„Nehéz feldolgozni, hogy itt lóg az aranyérem a nyakamban. Ez nem az enyém, hanem a miénk, és még az olimpiára is kijutottunk közben. Óriási magabiztosságot gyűjtöttünk, ráadásul az olimpiával már csak úgy kell foglalkoznunk, hogy a lehető legjobb állapotban érkezzünk meg. Gyerekként arról álmodoztam a margitszigeti uszodába belépve, hogy egyszer majd az én nevem is ott lesz a márványtáblán a világbajnokok között, és most az enyém is felkerül. Még a gyerekeim és az unokáim is látni fogják. Szeretnék azért felkerülni egy másik táblára is – arra, amelyen az olimpiai bajnokok szerepelnek” – többek között erről is beszélt lapunknak a vb-aranyérmes pólóválogatott kapusa, Vogel Soma.„Nehéz feldolgozni, hogy itt lóg az aranyérem a nyakamban. Ez nem az enyém, hanem a miénk, és még az olimpiára is kijutottunk közben. Óriási magabiztosságot gyűjtöttünk, ráadásul az olimpiával már csak úgy kell foglalkoznunk, hogy a lehető legjobb állapotban érkezzünk meg. Gyerekként arról álmodoztam a margitszigeti uszodába belépve, hogy egyszer majd az én nevem is ott lesz a márványtáblán a világbajnokok között, és most az enyém is felkerül. Még a gyerekeim és az unokáim is látni fogják. Szeretnék azért felkerülni egy másik táblára is – arra, amelyen az olimpiai bajnokok szerepelnek” – többek között erről is beszélt lapunknak a vb-aranyérmes pólóválogatott kapusa, Vogel Soma.
„A hétvégi országos bajnokság után azt mondhatom, még nem kerültem csúcsformába. Ötszázon és ezren is mentem egy-egy jó pályát, bár az utóbbi alatt nem volt olyan könnyed a mozgás, mint reméltem, szerettem volna. Az időeredményem nem lett jó, igaz, ebbe az erős szembeszél is szerepet játszott. Maximalista vagyok, a két magyar bajnoki aranyéremmel elégedett vagyok, a formámmal nem, de azért nem olyan rossz, amit jelenleg tudok” – nyilatkozta lapunknak a K–1 1000 méteren olimpiai címvédő Kopasz Bálint. A Graboplast Győri VSE klasszisa arra készül, hogy a vb-n K–1 ötszáz méteren indul, ami azonban nem olimpiai szám.
A második világháború előtt, az 1920–1930-as években nagy sikereket elérő magyar sportolók életrajzában – nagyságukat ezzel is bizonyítandó – gyakran bukkan fel az 1923-as göteborgi kisolimpián nyújtott teljesítményük. Az elnevezés jól hangzik, fajsúlyos viadalra utal, ugyanakkor rendre a levegőben lógva marad, merthogy hátterét, létrejöttének körülményeit, okát már nem taglalják az írások. A kérdésre, vajon szakmailag valóban olimpiai minőséget képviselt-e a svédországi viadal, hogy az ott felmutatott eredmények magasabb szintre emelhették-e a mérlegre tett sportoló pályafutását, Népsport mellékletünkben találják meg a választ.