Címlapsztori: biztonsági kockázat, a párizsi olimpia is célpont lehet

Az 1996-os atlantai olimpián a münchenihez képest kevésbé célzott, ám ugyancsak megrázó és halálos áldozatot is követelő terrortámadás történt. A Centenáriumi Olimpiai Parkban robbant fel egy csőbomba július 27-én, a játékok kellős közepén, egy ember elhunyt (illetve egy riporter szívrohamot kapott, miközben tudósítani sietett, aztán a kórházba szállítás közben életét vesztette) és további 110 megsérült. A tettes, Eric Rudolph jelenleg is börtönben van, miután összesen négyszeres életfogytiglani büntetésre ítélték. Négy bombatámadással hozták összefüggésbe, ez volt az első közülük, noha először a bombát felfedező Richard Jewell biztonsági őrre terelődött a gyanú, míg ki nem derült az ártatlansága. A parkban több ezren hallgatták a Jack Mack and the Heart Attack együttes koncertjét, Rudolph a robbanás előtt két névtelen hívással figyelmeztette a rendőrséget. Merényletének mozgatórugói a globális szocializmus és az abortusz elleni nézetei voltak, abban bízott, hogy zavart okoz az Egyesült Államok kormányzatának köreiben és feldühíti a döntéshozókat – ezzel összefüggésben törlik a játékokat.
A show azonban ment tovább, a hivatalosságok és a sportolók is úgy gondolták, az olimpiának a tervezett keretek között kell folytatódnia, a parkot ugyanakkor három napra bezárták. Megemlékezéssel nyitották újra, amelyen 40 ezer ember támogatta részvételével az olimpiai eszmét.

Abszolút valós az aggodalom és a fenyegetettség a közelgő nagy sport- események kapcsán, elég csak az Európában – legutóbb Krasznogorszkban több mint 140 életet követelő – és világszerte is számos terrormerényletért felelős ISIS-K és ISIS fenyegetéseire gondolni. Az Eb-mérkőzéseknek is helyt adó Kölnben például a közelmúltban hiúsítottak meg a német hatóságok egy támadást a katedrális ellen. Rengeteg merényletet meg lehet akadályozni, de amíg a terroristáknak elég, ha egyszer van szerencséjük, az elhárítóknak mindig szerencsével kell járniuk. Hogy Atlanta óta elkerülték a jelentős merényletek a nagy sportrendezvényeket, az persze nem egyszerűen a szerencsén múlik, jó munkát végeztek a nagy szolgálatok, és biztos, hogy az Egyesült Államok a futball Eb kapcsán is segít az ismereteivel, lehetőségeivel. Ne felejtsük, 2015-ben éppen Franciaországban nem sokon múlott, hogy a terroristák bejussanak egy labdarúgó-mérkőzésre. A dróntechnológia egyre inkább elterjedt, ami megkönnyíti a merényleteket, ezek elhárítására különleges erőt vetnek be a franciák, hiszen a megnyitóünnepség a Szajna nem rövid szakaszán hosszú ideig tart és nehéz lefedni az egész területet. Ekkora készültség sosem volt, a franciák 20 ezer katonával, 40 ezer rendőrrel felügyelik az olimpia rendjét, rendkívül nagy munkát fektetnek ebbe, ám százszázalékosan nem lehet kiszűrni a veszélyt.

Az 1972-es müncheni tragédia arra késztette a következő, montreali ötkarikás játékok szervezőit, hogy jelentősen megnöveljék az olimpia biztonságra fordított költségeit. Bár az erre vonatkozóan fellelhető információk különbözők, egy 2015-ös tanulmány szerint 52 millió dollárt költöttek a biztonságra 1976-ban, és ugyan mindez nem jelentős a nagyjából 1.6 milliárd dolláros összköltség mellett, cirka ötvenmillióval többet szántak rá, mint négy évvel azelőtt Münchenben. Egy 2016-os kutatás szerint a ’80-as éveket követően az ezredfordulóig ez az összeg körülbelül 75 és 100 millió körül mozgott, például az 1988-as szöuli játékokon 100 millió dollárt költöttek, 2000-ben Sydney-ben már több mint 250 milliót, az igazi megugrás viszont a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után következett – 2004-ben, Athénban már másfél milliárd (!) dollárt fordítottak a biztonságra. Kiugró a 2008-as pekingi játékok biztonságra költött összege, melyet 6.5 milliárd dollárra becsülnek, de 2012-ben Londonban is másfél milliárdot, 2016-ban Rióban 895 milliót költöttek. A 2024-es párizsi olimpia biztonsági büdzséje 350 millió dollár körüli a Reuters szerint.

„A játékoknak folytatódni kell” – mondta Avery Brundage NOB-elnök 1972. szeptember 5-én, azon a napon, amelynek reggelén a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet a müncheni olimpiai faluban túszul ejtett 11, az izraeli olimpiai küldöttséghez tartozó személyt. Ketten már a túszejtés során szerzett sérüléseikbe belehaltak, kilencen a fürs­tenfeldbrucki katonai repülőtéren, az elfuserált túszmentés (vagy inkább terrorista-rajtaütés) alatt haltak meg, a merénylők mindannyiukkal végeztek, amikor biztossá vált, hogy követeléseik nem teljesülnek. A tragédia hatását növelte, hogy a híradások először arról számoltak be, hogy minden túszt sikerült kimenekíteni, miközben folyamatos tűzharc zajlott a rendőrök és a terroristák között.
Brundage 5-én délután félbeszakította a nap hátralévő eseményeit, és megemlékezést hirdetett az addig elhunytak tiszteletére másnap, vagyis 6-án reggelre az Olimpiai Stadionba. Keretes írásunk elején említett kijelentését a 80 ezer néző és 3000 sportoló nagy része tapssal fogadta, vagyis a döntő többség kiállt amellett, hogy a kényszerszünet után folytassák és fejezzék is be a müncheni ötkarikás játékokat, ezt elfogadta az izraeli kormány és az olimpiai küldöttség vezetője is. Egyúttal az izraeliek visszaléptek a játékoktól és elhagyták Münchent, hetedikén így tettek az egyiptomiak is, félve a megtorlástól, majd több másik ország és néhány sportoló egyénileg hasonlóan döntött.
Az ötödikén elhalasztott mérkőzések egyike volt a Magyarország–NSZK labdarúgó-mérkőzés, amelyet másnap játszottak le (és a biztonságiak rövid úton leszerelték azokat, akik tiltakoztak amiatt, hogy szerintük az előző nap halottjairól megfeledkeztek a döntéshozók), míg a hatodikai program első eleme egy délutáni magyar–román kézilabdameccs volt.