:22.2 perc alatt úszta le. Amikor 1200-on elvesztette szem elől az 500-on olimpiai bajnok Paul Neumannt, megfordult a fejében, hogy feladja a versenyt. Aztán amikor az osztrák látta, hogy a magyar 20 méterrel előtte jár, ő adta fel. A hidegtől vacogó Hajóst úgy kellett kihúzni a tengerből. Az újságok azt írták róla: „A magyar delfin”. Amikor a király a fogadáson megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen jól úszni, a magyar delfin azt válaszolta: „A vízben.”

 

TUDTA A BAL KÉZ...

Elek Ilona, 1936

Elek Ilona ott lehetett volna az 1932-es Los Angeles-i olimpián, ám tőrvívónk éppen eltiltását töltötte. Történt, hogy 1930-ban egy versenyen összekülönbözött a zsűrivel – egy a húga, Margit elleni ítélet miatt reklamált hevesen –, amiért két évre (!) eltiltották, s egyet le is kellett töltenie. Berlinben (1936) – már 29 évesen – az első csoportkörben jól ment neki a vívás, ám a második szakaszban két győzelme és három veresége mellett csupán jobb találataránnyal jutott be az elődöntőbe, amelyből veretlenül vívta be magát a nyolcas fináléba. A címvédő osztrák Ellen Preist 1:3 után 5:3-ra verte meg, ám mivel a német Hedvig Hass a második csoportkörbeli sikere után a döntőben is felülmúlta, hiába állt „Csibi” hat győzelemmel (az 1928-as amszterdami aranyérmes német Helene Mayert 5:4-re múlta felül), olimpiai bajnoki címe az utolsó asszón, a Preis–Mayer párharcon múlt. Ha a német győz, holtverseny alakul ki közte és Elek között, ha kikap, a magyar az olimpiai bajnok. A csörte 4:4-re állt, a Nemzeti Sport így írt Berlinből: „Hosszas előkészítés után Mayer támad, utolsó rohamra indul, de Preis feltartó szúrása halálbiztosan ül.” Így nyert Csibi, aki annak ellenére odament osztrák ellenfeléhez, és megköszönte tisztességes hozzáállását, majd megölelte, hogy korántsem voltak jó viszonyban. Elek a Pesti Hírlap munkatárásnak azt mondta: „Írja meg kérem, hogy ez életem második legboldogabb napja.” Az elsőt a szintén aranyérmes kardozó, a Pesti Naplóba író Petschauer Attila derítette ki: eszerint Csibi házasságkötése napján volt a legboldogabb. A tőrvívó 1948-ban Londonban megvédte bajnoki címét, négy évvel később Helsinkiben ezüstérmes lett. Az 1923 és 1926 között a Zeneakadémia ének (nem zongora, ahogy általában írják!) szakán tanuló hölgy évtizedekkel később a dalszerzéssel is megpróbálkozott, nemegyszer sikerrel. Az 1971-es táncdalfesztiválon például Szécsi Pál énekelte Nem tudja a jobb kéz című szerzeményét, és valóban: Csibi bal kézzel vitte be a találatokat.

ELVÁRT SIKER

Férfi vízilabda-válogatott, 1932

Már négy évvel korábban, Amszterdamban is a legnagyobb esélyesként utazott Komjádi Béla csapata a játékokra, hiszen előtte mindkét addig megrendezett Európa-bajnokságot megnyerte. Az 1928-as játékokon aztán a döntő mérkőzésen, Németország ellen hiába vezettek 2:0-ra a mieink, a rendes játékidő végéig az ellenfél egyenlíteni tudott, a hosszabbítást pedig jobban is bírta erővel, és megszerezte az aranyérmet. A magyar csapat így is győztesnek kijáró ünneplésben részesült, és várta a következő lehetőséget, hogy igazolja a papírformát. Az 1931-es párizsi Eb-n megint nem volt senki jobb nálunk, így az 1932-es Los Angeles-i olimpián ugyanaz a teher került Halassy Olivérék vállára, mint négy évvel korábban. Csak éppen most sikerült kezelnie a nyomást a Komjádi-csapatnak, a címvédő Németország 6:2-es legyőzése után Japánt és az Egyesült Államokat is kiütötte, és a hagyományos csapatjátékokat tekintve megszerezte hazánk első olimpiai aranyérmét.

