Ötkarikás történetek: Pierre de Coubertin báróé volt az első olimpiai bajnok vers – még 91 nap a rajtig

Ha olimpia, akkor…

Csúcsforma, dagadó izmok és emberfeletti fizikai teljesítmény, ugye? Nos, nem mindig volt így, hiszen az újkori olimpiák 1896 óta íródó történetének elején, az 1912-es stockholmitól az 1948-as londoni játékokig mai szemmel talán furcsa, az ötkarikás programba aligha illő megméretést, művészeti versenyeket is rendeztek.

A különböző években különböző alapossággal osztották az érmeket (például 1912-ben csak irodalom kategóriát hirdettek meg, míg 1928-ban azon belül külön díjazták a lírai, drámai és epikus műveket), viszont minden esetben az alábbi művészeti ágak kerültek terítékre: irodalom, szobrászat, festészet, építészet, zene.

Az első aranyérmesek közé tartozott Pierre de Coubertin báró, aki az olimpiák feltámasztásának első számú úttörője volt, az Óda a sporthoz című költeményével érdemelte ki a díjat, amelyben a nagybetűs sportot a szépséggel, tisztességgel és békével azonosítja. 1924-ben magyarok is ünnepelhettek – már amennyire ünnepelni lehet, hogy a zsűri építészetben aranyra méltónak egy művet sem ítélt, így az „első helyen” végző Hajós Alfréd (aki 1896-ban úszóként, első magyarként már letette a névjegyét az olimpiák történetében) és a szintén sportolói múltú – teniszezőként az 1908-as ötkarikás játékokon is elinduló – Lauber Dezső ezüstöt kapott a mai Dózsa György út, Thököly út és Stefánia út közötti területre tervezett, végül soha el nem készülő Nemzeti Stadion terveiért.

Négy évre rá már elvitathatatlan volt egy magyar arany: Mező Ferenc az irodalom kategóriában bizonyult a legjobbnak Az olimpiai játékok története című művéért. Mező nevéhez fűződik egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság újjáélesztésére tett 1947-es javaslat, 1948-ban pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjává választották.

Újabb polihisztorunk nyakába került ezüstérem, ezúttal szobrászatban: 1932-ben, Los Angelesben a birkózókat ábrázoló alkotásáért Manno Miltiades kapta az elismerést. Ő egypárevezősben 11-szeres magyar bajnok, labdarúgóként magyar bajnok és gólkirály, gyorskorcsolyázóként világ- és Európa-bajnokságon szerepelt, de síelésben, kerékpározásban, atlétaként, úszóként is sikeresen versenyzett, emellett grafikusként ő tervezte a Ferencváros futballszakosztályának címerét.

Az eddig utolsó alkalommal, amikor művészeti versenyeket is rendeztek az olimpián, Földes Éva epikus művével, a Fiatalság forrásával harmadik lett, így a magyarok örökmérlege egy arany-, két ezüst- és egy bronzérem – a legjobb művészeknek a németek bizonyultak, hét-hét első és második, valamint kilenc harmadik helyezéssel.