WDF-darts-vb: „Felhívott a főtitkár, elgondolkodtam, csak valami fontos dolog miatt kereshet…” – Tekauer Gréta

– Amikor legutóbb, szeptember végén, a World Masters előtt beszélgettünk, úgy fogalmazott, addig nem nyugszik, amíg ki nem jut a lakeside-i WDF-világbajnokságra. Ez pedig idén meg is adatik.
– Hát, ettől még nem nyugodtam le! – vágta rá az első WDF-világbajnoki szereplésére készülő Tekauer Gréta. Az Érd-EL Sportegyesület 21 éves versenyzője alig több mint két évvel ezelőtt váltott kézilabdáról dartsra, és idei hét tornagyőzelmének is köszönhetően részt vehet a vb-n, a felnőttmezőny harmadik legfiatalabb indulójaként.

– Emlékszik arra a pillanatra, amikor kiderült, indulási jogot szerzett?
– Aznap a dartsteremben voltam Érden, éppen gyakoroltam. Október vége volt, közel a kvalifikációs időszak végéhez, nemrég tértem haza egy tornáról Rigából. Ekkor úgy nézett ki, nem jutok ki a kvalifikációs világranglistáról, és én ezt elfogadtam, de persze edzeni ettől még kell. Jövőre jön az újabb versenyszezon, amibe szintén mindent bele akarok adni. Aztán felhívott Nick Rolls, a WDF főtitkára, kérdezte, mit csinálok – természetesen dartsoztam. Egyébként alapból nem szeretem, ha zavarnak edzés közben, de amikor láttam, ki akar elérni, nyilván elgondolkodtam, csak valami fontos dolog miatt kereshet. Azt mondta, úgy készüljek, kilencvenkilenc százalék, hogy kijutottam. Aztán visszakérdeztem: és mi az az egy százalék? Mint kiderült, ugye volt még hátra egy verseny a kvalifikációs időszakból, a Hungarian Open, amely változtathatott volna a dolgokon: mégpedig, ha Ihász Veronika megnyeri a hétvége mindkét versenyét, megelőzi a kelet-európai kvalifikációs ranglistán a cseh Jitka Císarovát, és annak a rangsornak az éléről kijut a vébére. De mivel Jitka Císarová előttem állt a kvalifikációs világranglistán, ő onnan szerzett volna indulási jogot, én meg lemaradtam volna. Szóval ez okozott egy kis kavalkádot, bár mindennek alapvetően kevés esélye volt. Aztán Veronika az első, szombati versenyen megkapta az első körben a skót Sophie McKinlayt, kiélezett párharcban sajnos 4–3-ra kikapott tőle, ez viszont azt jelentette, biztos a vébérészvételem. Ott akkor ezt még nem fogtam fel, most, hogy a közvetlen közelében vagyunk a lakeside-i viadalnak, már elkezdett valóságossá válni, hogy én tényleg azon a színpadon fogok állni, és játszani.

– Ez lesz az első színpadi versenye?
– A hét torna többségét, melyet idén megnyertem, színpadon játszottuk, de persze egyik sem hasonlítható Lakeside-hoz. Azokon is volt közönség, de esetükben húsz-harminc nézőről beszélünk, Lakeside-ban pedig több százan is összejöhetnek. Tavaly a csapat kísérőjeként, nézőként már megtapasztalhattam a verseny légkörét, az első napokon nem mindig voltak ilyen sokan, de a vébé későbbi részében már többen összegyűltek. Még nem tudom, hogy zárom ezt majd ki, hogy ennyien lesznek körülöttem, mert ilyen még nem történt velem, de remélem, sikerül.

– Mit gondol az első fordulós ellenfeléről, az új-zélandi Wendy Harperről?
– Csekély negatív érzés volt bennem, amikor őt sorsolták nekem, mert a hazai World Openen, amit a World Masters hetén rendeztek nálunk, játszottam vele a tizenhat között, és kaptam tőle egy nyolcvanas átlagot, kikaptam négy-nullára. Persze önmagában az átlagból még nem következik szinte semmi, de mivel nem sokat tudtam róla, utánanéztem a korábbi fordulókban játszott mérkőzéseinek, és azt láttam, hatvan, hatvanöt körüli átlagokat dobál. Jól van, gondoltam, ezt nagyjából én is tudom. Erre kaptam tőle egy nyolcvanas átlagot, a következő körben meg kiesett egy hatvanassal… Ezért fogalmaztam korábban is úgy, hogy kiszámíthatatlan a játéka, ahogy az enyém is, egyszer hatvanas, egyszer hetvenötös átlagot hozok össze. Emellett, mivel hatvannégy esztendős, a rutin őt segíti majd.

– A világbajnoki kvalifikáció célja teljesült. Ezen túlmenően vannak-e extra elképzelései Lakeside-dal kapcsolatban?
– Már az érzés, hogy azon a színpadon játszok majd, igazán feldob. Innentől én csak szeretném megélni a világbajnokság pillanatait, és pozitív érzésekkel zárni a viadalt. Tavaly nézőként igazán élveztem, játékosként remélhetőleg még inkább élvezem majd, és arra számítok, a szerzett tapasztalatok, élmények még inkább feltüzelnek, és további motivációt adnak, hogy jövőre is megpróbáljak kijutni.

– Kalocsai minta, a hátán a neve fordított sorrendben: egyedi mezt készíttetett a vébére?
– Jövő évi terveimben szerepel, hogy leginkább nemzetközi mezőnyben, több PDC Women’s Series-fordulón vegyek részt, átolvastam a mezre vonatkozó szabályokat – például maximum négy szponzor lehet rajta –, így is, úgy is kellett egyet csináltatni, és úgy voltam vele, akkor már a vébén is ebben versenyezzek. A nevem sorrendjét is azért cseréltem meg, hogy külföldön is világos legyen, melyik a kereszt-, és melyik a vezetéknevem, nemegyszer előfordult, hogy megzavart embereket, melyik melyik.

– Végül nem hagyhatom ki, hogy megkérdezzem: milyen bevonuló zenét választott?
– Korábban néhányszor már volt szükség bevonuló zenére, de sosem ragadtam le egynél. November nyolcadikáig kellett leadni egy adatlapot többek között a választott bevonuló zenével is – eredetileg a Bones című számot választottam az Imagine Dragonstól. De aztán idővel azt éreztem, mégsem passzol annyira hozzám – először olyan zenére gondoltam, ami fülbemászó, jó hangulatot teremt a közönségnek és nekem is, ám később úgy voltam vele, kevésbé pörgős számra lesz szükségem, inkább nyugtatnom kell magam a színpadra lépés előtt, nem pedig tovább spannolnom magam. Alig két hete jelent meg Thomas Rhett és Teddy Swims közös száma, a Somethin’ ’Bout a Woman, ez sokkal nyugisabb, de értelemszerűen esélyem nem lett volna a megadott határidőig ezt kiválasztanom. Szerencsére a múlt hétvégi versenyen, Prágában találkoztam a ceremóniamesterrel, ő állítja össze a lejátszási listát, és megkérdeztem, lehet-e változtatni, ő pedig megengedte. Aztán remélem, nem csúszik hiba a programba, és nem a régi listát veszik figyelembe.