Kép a keretben – Deák Zsigmond jegyzete

FULLOS KARÁCSONYT KÍVÁNUNK! – olvasom az egyik mobiltelefonos cég óriásplakátján (csak azért sem árulom el, melyikén), s bár egyáltalán nem tartom magamat bigottnak, megborzongok: itt tartunk? Ez az „ünnepi” üzenet, az emelkedett mondanivaló? Őszintén szólva a kellemes karácsonyt sem kedvelem, de annak legalább megvan a történelmi oka és logikája: az előző politikai rendszerben mindent próbáltak megfosztani a hittől, az áhítattól, a szakralitástól, így jött központilag a képbe és terjedt is el a langyos lábvízre vagy az andalító muzsikára sokkal inkább illő kellemes jelző.

Apropó, kép! Ha már adventi várakozás, jómagam minden évben kíváncsian várom a leányfalui plébános, Zoltán atya karácsonyi üzenetét, mivel rendre a fején találja a szöget. Persze nem úgy és azért, mint korunk egyszeri rosszindulatú embere, aki virtuális kalapáccsal a kezében jár-kel a közösségi média bugyraiban, s kommentjein keresztül üt-vág szaporán, mert mindent szögnek lát… Szóval Zoltán atya ezúttal a kép és kerete metaforáját találta meg jó érzékkel, mondván, mi itt, Európában, keresztény gyökereink ellenére elfelejtettük, hogy az a bizonyos kép, amit átmázoltunk, lefestettünk az évtizedek során, bizony Jézus születését ábrázolja. Ám mivel vágyunk az ünneplésre, maradnak a külsőségek, a keret kép nélkül…

Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy érzékeljük, manapság ez a veszély, a lényeges és a lényegtelen, a mély és a sekélyes, az igaz és a hamis összemosása az élet minden területén reálisan fennáll, így a sportban is. Ha 2024 „képkeretét” nézzük, annyi minden van benne, hogy szinte el sem fér: olimpia, paralimpia, labdarúgó Európa-bajnokság, további világversenyek, patinás nemzetközi sorozatok… Hajlamosak lehetünk azt gondolni, semmi más nem számít, kizárólag az eredmény, ehhez pedig olyan okosnak tűnő alapvetések járulnak, mint például az, hogy a győzelmet nem kell, a vereséget nem lehet megmagyarázni. Nem vitatom, a sport (pontosabban a versenysport) lényege, vagy inkább mértékegysége valóban a siker, ám nagyon nem mindegy, milyen úton, honnan jutunk el oda, vagy ha nem jutunk, miért és hogyan nem.

Ha a futball Eb-t nézzük, nem jutottunk, mármint tovább a csoportból, ám egy mérkőzést megnyertünk, a kontinensviadal történetében 1964 és 2016 után mindössze harmadszor. S ennek a módja az igazán fontos: katartikusan, Varga Barnabás súlyos sérülése után (azt sem tudtuk akkor, mi van vele), a 100. percben lőtt Csoboth Kevin-góllal. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy minden magyar sportszerető pontosan tudja, hol volt, mit csinált abban a pillanatban, én is, mondjuk, az nem teljesen kristálytiszta, mit csináltam egy órával később, mert többedmagammal kissé túlünnepeltem a skótok legyőzését, vagy inkább a mikéntjét.

Az olimpiával kapcsolatban ilyesmi nem történt, katarzis annál inkább. Elképesztő volt például látni Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid érzelemdús „duettjét” a bravúros hosszútávúszó arany- és bronzérem után, a Szajna szennyes vizének ölelésében. S ha már ölelés, a magyar és a német kajakos hölgyek közös örömködése is örök élmény holtversenyes bronzukat követően. Gulyás Michelle öttusadiadala önmagában sem semmi, hiszen sporttörténelmi tettel minden idők legjobb eredményét érte el az utolsó lovaglásos lebonyolításban. Ha azt is hozzátesszük, hogy a válogatási elvek alapján ott sem lehetett volna Párizsban, ám a hazai szövetség elnöksége jó érzékkel átlépett saját szabályain, úgyhogy kalapemelés jár a vezetőség tagjainak is. No meg Losonczi Dávidnak, aki ugyan hatalmas csatákat vívva, paraszthajszállal lemaradva a dobogóról „csak” ötödik lett a 87 kilós kötöttfogású birkózók között, aztán viszont az érte járó teljes jutalmát – 15.7-ről 16 millió forintra felkerekítve –, egyedüliként olimpikonjaink közül felajánlotta a rászorulóknak. Sőt, már át is adta nekik.

Mi kívánkozik a magyar sport 2024-es képére, ha nem ez, ha nem ezek?! A keret is szép, szó se róla, de ha erre a bizonyos képre nézünk így az év végén, karácsony táján, akkor nem kellemesnek vagy „fullosnak” érezzük magunkat, hanem boldognak, áldottnak. Éppen ilyen ünnepet kívánok mindenkinek teljes szívemből.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!