Van az úgy, hogy nem megy a vívás.
Az örök húzóember, a magyar férfi kardválogatott meghatározó és nagyon fontos tagja Gémesi Csanád, akiről a társak is úgy nyilatkoznak, hogy a csapatversenyeken mindig extra energiákat mozgósít, vasárnap a BOK-csarnokban a németek elleni elődöntőben kétszer is belefutott egy-egy nagyobb vereségbe, s bár az asszó legvégén Szilágyi Áron közel járt a csodához, hiszen 32:40-nél kötött be, s miközben adott tizenegy tust, csak négyet kapott, ám 43:44-nél a németek befejező embere, Frederic Kindler elrontotta a magyar közönség örömét – a mieink „csak” a bronzcsatában léphettek pástra, mégpedig a románok ellen, akik remek napot produkáltak: a nyolcaddöntőben megállították a franciákat, aztán győztek az amerikaiak ellen. Dél-Koreával szemben nekik sem volt igazán hatásos fegyverük, így alakult ki az, hogy a mieink a románokkal vívták a bronzmérkőzést, míg az aranyért Dél-Korea és Németország küzdött meg.
Meglehetősen hullámzóan alakult a románok elleni asszó, legalábbis annak a közepe, amikor még Decsi Tamás is beszállt Gémesi Csanád helyett, de a hajrának azért már úgy futottak neki a fiúk, hogy tulajdonképpen a kezükben volt a bronzérem.
A tavalyi arany után ugyan nem jött az újabb győzelem, ám ennél fontosabb, hogy mint az elmúlt esztendők szinte minden versenyén, úgy a budapesti vk-viadalon is odaért a dobogóra a magyar kardcsapat.
„Kifejezetten élveztem ezt a bronzasszót– mosolygott Szilágyi Áron. –Kaptam is különböző feladatokat a meccs során, és persze ott volt a legfontosabb, hogy én adjam az utolsó tust. Ezt sikerült. Örülök a bronzéremnek, egy kemény és küzdelmes nap végén szereztük meg a harmadik helyet, nehéz asszóink voltak, jó, hogy hazai közönség előtt lettünk újra dobogósok.”
„Három világkupa-viadalt vívtunk másfél hónap alatt, sűrű ez az időszak ahhoz, hogy minden egyes versenyt külön kiértékeljünk és megünnepeljünk. Mentálisan már a kvalifikációs időszakra figyelünk, az igazán fontos versenyek ezután jönnek, ennek a bronznak a különlegességét az adja, hogy hazai közönség előtt vívtunk, nekik tudtunk kedveskedni. Ha választanom kellene a padovai vk-arany vagy a budapesti bronz között, utóbbit választanám” – folytatta Szilágyi.
„A feladatom az elmúlt években hasonló volt, amikor szükséges volt, beálltam. Ilyenkor igyekszem minél több találatot bevinni, ez ma sem ment rosszul, még akkor sem, ha a románok elleni második asszómat elveszítettem, de akkora volt már a különbség a két csapat között, hogy ez nem befolyásolta a mérkőzést. Hazai közönség előtt vívni mindig fantasztikus, örülök, hogy ezúttal is odaértünk a dobogóra” – értékelt Decsi Tamás.
„Mindig újra kell kezdeni, a németek elleni befejezés nem esett jól, a csapatból engem érint meg nagyon, ha így kikapok. De „kirúgóztam” magamból azt a rosszabb asszót. Ha nem olyan lett volna a németek elleni elődöntő vége, amilyen lett, osztanám Szilágyi Áron véleményét, és én is ezt a budapesti bronzot választanám a padovai arany helyett. Áron extrát nyújtott, én ezúttal nem, ettől még tény: itthon vívni a legjobb, semmihez sem hasonlító” – vélte Gémesi Csanád.
„Küzdős volt ez a nap, én annak is örültem, hogy pástra tudtam állni. Szombaton az egyéni versenyen meghúzódtam, ám mindezt csak a reggeli ébredésnél éreztem igazán. De úgy voltam vele, hogy muszáj vívnom. De egy bronzot sokszor úgy élünk meg, mint a semmit, majdhogynem természetesnek vesszük, pedig ez is egy érem! Csak azt sajnálom, hogy nem vívhattunk Dél-Korea ellen, lehet, hogy ezúttal is beleszaladtunk volna egy nagyobb vereségbe, de lehet, hogy nem” – árulta el Szatmári András.
VILÁGKUPAVERSENY, BUDAPEST
Kard. Férfiak. Csapat.
Nyolcaddöntő
Magyarország–Grúzia 45:35 (Szilágyi +7, Gémesi Cs. +7, Decsi T. –4)
Negyeddöntő
Magyarország–Japán 45:41 (Gémesi Cs. +4, Szatmári +2, Szilágyi –2)
Elődöntő
Németország–Magyarország 45:43 (Szilágyi +7, Szatmári +1, Gémesi Cs. –10)
A 3. helyért
Magyarország–Románia 45:38 (Szilágyi +10, Szatmári +2, Decsi T. –2, Gémesi Cs. –3)
Döntő
Dél-Korea–Németország 45:44
A végeredmény: 1. Dél-Korea, 2. Németország, 3. Magyarország (Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron)