„Volt egy-két álmatlan éjszakánk, amikor kiderült, hogy Imané Halif lesz Luca lányunk következő ellenfele” – mesélt arról részletesen Hámori Luca édesanyja, Tünde, hogy mi mindent kellett átélniük egy sohasem tapasztalt ellenséges légkörben az olimpiai bokszbotrány kellős közepén, amikor bizonyosság lett, hogy lányának egy férfierővel bíró ellenféllel kell a ringben bokszolnia. „Nagyon féltettem a lányomat, volt is bennem egy olyan, hogy arra biztatom, »kislányom, ne állj ki ellene«! De hát ilyet nem mondhatok, amikor az egész életét arra tette fel, hogy olimpián induljon, nem?!” – részletezte ambivalens érzéseit az édesanya, akit megdöbbentett az a végtelenül ellenséges légkör, az a füttykoncert, ami lányát az ominózus mérkőzés előtt fogadta, s amelyet Kőszegen, szülővárosukban egy hatalmas kivetítőn nézett végig. „Összekulcsoltam a kezem, tudtam, hogy sokan figyelnek engem is, és halkan patakokban folytak a könnyeim a mérkőzés alatt” – mesélt legbensőbb érzéseiről Hámori Tünde. Mindezt persze megelőzte már az az elviselhetetlen hecckampány, amit az internetes fórumokon kellett kibírniuk a családtagoknak, s amelyek hemzsegtek az életveszélyes fenyegetésektől: „Azt üzenték: A lányod vére áztatja majd Algéria földjét!” – ilyen és ehhez hasonló üzenetek özönlöttek a családtagok közösségi fiókjaiba és eközben tartaniuk kellett Lucában a lelket, aki ilyen körülmények között is vállalta a megméretést.
Nos, akár ilyen érzelmi hullámvasúton utazhat egy édesanya, akinek a gyermeke az élsportot választja. S valóban: méltatlanul kevés szó esik egy sportolópalántából olimpikonná váló versenyzőt a háttérben szinte mindenen átsegíteni képes szülői, különösen édesanyai támaszról, amely nélkül nincs sportkarrier. Éppen ezért izgalmas bepillantani a kulisszák mögé, hogy például miképp viselte el a szinte kibírhatatlan stresszt Siklósi Gergő édesanyja, Siklósiné Szabó Katalin, aki ott volt Párizsban a Grand Palais-ban amikor fiára került sor, hogy az utolsó asszóban, sőt az utolsó aranytusban döntsön győzelemről vagy vereségről. „Hányingerem lett, rosszul voltam, hirtelen azt éreztem, ezt nem bírom tovább” – mesélt az izgalmakról Katalin. A videóból kiderül, milyen taktikát választott az anyuka, hogy elviselje azt a lelki nyomást, amit egy édesanya ilyen helyzetben átél.
Illés Fanni paralimpiai úszóbajnokunk édesanyja pedig begörcsölő ujjakról és szinte rosszullétet okozó izgalmakról mesélt, amikor szóba került az interjúban, hogyan élte meg lánya tokiói vagy párizsi szereplését. A két paralimpia között persze hatalmas különbséget jelentett, hogy Párizsban nem csupán jelen volt Erzsébet, de unokájára, Fanni kétéves kisfiára, Mórra is végig ő vigyázott a játékok alatt, miközben nem tudta félretenni anyai aggódását lánya történelmi vállalása miatt, vagyis hogy immár édesanyaként szeretett volna érmet nyerni egy paralimpián. „Rengeteg kritikát kapott Fanni, hogy hogyan mert egyáltalán gyereket vállalni. S amikor ezeket olvasom, én is mindig harcba szállok, ahogy Fanni is. Aztán rájövök, hogy ezeken az embereken (akik ilyeneket írnak) nem lehet segíteni” – vall a lelki vívódásokról is az édesanya és nagymama. A születése után a kórházban hagyott Fanni története a bajnokká és boldog édesanyává váláson át elképesztően megható részleteket rejt – exkluzív tartalom a videóban.