Öttusa: Elengedtem a kételyeimet! – Réti Kamilla

– Tavaly ezüstérmes lett Ankarában, s idén is jól állt a döntő előtt, aztán a lovagláson elment a versenye. Mi okozott nehézséget?
– Más lovakat hoztak, mint az előző évben, volt, amelyik már a bemutatón megállt, a gazdájával sem ment végig a pályán – kezdte Nemzeti Sportnak adott interjúját Réti Kamilla. – Az enyém úgy még igen, de velem a melegítésnél már nem akart ugrani, a pályán pedig már a negyedik-ötödik ugrás körül megvolt a harmadik kitörésem, így lett nullapontos a versenyszámom. Utána a gazdája visszaült rá, de ő is küszködött vele, nem volt kedve ugrani.

– Rányomta a bélyegét a többi számban nyújtott teljesítményére?
– Egyértelműen – csak hárman zártunk pont nélkül, szóval sok versenyzőt nem tudtam volna megelőzni. Nem mondom, hogy maximálisan beleadtam mindent, de végigcsináltam a döntőt. Ha dobogóért futok, akkor lett volna még bennem tartalék.

– Viszont ragyogóan vívott a selejtező után, megnyerte a rangsoroló vívást.
– Annak nagyon örülök. Pedig végig koncentrálnom kellett, nagyon megküzdöttem a tusokért, nem úgy volt, hogy bármit csináltam, abból találat lett. De a kettesével folyó párharcok közül legalább az egyiket mindig megnyertem, volt, hogy mindkettőt. Végig határozottan versenyeztem, nem volt hullámvölgyem! Alekszejev Tamarával is jó párost alkottunk: húztuk egymást előre a versenyszámban, ő a harmadik helyen zárt.

– Akad még pozitívum?
– Az összképet nézve kifejezetten stabilan versenyzek az utóbbi időben, és fejlődött az erőnlétem, ami a futásomon nagyon látszik.

– Az elmúlt évben szerzett ezüstérme egyben első vk-dobogóját is jelentette. Tudott ebből meríteni az idei szezonra, továbbvitte a lendületet?
– Igen, sikerült. Az egész személyiségem megváltozott, elengedtem a kételyeimet saját magammal szemben, nem aggódom annyit, és úgy állok oda a versenyeken, hogy lesz, ami lesz: én mindent megtettem azért, hogy minél jobb eredményt érjek el, az már az égieken múlik, hova jutok... Meg hát nyilván rajtam.

– Hogy érzi magát most, az ankarai és a budapesti világkupaverseny között?
– Fáradtan... Elég durva izomlázam van.

– Nem nyomja rá a bélyegét ez a hazai teljesítményére?
– Nem, hétvégén csak átmozgató edzésem lesz, ki tudom majd pihenni magamat.

– Várja már a jövő heti megméretést?
– Igen, nagyon! Jó formában vagyok, szeretek itthon versenyezni, csak azért nem tűnök annyira lelkesnek, mert tényleg mindenem fáj. Kicsit nehéz úgy készülni, hogy múlt héten is versenyem volt, de legalább viszem tovább a lendületet, megpróbálok megint olyan erősen vívni, mint Ankarában.

– Mire építhet még a víváson kívül?
– Remek időket futok versenyeken, edzéseken egyaránt. Azért ettől nem bíztam el magam, de bízom annyira a futásomban, hogy tudom: ha mellette jól is vívok, akkor oda lehet kerülni a mezőny elejére. Nagy lökést adott, hogy ráálltam erre a versenyszámra, azon vagyok, hogy én legyek a mezőny egyik legjobb futója.

– Mi a helyzet a lövészettel?
– Hullámzó, de azt is egyre jobban meg tudom oldani – attól függ, hogy mennyire tudok koncentrálni, kizárni a külvilágot, magamra és a feladatomra figyelni.

– Mit ért a külvilág alatt?
– Ankarában például iszonyatosan sütötte a nap a táblát, a mezőny háromnegyede pocsékul lőtt, csak azoknak ment, akik mindig nagyon kiemelkedően teljesítenek. De említhetném akár azt is, amikor szeles vagy esős időben kell rajthoz állni.

– Idén már lehet kvótát szerezni a párizsi ötkarikás játékokra, ez is foglalkoztatja?
– Persze, motoszkál a fejemben, hogy szeretnék kijutni, vagy legalább kvótát szerezni, de nem görcsöltem rá, nincs bennem az, hogy csak az olimpia számít.