Összefoglaló a NOB-elnökválasztásról: egy boldog és történelmi győztes, Kirsty Coventry és a csalódott vesztesek – NS exkluzív

Tapintani lehetett a csendet a jelen lévő nagyjából kétszáz újságíró között, akik a NOB-tagokkal együtt lélegzetvisszafojtva várták az első körös szavazás eredményének bejelentését. Ehhez képest egy igencsak meglepődött Thomas Bach azzal sokkolta a tagságot, hogy a voksolás véget ért, megvan az új NOB-elnök, akit percekkel később be is mutatott a világnak. Kirsty Coventry, aki 49 szavazattal nyert végül, számos nézőpontból történelmet írt: ő az első női elnöke a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, az első afrikai elnök, és egyben kétgyermekes családanya is, akinek kiemelkedő úszókarrierje hatalmas tartalékokat jelenthetett a rá szavazó NOB-tagok között.

Elsőként a versenyben végül alulmaradó elnökjelöltek érkeztek meg a vegyes zónába, hogy válaszoljanak a nem is annyira kellemes kérdésekre. A francia jelölt, David Lappartient – 4 szavazatával – még pár órával a választás előtt is a hét jelölt közötti kiélezett versenyt és hatfordulós szavazást várt. Amikor ezzel szembesítette a Nemzeti Sport, kellő öniróniával válaszolt: „Nos, láthatóan nem értek a választásokhoz, legközelebb ne fogadjon velem, mert nem jár jól, láthatóan egész más lett a vége, mint amire számítottam” – mondta kissé fanyarul a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) elnöke, aki rögtön azzal folytatta: „Nagyon jó döntés született és teljesen egységesek leszünk az új elnök támogatásában, nem is tehetünk mást, ez a NOB érdeke” – értékelt a francia kandidáns.

A japán Vatanabe Morinari – aki maga is négy szavazatot kapott – nem volt csalódott és azt mondta: „Nagyon jó döntés született, mert végre valami változik. Szükség van az újításra, az innovációkra a nemzetközi olimpiai mozgalmon belül, és végre talán eljön ez az idő egy fiatal női elnökkel” – mondta a japán FIG elnök, aki a Nemzetközi Tornaszövetség vezetését viszi tovább hasonló ambíciókkal, ahogy eddig tette.

Az egyik legnagyobb vesztesnek titulált Juan Antonio Samaranch állt a legközelebb ahhoz, hogy megszorítsa a későbbi győztest, övé lett a második legtöbb szavazat, de a 28 voks végül nagyon kevésnek bizonyult a második körhöz. A spanyol NOB-alelnök így értékelt: „Több mint húsz éve itt vagyok és itt is maradok az olimpiai mozgalomban, segítek és teszem tovább a dolgom. Egységes és jó döntés született, támogatni fogjuk az új elnököt mindenben, és talán még az én javaslataimból is átvesz néhányat, ki tudja? Persze, hogy csalódott vagyok, hiszen ez egy verseny volt, de fair verseny!” – értékelt a sportdiplomata. A legcsalódottabbnak azok közül, akik vállalták a vegyes zónás interjúkat, az eddig a sajtótól kissé távolabb húzódó, végül összesen 8 szavazatot kapó Lord Sebastian Coe tűnt, aki arra a kérdésre, jön-e változás azzal, hogy egy nő vezeti mostantól a NOB-ot, így válaszolt. 

„Egyáltalán nem vagyok ebben biztos. Nem olvastam Kirsty Coventry terveit, de ez a választás nem is a tervekről, vagy a víziókról szólt. Én elvégeztem a munkát, amit el akartam, és mint minden versenyben, itt is tudomásul vesszük, hogy a tagság döntött és ez lett a végeredmény. Gratulálunk a győztesnek, a munka java most indul” – jegyezte meg angol hidegvérrel Lord Coe.

A svéd származású angol Johan Eliasch a maga két szavazatával örült, hogy részt vett ebben a kampányban, és hogy személyében nagyobb figyelmet generálhatott a téli sportágak körül a Nemzetközi Sí- és Hódeszkaszövetség elnökeként, mint ami eddig ezeknek jutott.

Thomas Bach rögtönzött sajtótájékoztatóján azonnal visszautasította azt a kérdést, hogy az a jelölt nyert-e, akit ő szeretett volna, s a tagság egységességével és a szavazatok nagy számával kihúzta a méregfogát a „Coventry volt Thomas Bach jelöltje” típusú értékeléseknek. Elmondta ugyanakkor, hogy „egy hatalmas legitimációval érkező új elnök veszi át az irányítást, akinek olimpiai múltja lenyűgöző, sportminiszteri munkája jó alapot ad a vezetési feladatokhoz, aki évek óta hatalmas munkát végez a versenyzők érdekében a NOB-ban, és aki mögött összetart majd a tagság”. Bach persze arra is kitért a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva, hogy szerinte nem ő kövezte ki ezt az utat Coventry számára, de bízik abban, hogy a NOB eddigi értékeit, eredményeit, törekvéseit továbbviszi, és azokra az alapokra helyezi majd a nemzetközi olimpiai mozgalom építőköveit a jövőben. Azt is elmondta, tegnap este minden elnökjelöltnek levelet küldött azzal, hogy akárki nyer, örömmel vendégül látja egy közös villásreggelire az új, megválasztott elnököt másnap reggel, hogy elkezdhessék azt a nagyjából három hónapos munkát, amely 2025. június 23-án ér majd véget.

A sajtónak is bemutatkozó Kirsty Coventry roppant türelmesen válaszolt a frissen érkező kérdésekre, amelyek a legszélesebb spektrumon mozogtak, a „hogy fog együtt dolgozni Donald Trumppal a Los Angeles-i olimpia idején”-től, a „mennyire érzi, hogy valóban az afrikai kontinenst képviselné” típusú kérdéseken át, a „mikor költözik Lausanne-ba” tematikájú érdeklődéseken keresztül sok mindent felöleltek.

A Nemzeti Sport arra volt kíváncsi, hogy a saját megfogalmazásában nehéz időszakok után, amikor „vastag bőrt kellett növesztenie”, hogy elviselje az olykor nemtelen támadásokat, most mennyivel lesz könnyebb, hogy leteheti ezt a nehéz, a kampányidőszak stresszével együtt járó terhet: „Valóban sok minden van mögöttem, de mindent egy tanulási folyamatnak tekintek, és a családom ezekben a pillanatokban is mellettem állt. Igen, már beszéltem velük, megpusziltam a kislányaimat, összeölelkeztünk, ma még ünneplünk, holnaptól dolgozunk” – mondta a NOB újonnan megválasztott elnöke.

Kitért arra is, hogy tervei szerint tudományos megközelítéssel és a nemzetközi szövetségekkel közös munka nyomán a NOB ki fogja dolgozni azokat az iránymutatásokat a női kategória védelmében és a fair versenyt szem előtt tartva, amihez viszont ragaszkodni fog, ha ezeket egyszer lefektették. Oroszország pozíciója kapcsán elmondta, hogy olyan irányba kíván haladni, amely a sportolóknak kedvez és nem zárja el őket a versenyek lehetőségétől. Továbbá zárógondolatként azt is megosztotta a hallgatósággal, hogy Lausanne-ból tervezi ellátni zimbabwei sportminiszteri feladatait, hiszen már a kampány idején is egyeztetett erről országa vezetőivel, és felkészült a kettős szerepre.