MEGVÁGTAK MINDENKIT

Kardcsapat, 1908

Vívóink először az 1908-as londoni olimpián vettek részt, a brit főváros több szempontból is első volt: a sportág, azon belül a kard fegyvernem Fuchs Jenő révén az első aranyérmet szerezte, ezt követően a kardcsapat is olimpiai bajnok lett, mi több, a duplázással 1964-ig tartó sorozat vette kezdetét. Kard egyéniben vagy csapatban Magyarország bizonyult a legjobbnak, tíz alkalommal mindkettőben!

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminisztériuma kimondta, legjobbjaink közül a katonatisztek csak az egyéni versenyben állhatnak pástra, csapatban erre csak a polgári foglalkozásúak kaptak lehetőséget. Mégis a mieink bizonyultak a legjobbnak. Egyéniben a nyolcas döntőbe öt magyar (!) került be, a körülményekhez Fuchs Jenő alkalmazkodott a legjobban. Közte és Zulawszky Béla között 6-6 győzelemmel holtverseny alakult ki, egyetlen találat döntött, Fuchs nyert. Első lett a kardcsapat is, amelyet a szólóaranyat követően az együttessel is bajnok Fuchs mellett Földes Dezső, Gerde Oszkár, Tóth Péter és Werkner Lajos alkotott. A verseny magyar diadalmenetet hozott, a Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos, Földes Dezső összeállítású együttes sorra verte meg az ellenfeleket. A németeket 9:0-ra, az olaszokat 11:5-re, míg a döntőben a cseheket 9:4-es vezetés után 9:7-re győzte le. Utóbbi párharcban Fuchs és Werkner 3, Gerde 2, Tóth egy győzelmet szerzett.

TÖRETLEN LENDÜLETTEL

4x100 méteres női gyorsúszóváltó, 1952

„Úgy érzem, ma mindnyájunknak jól fog menni az úszás.” Nem más mondta ezt, mint a a helsinki olimpián a 4x100 méteres női gyorsúszóváltó első embere, Novák Ilona a döntő előtt. Rajki Béla, az úszók kapitánya felhívta a csapat figyelmét a biztonsági váltásra, mondván, senki se kockáztasson.

Temes Judit – aki helyett az előfutamban Littomeritzky Mária úszott – első volt a váltás után, biztosan vezetett, amikor a második hosszon Rajki éles füttyszóval jelezte, indítsa meg a hajrát. Novák Éva „töretlen lendülettel úszott és tovább növelte az előnyt”, hajráemberünk a 100 méteren olimpiai bajnok Szőke Kató volt: hétméteres előnnyel csapott a célba, lányaink bődületes világcsúcsot úsztak (4:24.4 perc). Novák Éva, Temes Judit és Szőke Kató is jobb időt úszott, mint amivel 100 gyorson Szőke aranyérmes lett! Novák Ilona: „Azt hiszem, nem vallottam szégyent.” Temes Judit: „Sokkal jobban ment az úszás, mint az egyéni versenyben.” Novák Éva tartott tőle, hogy a 400 méter gyors után fáradtabb lesz, de „olyan jó testi és lelki állapotban voltam, hogy semmi fáradtságot nem éreztem”. Szőke Kató: „Nagyon boldog vagyok, hogy a második aranyérmet is megszereztem.” Rajki Béla elégedett volt: „Ez a győzelem is megmutatta, hogy helyes a mi edzésrendszerünk, ezen az úton kell továbbhaladnunk.” A legendás edző, Sárosi Imre, a Mesti így látta: „Nagy napja ez a magyar női úszásnak és ennek erőt kell adnia a további munkához. Mi, edzők is érezzük, hogy milyen hatalmas tekintélyt szereztünk hazánk sportjának ezen az olimpián.” És akkor még nem tudta, másnap Gyenge Valéria aranyérmet szerez 400 gyorson…

