Abebe Bikilát valóságos nemzeti hősként ünnepelték Etiópiában, miután bajnokként tért haza a római olimpiáról, a világ többi részén pedig azért beszéltek róla szuperlatívuszokban, mert hihetetlen módon mezítláb futva diadalmaskodott a maratoni versenyen. Ezt követően mindenki azt találgatta, vajon négy évvel később cipőre vált-e, és ha igen, az hatással lesz-e teljesítményére.
Róma után egy évvel még volt egy mezítlábas maratonisikere, ezután viszont tudta, pusztán babonából nem maradhat futólábbeli nélkül, ha tartani akarja a lépést a világgal. A címvédést tekintve mindazonáltal vészjósló előjelnek számított, hogy az 1963-as bostoni maratonin csak az ötödik helyen ért célba – igaz, abban az eredményben a szokatlan hideg is szerepet játszott. Ennél is aggasztóbb volt ugyanakkor, hogy mindössze negyven nappal az 1964-es tokiói játékok előtt vakbélgyulladása miatt meg kellett műteni. Noha az operáció jól sikerült és a rehabilitáció is megfelelő ütemben zajlott, az edzésprogramot fejre állította a kiesés. Ennek ellenére a várakozásoknak megfelelően rajthoz állt az olimpia maratoni számában – méghozzá az egyik világhírű sportszergyártó cipőjében.
A játékok előtti nehézségek egyáltalán nem érződtek a teljesítményén, okosan felépített futásával már fél táv előtt az élre állt, és onnantól senki sem veszélyeztette vezető pozícióját. Végül – cipő ide vagy oda – hatalmas világrekorddal aratott fantasztikus győzelmet, és védte meg címét. Ezzel a diadallal végképp az olimpiai legendák klubjába lépett, fájdalom, öt évvel később élete tragikus fordulatot vett, amikor autóbalesetet szenvedett, és nyaktól lefelé lebénult. Noha később javult az állapota, és legalább a kezét képes volt használni, járni már soha többé nem tudott.
Így sem esett azonban depresszióba, és lehetőségeihez mérten aktív életet próbált élni, számos különböző parasportot kipróbálva. Sikeres volt kerekesszékes asztaliteniszben és íjászatban, sőt, kutyaszánhúzásban is. Autóbalesete szövődményeiből fakadó agyvérzésben halt meg 1973-ban.