Gárdos Gábor: A lányok sírtak, mi örültünk

– A kvalifikációs időszak nyitányán, a batumi világkupa-viadalon hetedik lett a csapat, s elárulta, akkor leültette a lányokat. Annak a tisztázó beszélgetésnek is a következménye, jutalma az olimpiai kvóta?
– Tavaly ilyenkor tizedikek lettünk Athénban, aztán egy belgiumi vk-verseny után jött Batumi és az a hetedik hely. Elmondtam a véleményem mindenről, később kissé bekeményítettem az edzéseken is, szerintem ez hatott – válaszolta Gárdos Gábor, a női kardválogatott és Márton Anna edzője. – Azt se hallgassuk el, hogy nekünk vasárnap is a görögöket kellett megvernünk a nyolcért, ők pedig elég jók. Utána mondtam a lányoknak, ha az ukránokat legyőzik, s négybe jutnak, biztosan kvótások. Neki is mentek az ellenfélnek, de van az úgy, hogy nem megy a vívás, hiába akarod…

– Vagyis mégiscsak számolgattak, holott azt mondta a verseny előtt, nincs matekozás.
– Dávid László, Battai Sugár edzője számolgatott, ő úgy kalkulált, ha megvan a hetedik hely, megvan a kvóta is, úgyhogy amikor nyertünk, gratuláltam a lányoknak. Aztán nem sokkal később kiderült, a nyolcadik hellyel is meglett volna. A lányok összeborultak és sírtak, mi meg örültünk körülöttük, és amikor visszaértünk a szállodába, mondtam nekik: gyertek, elviszlek benneteket vacsorázni.

– A kvalifikáció elején hogyan látta a csapat kvótaszerzési esélyeit? Mert az rendben van, hogy addigra már zsákban volt egy világbajnoki cím, ám a kairói aranyra sokan mondták, hogy kifutott eredmény.
– Amikor elkezdődött a kvalifikáció, Márton Panka egyre jobb formába lendült, Batumiban harmadik lett, de éppen ott ment ki ismét a térde – kész cirkusz volt, amin átmentünk nyár elején és még júliusban is. Aztán megvédtük a címünket a vébén, az igazi parádé volt, nem gondoltam arra, hogy nem jutunk ki az olimpiára – ne feledjük, akkor már túl voltunk az Európa-bajnokságon is, amelyen bronzérmet szereztünk.

– Hogy a csúcspont Milánó és a vébé volt, az egyértelmű. De mi jelentette a mélypontot?
– Az igazat mondjam?

– Csakis.
– Nem volt mélypont… Noha a batumi vk rosszul sült el, ráadásul a kislányok sokkot kaptak attól, hogy Panka megsérült, nem éreztem még a hétköznapokban sem, hogy valaki motiválatlan, hogy mélypontra került. Az övék tényleg igazán jó közösség.

– Önnek sem lehetett könnyű, hiszen tanítványa, Márton Anna ismét műtőasztalra feküdt.
– Panka döntése volt a műtét, nem szóltam bele, elfogadtam, hogy így határozott. Ismerem őt jól, kőkemény csaj, száz százalékig megbízom benne. Ráadásul láb nélkül is tud jól vívni…

– Azt mondta, jó közösség az övék. De mitől? Miért ennyire jók csapatként is a páston?
– Azt hiszem, azért, mert nemcsak a lányok alkotnak egységet, hanem mi, edzők is. Talán abban vagyunk a legerősebbek, hogy nem hagyjuk magunkat leszalámizni és egymás ellen hangolni. Itt tényleg nincs féltékenykedés, a lányokat felnőtt nőként kezeljük, ők pedig hisznek bennünk, edzőkben. És ez a kardcsapat akkor a legerősebb, ha Márton Pankát a kispadon tudom ültetni – ha gond van, őt bárhová be tudom tenni.

– A kairói világbajnoki arany után elvárás volt a kvótaszerzés – érezte a súlyt a vállán?
– Magammal szemben vannak elvárásaim, külső tényezőkkel nem szabad foglalkozni. De nem kerülöm meg a kérdését: folyamatosan éreztem a nyomást.

– És ez mostantól csak még nagyobb lesz.
– Úgy gondolja? Azért nézzük meg a mezőnyt, mondjuk, a franciákat vagy az ukránokat – nem mi vagyunk az esélyesek Párizsban.

– Az olimpián szereplő csapatot a Battai Sugár, Márton Anna, Szűcs Luca, Pusztai Liza kvartett alkothatja?
– Igen, én ebben a négyesben gondolkozom.