„TIZENÖTMILLIÓ MAGYAR emelt ma idáig, támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs: belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol. Hálás és büszke vagyok, hogy a hazámat képviselhetem. Családomnak és barátaimnak köszönöm, hogy ti vagytok a legerősebb támaszaim.” Szép metafora, bensőséges vallomás, éppen olyan, mintha egy sporthéroszunk mondta volna az olimpiai bajnoki cím megszerzését követően. Pedig nem, Kapu Tibor, a második magyar űrhajós olvasta be az éterbe ezen emelkedett szavakat a szerdai start után, miközben három társával együtt 27 ezer kilométer/órás sebességgel száguldott a Nemzetközi Űrállomás felé.
Bizonyára nem voltam vele egyedül, amikor itthoni idő szerint reggel 8:31-kor a képernyőkre tapadva, gombóccal a torkomban figyeltem, ahogy a rakéta felemelkedett a Kennedy Űrközpontból. Ha valamihez hasonlítanom kell az érzést, akkor egyértelmű a párhuzam, szinte hallottam, ahogy szól a Himnusz egy jelentős magyar vonatkozású sportesemény kapcsán. Még az izgalom is hasonló volt: mi lesz a meccsen, sikerül-e a bravúr, meglesz-e a milliók által várt-remélt diadal? Kapu Tiborék „meccse” mintegy két hét múlva ér véget, ám az már biztos, hogy a 33 éves nyíregyházi fiatalember beírta magát a történelemkönyvekbe és példaképpé vált azáltal, hogy hosszú, szisztematikus munkával elérte gyermekkori vágyát.
Mindezek talán magyarázzák, mit keres az űrmisszió magyar szereplője a Nemzeti Sportban, hiszen ez az igazán embert próbáló teljesítmények egyike, amihez egyszerre kell tökéletes testi, lelki- és szellemi állapotban lenni. Az már csak hab a tortán, hogy mint kiderült, Kapu Tibor egy osztályba járt remek teniszezőnkkel, a jelenleg a sportág Mekkájában, Wimbledonban vitézkedő Fucsovics Mártonnal a nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskolában, fizikai felkészülését pedig többek mellett az olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, Gyurta Dániel is segítette. Szükség is volt rá, hiszen „kimenekültünk egy elárasztott helikopterből, a tengerben kajakoztunk Mexikónál, Floridában pedig jeges vízbe ugrottunk” – nyilatkozta az előzményekről az MTI tudósítása szerint Kapu Tibor.
Névvel nem illik viccelődni, de itt talán bocsánatos: történelmi tette olyasmi érzetet kelt, mint egy újabb magyar vb-szereplést érő gól a kapuban. Hátha azt is megérem, ha már két magyar űrhajóst (Charles Simonyit belevéve hármat) láttam odafent.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!