MOB: itt békében készülhetnek – ukrán sportolók Magyarországon

A kajak-kenusok előbb Budapesten készültek, majd megfordultak Szolnokon, Orfűn és megint Budapesten. Március 9. óta 31 fő dolgozik Magyarországon – áll a MOB beszámolójában.

„Amikor elkezdődött a háború, az összes iskola bezárt, nem volt lehetőség az edzésre, a gyerekek az óvóhelyen mentették az életüket – mondta Natalija Zsiljajeva, az ukrán kajak-kenusok edzője. – Amikor felhívtak, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy Magyarországon készüljünk, három nap alatt összepakoltunk, és elindultunk. Itt mindenki nagyon kedvesen fogadott, és folytathattuk az edzéseket...”

Az úszók közül 22-en Debrecenben, 13-an Kaposváron készülnek, a Magyar Úszószövetség biztosítja számukra a szárazföldi és a vízi edzés, valamint a versenyzés lehetőségét is.

„Nagyon tetszik Magyarország, de nem maradhatunk itt örökké, hálásak vagyunk az országnak, a városoknak – mondta Halina Jemeljanenko, az ukrán úszók trénere. – Tartjuk a kapcsolatot az otthoniakkal, és a gyerekeknek fontos, hogy készülhetnek, ám nyilván a békére vágyunk, arra, hogy vége legyen a háborúnak.”

A cselgáncsozók Debrecenben készülnek: 6 és 17 év közöttiek, de az edzőnő kisfia például hároméves. Nagyjából 45 fő sportol Magyarországon, azonban a számuk folyamatosan változik.

Sokukat a szüleik azonnal elküldtek otthonról, amint kitört a háború, vannak, akik sokat sírnak. Szerencsére nincs gond a kapcsolattartással, és az edzőik is próbálják megtalálni mindenki lelkéhez az utat, még akkor is, ha sok a gyerek és kevés a pedagógus.

„Nem tudjuk, mikor térhetünk haza, nem tudjuk, mi lesz holnap, de a gyerekeket semmiképpen sem vihetem haza, mert nem működnek az óvodák és iskolák, nincs lehetőség edzeni – mondta Antonia Hurlenko, ukrán cselgáncsedző. – Amikor kitört a háború, a barátainkhoz mentünk Olaszországba, ám amikor megtudtuk, hogy a szövetség tervezi a gyerekek ideküldését, azonnal jelentkeztem, hogy hazamegyek és elhozom őket. Én így tudok segíteni, így harcolok, mert a gyerekek itt biztonságban vannak, van mit enniük és nyugodtan alhatnak. Közben pedig bízunk benne, hogy minél hamarabb véget ér a háború, és békében élhetünk. Tarts ki, Ukrajna!”

„Jól érzem magam, mintha otthon lennénk, sőt, sok olyasmi is van itt, ami otthon nincs – dicsért Makszim Szemenov. – Még csak tizennégy vagyok, de már tudom, milyen borzalmas a háború, s milyen távol lenni a szüleinktől.”

A gyorskorcsolyázók családja is megmozdult, amikor kitört a háború, az FTC gyorskorcsolya-szakosztálya egy családnak segít, amelynek két gyermeke – egy tíz- és egy tizenöt éves fiú – korizik.

„Vonattal jöttek, két nagyon alázatos kisfiúval és a nagypapával, meg minimális felszereléssel – mondta Csizmadia Ildikó, az FTC korcsolyaszakosztályának utánpótlás-vezetője – Késő éjszaka érkeztek, kimentünk eléjük a vonatállomásra, és az egyik fiú ült be mellém a kocsiba – szívszorító volt, ahogy szorongatta az ölében a korcsolyáját. Befogadta őket a csapat, ruházatban, élelemben segítettünk, a szövetség segítségével pedig lakást is kaptak. Az édesanya munkát keres, az édesapa pedig otthon van, Ukrajnában, mert nem tudott eljönni.”

A sportlövőktől a felnőttválogatott érkezett meg hazánkba, a Fehér úti lőtérre – a hazai szövetség meghívására 23-an készülnek nálunk. Az ukrán lőterek nagy része megsemmisült, így a csapat nálunk készült fel a nemzetközi versenyekre.

„A válogatottból sajnos két ember életét vesztette, és vannak, akik azért nincsenek itt, mert harcolnak a fronton – nyilatkozta a szövetségi kapitány, Alekszandr Kamenszkij. – Peking ezüstérmese, Jurij Szuhorukov is szolgálatot teljesít, többen önkénteskednek, a csapatorvosunk pedig nyilván ápolja a sebesülteket.”

„A legszörnyűbbek az első napok voltak, a bombázások hangja félelmetes volt – mondta Oleh Omelcsuk sportlövő. – Nagy tragédia ez az országunknak, és ha eljön az idő, nyilván harcolni fogunk, még akkor is, ha a sport és a háború teljesen más. Most azért vagyunk itt, hogy megvédjük a sport becsületét.”

„Két barátunkat veszítettük el, és nyilván féltjük a családunkat, a barátainkat. Ukrajna ezt a harcot nem csak az országért vívja, hanem az egész civilizált világért, a demokráciáért...”