Vívás: Vitt a hátán a közönség – Szilágyi Áron

– Meddig növeszti a haját?
– Nem növesztem, nő magától. Egyébként még nem döntöttem el, meddig marad így – válaszolta mosolyogva Szilágyi Áron, a Vasas SC kardvívója.

– Januárban krisztusi korba lépett.
– Á, én lennék a magyar Jézus?

– A kérdésre reagálva elárulom, hogy a szombati egyéni verseny végén, amelyet megnyert, egy szakmabeli megjegyezte, nem e világi, amit Szilágyi Áron művel a páston.
– Nem tudom, mire gondolhatott az illető, azt viszont éreztem, hogy szükség van a fizikai erőre a versenyen, fel kellett szántani a pástot, emellett mentálisan is csúcson lenni, mert minden kisebb kiengedés rögtön három-négy, de akár öt találatot is jelentett az ellenfélnek. Emiatt aztán nagyon el is fáradtam a nap folyamán, és ez a döntőben már látszott is, hiszen lassabb voltam, és lassabban is reagáltam mindenre.

– Mégis nyert.
– Mert a döntő hangulata magával ragadott, és képes voltam felszívni magam.

– Akadt, aki azt mondta, nagyobb örömöt tükrözött az arca a döntő végén, mint a tokiói olimpián, amelyen sorozatban harmadik aranyát szerezte meg.
– Hazai közönség előtt vívni mindig fantasztikus, ráadásul a helyzet miatt is nőtt a feszültség, hiszen az ellenfelem 14:10-re vezetett, ilyenkor kardvívásban nagyon nehéz sorozatban öt tust adni. A felfokozott állapot következménye is volt a nagy öröm.

– Egy ilyen nehéz, feszültségekkel teli fináléban igazán sportszerűen viselkedett, hiszen visszaadott egy tust Szandro Bazadzénak. Elmeséli, hogyan élte át ezt a páston?
– Szerintem ebben nem volt semmi különös. Az ellenfelem is tudta, hogy fejbe vágott, én is, a zsűri is, sőt, még a közönség is láthatta, ha jól figyelt, de a gép nem jelzett, Szandro pedig kifordult a páston. Ezért a szabályok értelmében sárga lap jár, ám neki már volt egy – a piros lappal nem tudtam mit kezdeni, de az természetes volt számomra, hogy visszaadom neki a tust.

– Egy végigvívott nap után hogyan képes a másnapi csapatversenyre felszívni magát? Hogyan tud ilyenkor is vezér lenni és maradni?
– Bár a nap végére elfáradtam, a csapatverseny során inkább csak azt éreztem, hogy visz a hátán minket a közönség, meg azt, hogy a társaim mindent beleadnak, nem tehetem meg, hogy én ne így tegyek. Éreztem néha fájdalmat, izomlázam is volt, ám az adrenalin ezt elfeledteti az emberrel.

– Meglepő volt, és ez különösen a japánok elleni negyeddöntőre igaz, hogy nagyon sokat beszélt asszó közben, csóválta a fejét, és rendre a zsűrit kérdezte, mit és miért ítélt. Ennek folyományaként váratlan ugyan nem volt, csak furcsa, hogy a bronzmeccsen Gémesi Csanád elüvöltötte magát: „Áron, ne hagyd, hogy felidegesítsenek!” Miért volt ennyire feszült?
– Valóban az voltam a japánok ellen. Ez a fáradtságból is fakadt, meg abból is, hogy kemény csörte volt, és úgy éreztem, az ellenfél sokszor feleslegesen reklamál, húzza az időt. A zsűrivel pedig egyáltalán nem voltam elégedett – azért remélem, nem mentem túl a határon, és nem érezték az emberek, hogy agresszív vagyok. Egyszerűen csak próbáltam az igazamat bizonyítani.

– Konkrét esetben nem értett egyet a zsűrivel?
– Ha a támadó vívó megy előre, és közben csak hadonászik, meg veszi a rossz parádokat, az az én értelmezésemben elveszíti a támadás jogát. A bírók nem így gondolják, én viszont nem értem, ez miért jó a kardvívásnak. Próbálok velük folyamatosan beszélgetni erről, és szeretem is, ha érthetőek, tiszták a szabályok.

– Vagyis csak el kellene magyarázniuk, miért gondolják másként, mint ön?
– Nem. Ebben az esetben, ha az ő véleményük érvényesül, akkor szerintem nincs értelme a támadás meghatározásának, és át kellene írni az egész vívást…

– Áprilistól kezdődik a kvalifikációs időszak, ám önre addig még vár egy próbatétel, hiszen hazaköltözik Londonból.
– Így van, itthon aztán rendezzük sorainkat, és a kvalifikációs időszaknak egy jó kis felkészüléssel a hátam mögött szeretnék nekivágni. Persze, az eddigire sincs okom panaszkodni, hiszen talán nem véletlenül nyertem meg ezt a budapesti világkupa-viadalt sem. De nem mindegy, hol vagy, ezért is rendezkedünk be a budapesti életre innentől, szeretnék a kvótaszerzésnek fizikailag és mentálisan is kiváló állapotban nekifutni.