Egy, kettő, három… – Kovács Erika jegyzete

A harag hasztalan érzése – hangzik el a kedvenc sorozatom egyik epizódjában, s bár a kismilliószor megnézett filmkockák csak megerősítették a kijelentés igazságtartalmát, Kun Anna kapcsán mégis a düh hatalmasodik el az emberben.

Aztán idővel rájön, hogy ez nem harag, sokkal inkább értetlenség, és a kérdések sokaságának csak az elejét teszik ki a „Miért?”-tel kezdődők…

Kérdésből persze van jócskán, de gyanítom, ezzel nem csak én vagyok így. A sportot kedvelők mindannyian kérdeznének – többet, sokat, folyamatosan. Ahogyan abban is biztos vagyok, hogy mindannyian értetlenül állnak az eset előtt.

Amikor a korábbi világbajnok, olimpiai ezüstérmes párbajtőrözőt, Boczkó Gábort megválasztották szövetségi kapitánynak, az egyik első, már ebben a minőségében adott interjújában nyomatékosította: a világ legjobb dolga sportolónak lenni, hiszen megmondják, hányra és hová menjen edzésre, mikor indul a busz az edzőtáborba, hol van a találkozó egy-egy verseny előtt, és így tovább.

Milyen igaza van!

Egy sportolónak persze rengeteg mindenre kell figyelnie, így az étkezésre, az alvásra, a regenerálódásra például, ha lesarkítjuk a felvetést, valójában három fontos tényezőt kell szem előtt tartania. Azt, hogy mikor kell edzésre mennie, hogy mikor lesz versenye, s hogy mikor kell a doppingellenőrök rendelkezésére állnia.

Minden mulasztásnak következménye van.

Ha kimarad egy edzés (kettő, három, még több…), a versenyző lemarad a többiekhez képest.

Ha elmulaszt egy versenyt (kettőt, hármat…), kiesik a körforgásból a sportoló, s ha vívóról van szól, a ranglistán is egyre lejjebb és lejjebb csúszik.

Ha meg a holléti információk szolgáltatása kapcsán hibázik… Nos, annak az első hiba után még nincs következménye. A második után sem – egyáltalán hogyan jöhet össze három tizenkét hónapon belül?!

Érthetetlen, ám sajnos valós a helyzet, azon változtatni pedig csak maga a sportoló (és jogi képviselője) tud.

Ha tud…

Számunkra marad a bizakodás. A remény annak kapcsán, hogy Kun Anna éppen úgy küzd majd, ahogyan a páston szokott. Mert még ha adminisztrációs vétek is ez, mégiscsak doppingvétség lehet belőle – ahelyett, hogy csillogóan szép (arany)érem kerülne az egyébként az évek során igazi klasszissá érő párbajtőrözőnk nyakába Párizsban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!