Nem izgulta túl a versenyeket – Hammerl László 80 éves

– Valóban úgy vett részt élete első versenyén, a Marczibányi téren, hogy édesapja hazaugrott önért, jöjjön, mert nincs meg a csapat?
– Igen, de nem ennyire színes a történet. Apám a Ganz Villanynál dolgozott, ő szervezte a versenyt, valaki megbetegedett a csapatból, és mivel tudták rólam, hogy légpuskával már lőttem, rám gondoltak. A verseny után az ottani edző, Pintér László megnézte a lőlapomat, s szólt, járjak le lőni. Korábban egy bokor alatt találtam egy újságpapírba csomagolt rozsdás légpuskát, amit mérnök édesapám megbütykölt, azzal gyakoroltam.

– A tokiói olimpia előtt egy évvel, 1963-ban a 120 lövéses összetettben 1163 kört ért el, ez jobb volt a világcsúcsnál. Milyen esélyekkel gondolt a játékokra?
– Nem foglalkoztam vele, noha szerettem volna kijutni, Tokió még messzinek tűnt. De mindig izgatott az olimpia. Volt egy könyv – A helsinki olimpia – 1952 –, azt rongyosra olvastuk az úszó unokabátyámmal, és elhatároztuk, hogy egyszer mi is olimpikonok leszünk. Csakhogy Tokió előtt nem ment jól, mert az orvosegyetemen a vizsgaidőszakban éjjel is tanultam. Nem is voltam a csapatban.

– De edzője, Kisgyörgy Lajos és a szövetség főtitkára, Havay Sándor is bízott önben. Havay azt mondta: „Hammerlben van fantázia, az első hat közé kerülhet”.
– Ő az 1163 körös eredményemért különdíjként még egy vázát is adott… Beválogattak, az utolsó itthoni versenyemen a kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvőben 595 kört értem el, amivel beállítottam Holup János világcsúcsát.

– Tokióban úgy lett olimpiai bajnok az ugyancsak 597 kört lövő amerikai Wigger előtt, hogy utolsó sorozata jobb volt, négy évvel később Mexikóvárosban 598 körével lecsúszott az aranyéremről, a csehszlovák Jan Kurka nyert jobb utolsó sorozatával.
– Holtversenynél megnézik, kinek van több tízese, ha az sem dönt, az úgynevezett belső tízesek számítanak, ha még ez sem határoz, összehasonlítják az utolsó sorozatokat. Nem csináltam ebből ügyet, azt szoktam mondani, az nyer, aki a dobogó tetején áll. Kurka azóta is jó barátom.

– Önről azt mondták, idegek nélküli ember. Ez így volt?
– Egyáltalán nem! Aki azt mondja, hogy nem izgul, nem mond igazat. Különböző technikák segítségével lehet ezen segíteni. Mindig azt mondtam, nem kell túlizgulni, elég odafigyelni a következő lövésre. Tehát egylövéses versenyen vagyok, amit hatvanszor kell megismételni. És kerestem a zöld színt, mert az megnyugtatott.

– A lövészet miatt adta fel az orvosi pályát. Mikor?
– Ezerkilencszázhatvankilencben diplomáztam, minden feltétel adva volt, hogy letegyem a fül-orr-gégész szakvizsgát, de hetvenhatban felkértek, legyek szövetségi kapitány. Egy hónap gondolkodási időt kaptam, de egy héten belül elvállaltam. Nem volt edzői papírom sem, aztán később megszereztem.

– Kapitánysága alatt két arany-, három bronzérmet, illetve 46 olimpiai pontot szerzett a csapat az ötkarikás játékokon. Mely eredmények ugranak be elsőre?
– Varga Károly és Igaly Diána olimpiai bajnoki címe, Záhonyi Attila, Kovács Zoltán bronzérme.

– A világbajnok és Európa-bajnok sportlövő Joó Éva és az ön házasságából született fiuk, Hammerl Soma junior-világ- és Európa-bajnok a puskások 50 méteres, fekvő testhelyzetű számában, amelyben ön is a legnagyobb sikereit aratta. Szinte kötelezi őt az ön olimpiai aranya.
– Így azért én ezt nem mondom. Ha kér tanácsot, adok, de a családban nem a sportlövészetről beszélgetünk. A legnagyobb szurkolója vagyok, már most több serlege van, mint nekem, mert ifiként csupán egy csapatbronzom van az 1959-es Eb-ről.