ÖSSZERAKTÁK MAGUKAT

Férfi rövid pályás gyorskorcsolya­váltó, 2018

Bizonyos szempontból pechesen alakult a pjongcsangi téli olimpia rövid pályás gyorskorcsolyázóinknak. Minden addiginál többször végeztek a magyar versenyzők pontszerző helyen, de a dobogós helyezés csak nem akart összejönni, az egyéni számokban a kizárások, kiesések, szerencsétlen történések után félő volt, hogy a küldöttség érem nélkül tér haza Dél-Koreából. Egyetlen esély maradt, a férfiak 5000 méteres váltója, és ebben a számban nagy örömünkre és megkönnyebbülésünkre döntős lett a Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű kvartett, bár jobbára a hazai négyest várták végső győztesnek. A döntőben, nagyjából a verseny felénél az egyik dél-koreai versenyző elcsúszott, ezzel a legnagyobb esélyes el is szállt, és szinte biztossá vált a magyarok érme. De Liu Shaolinék nem elégedtek meg ennyivel, előbb öccse az utolsó előtti váltásnál faképnél hagyta a kínai riválist, majd befutó emberünk, az idősebb Liu fivér könnyedén előzte meg a kanadai ellenfelét, és robogott át elsőként a célvonalon. A magyar rövid pályás gyorskorcsolyaváltó megszerezte hazánk első aranyérmét a téli játékokon.

„Nagyon össze kellett rakni magunkat fejben, és hát… mi vagyunk a legjobbak! Egy hibát sem követtünk el, mindenki nagyon akart. Még mindig szótlan vagyok. Az utolsó váltásnál tudtam, hogy ha csak a kanadaiak vannak előttünk, akkor biztosan csak a pályát fogják tartani, és hogy engem biztos nem szed le senki, mert ha megteszi, akkor én leszek a legnagyobb lúzer. De megcsináltam, és úgy haraptam a végén a levegőt, ahogy senki” – mondta a döntő után Liu Shaolin Sándor.

„Ültünk a szobában, és mondtam a többieknek: hogy kerültünk mi ide? (…) Biztos voltam benne, hogy mindegy hol végzünk, elsírom magam a végén. Nagyon kimerültem mentálisan. Aztán beértem, és nem éreztem semmit. Nem éreztem magam boldognak, nem tudom még átérezni, ahhoz kell egy pár nap” – tette hozzá az azóta visszavonult Knoch Viktor.

RAJT-CÉL GYŐZELEM

Liu Shaoang, 2022

A négy évvel korábbihoz képest csodálatosan indult a pekingi téli olimpia, a rövid pályás

gyorskorcsolyaversenyek első napján rögtön bronzérmes lett a Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang (az előfutamban Krueger John-Henry) összetételű négyes. A szárnyalás pedig folytatódott, hiszen a férfiak 1000 méteres versenyében a döntőben Liu Shaolin óriási versenyzéssel nyert, azonban a bíró hosszas videózás után kizárta a magyar versenyzőt. Az eredetileg negyedikként befutó Liu Shaoang előlépett bronzérmesnek, de a történtek kihatással voltak később a címvédő férfiváltó- és az 1500-as versenyekre is. Egyetlen remény maradt az aranyérem megszerzésére, a férfiak 500 méteres versenye. Bár reméltük, hogy a döntőbe Liu Shaolin és/vagy Krueger is odaér, de csak Shaoangnak sikerült, szerencsére a legjobb idővel, így a legjobb pozícióból rajtolhatott. A fiatalabb Liu testvér egész nap szenzációsan versenyzett, és a sorozat a döntőben sem lankadt. A rajt után egyből az élre állt, rajt-cél győzelemmel szerezte meg Magyarország első egyéni téli olimpiai aranyérmét.

„Szerintem a reakciómon nem látszik, mit értem el, és min mentem keresztül. Még mindig szótlan vagyok, és nem tudom, mikor fog leesni, s mikor tudok reagálni erre az egészre. Azt tudom, hogy borzasztó hosszú nap elé nézek, örülök, hogy sikerült ezt elérnem. Amikor felkeltem, éreztem, ma olimpiai bajnok leszek, és remélem, ez a siker olyan fajta élményt adott a mi kis hazánknak, a mi kis országunknak, amelyet sosem felejtünk el. Remélem, ez a siker összehozta azokat az embereket, akik nekünk szurkoltak és velünk voltak végig” – vélekedett higgadtan Liu Shaoang.