Öttusa: „brutál jó érzéseiről” számolhatott be Guzi Blanka a vb-ről hazatérve

– Amikor megláttam a rangsoroló vívása eredményét az elődöntőben, arra gondoltam: végre! Végre kijelenthető, kijött a lépés önnek az asszók során, és mivel rendre erősen teljesít a fizikai számokban, valamint hogy ezúttal nem kell nagy hátrányt ledolgoznia a kombinált számban, ez a világbajnokság még többet tartogat, mint az elmúlt versenyek. Egyetért?
– Abszolút! Nagyon boldog voltam a vívást követően, még sírtam is örömömben, és nem feltétlenül azért, mert előrevetítettem, mire lehet ez elég a későbbiekben, hanem azért is, mert tudom, mennyi munka volt ebben, mennyiszer kellett talpra állnom ahhoz, hogy ez az eredmény létrejöhessen. És egy világbajnoki döntőben sikerült ez: brutál jó érzés volt! De a vívás után még nem mentem előre az időben gondolatban, csak annak örültem, hogy végre hasonlított ahhoz, amit már egy ideje kergetek (Guzi Blanka 17–18-as mérleggel zárt az elődöntős rangsoroló vívásban, melyet a döntőre vitt magával, többek között ennek köszönhetően is rajtolhatott a finálé kombinált számában az élmezőnyből, a negyedik helyről – a szerk.).

– Miben volt eltérő úgy versenyezni, hogy nem kellett energiát elhasználni a felzárkózásra, és mondjuk tízet előzni, hanem már az elejétől a legnagyobb álmokért küzdhetett?
– Igazán szokatlan érzés volt, úgy gondolom, ezt is tanulni kell. A győztes szófiai világkupaversenyen hetedik helyről indultam a döntőben, tavaly, amikor Budapesten nyertem, szintén a hetedikről. Ezt már ismerem, az is teljesen más légkör, de a negyedikről rajtolni a végjátékban, ilyen a juniorkorosztályban fordult velem elő. Készültem rá a nap előtt, jobb pozícióból indulok és miképp hozzam ki magamból, hogy ne izguljam el például a lövészetet. Sikerült, és erre büszke vagyok, mert ebben azért rutintalan vagyok.

– Mondhatni, hogy a szófiai győzelme után billent át Önben valami?
– Én még előbbre mennék: már a budapesti vegyes váltóversenyen valami mást, jobbat tapasztaltam, vívásban is (bronzérmes lett Regős Gergellyel – a szerk.). Persze utána volt egy-két nehezebb selejtezős vívásom, a csengcsouiban is szenvedtem, de már a budapesti vegyes váltóban lazábban versenyeztem, és próbáltam továbbvinni a következő versenyekre. Ezúttal azt éreztem, végre megérkeztem.

– Az ön pozitív hozzáállása a legfontosabb, hiszen világbajnoki második helyével olimpiai kvótát szerzett, és ez érthetően boldoggá teszi. Nem is akarom erre kihegyezni, de mégiscsak 92 századmásodperc választotta el a győzelemtől. Kifejti, mi játszódott le önben ezzel kapcsolatban?
– Ha valaki ismer engem, ismeri a személyiségemet, elcsodálkozhat azon, hogyhogy nem puffogok, most, mert ez nem jött össze. Ráadásul tekintve, hogy együtt mentünk ki a dél-koreai lánnyal (a világbajnok Szong Szung Minnel – a szerk.) az utolsó lövészetről, és a laser run a legerősebb számom, szerintem azért alakult így – és ez nem kifogás –, mert kijött rajtam az elmúlt hetek, hónapok leterheltsége, és kicsit tompább voltam fizikailag. Emellett közel negyven fokban kellett versenyezni, ez is kihívást jelentett. Illetve szerintem nem is választottam jó taktikát, próbálkoztam iramváltásokkal, nagyon meglepett, hogy sikerült tartani a lépést a riválisomnak. A vége előtt ellépett egy kicsit, de hajráztam egyet, hátha összejön. Hiányérzetem még sincs, mert a fontossági sorrend nem úgy állt fel: világbajnoki arany, aztán kvóta, hanem az olimpiai indulási jog volt elsődleges. Ez feledtette velem, hogy nem teljesen töltött el elégedettséggel a laser runom, ám megbocsátó voltam magammal, hiszen tudom, milyen nehéz versenyek állnak mögöttem, és valahol várható volt, hogy egyszer ez meglátszik.

– Mivel telik a következő másfél hónap, és mekkora kihívás lesz visszakerülni a csúcsformába?
– Van még bennem több, van még feljebb, de egy kis pihenés jót tesz majd, kissé elfáradtam. Hamarosan elutazom néhány napra, remélhetőleg eléggé feltöltődöm – mentálisan rendben vagyok ilyen szempontból, inkább fizikailag van erre szükségem. Aztán folytatódik a felkészülés – még nem tudom pontosan, hol, én szeretem a magaslati edzőtáborokat, de lehet, erre nem lesz mód ezúttal.