Érdi Mária: A legjobb érzés? Hogy ilyen nagy nyomás alatt is nyugodt maradtam

– Megvolt az ünneplés?
– Egy napot csúszik, mert a verseny után közvetlenül mindig sok a teendő, össze kell pakolni a hajót, a cuccokat, úgyhogy este otthon, a vitorlásbálon pótoltuk – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére mosolyogva Érdi Mária, akinek a tavalyi világbajnoki arany után újabb fényes éremmel bővült a kollekciója.

– Nehéz hét áll ön mögött?
– Életem egyik legnehezebbje. Tudtuk előre, hogy nagyon gyenge és kiszámíthatatlan szél fúj majd az Európa-bajnokságon; így is történt, emiatt rengeteget kellett várni a futamokra, és volt két nap, amikor egyáltalán nem tudtunk versenyezni. Készültünk rá, hogy ilyen helyzetekre kell reagálni, ennek ellenére nem volt könnyű.

– Az első helyről várta az éremfutamot. Ez adott némi önbizalmat?
– Azért nem, mert a kevés futam miatt annyira sűrű volt az élmezőny, hogy kis túlzással bárki nyerhetett volna.

– De ön nyert, méghozzá végig vezetve!
– Úgy voltam vele, mindent vagy semmit! Odateszem magam, bízom a stratégiámban, aztán meglátjuk, mi lesz. Trükkös szél fújt, a futam előtt néztem, hogyan mozog, és úgy láttam, a jobb oldalon talán több szél van, ezért úgy döntöttem, arra megyek. Négyen választottuk azt az irányt, hatan pedig balra mentek.

– Az éremesélyesek?
– Ők velem jöttek.

– Hogy érezte, önálló döntést hoztak, vagy inkább csak követték önt?
– A bronzos helyen álló lány ugyanazt gondolta, amit én, az ezüstös pedig követett minket. Jól döntött, mert mi négyen értünk fel hamarabb, én az első helyen – onnantól kezdve pedig már meg tudtam tartani a vezető pozíciót, miközben mögöttem folyamatosan cserélődtek az emberek. Tudja, mi volt a legjobb érzés? Hogy ilyen nagy nyomás alatt is nyugodt maradtam, és tudtam tartani magam a saját elgondolásomhoz. A célban pedig persze óriási volt az öröm!

– Erős mezőny jött össze az olimpia előtti Európa-bajnokságon?
– A top tízből hiányoztak néhányan, de mivel gyenge szeles verseny volt, egyébként is teljesen máshogy alakultak volna az erőviszonyok, mint a világbajnokságon. Az ezüstérmes litván például nagyon jó gyenge szélben, vele végig kiélezett csatát vívtam. Egy szó, mint száz, ezt a versenyt is meg kellett nyerni. Annak pedig különösen örülök, hogy a dán lány, aki Argentínában világbajnok lett, most a hetedik helyen ért célba, mert őt nagyon szerettem volna legyőzni.

– Lelki nyomásgyakorlás?
– Ahogy közeledünk az olimpiához, értelemszerűen mindenkin egyre nagyobb a nyomás, és aki az éremfutamokon, amelyeken a legnagyobb a teher, jól tud teljesíteni, nyilván lélektani fölénybe kerül, míg a többiek elbizonytalanodnak. Mostanra úgy érzem, én a kudarcot is tudom kezelni, azt is feldolgozom magamban, hogy a siker sohasem biztos. Pénteken is tudtam, hogy megeshet, a futam végén még érem sem lóg majd a nyakamban, nemhogy arany. Ennek ellenére jól ment a vitorlázás, és nemcsak most, hanem az elmúlt három nagy tétre menő éremfutamon is. És ezt az ellenfelek is tudják, látják.

– Fokozza az örömöt, hogy Vadnai Jonatán ezüstérmet szerzett, így két magyar siker született az Eb-n?
– Persze! Nagyon örülünk egymás jó eredményeinek. Jonival nyertünk egyszerre ifjúsági világbajnokságot, és már a hágai vébé előtt is mondtam neki: az a cél, hogy egyszer a felnőttmezőnyben is megcsináljuk. Most közel voltunk hozzá, hogy mind a ketten Európa-bajnokok legyünk, és biztos vagyok benne, hogy lesz még ilyen a nagy világversenyeken. Egymást is motiváljuk!

– Mi következik ezután? Úgy értem, mi jön még az olimpiáig?
– Versenyzős időszak következik: Európa-kupa és világkupa Mallorcán, majd április végén világkupa Franciaországban. Megvan, hogy mit szeretnénk gyakorolni ezeken, legfőképpen egyébként azt, hogy kiélezett versenyhelyzetekben jó döntéseket hozzak. Május közepétől az olimpiáig Marseille-ben, vagyis az ötkarikás játékok helyszínén edzőtáborozunk, ott lesz egy vagy két edzőversenyünk. Az már teljes ráhangolódás lesz az olimpiára…