Van, ami (egyelőre) változatlan – Szeleczki Róbert jegyzete

GYAKRAN FELVETŐDIK A KÉRDÉS sportágtól függetlenül, ha egy adott világverseny szervezői a bővítés mellett döntenek, nem hígul-e fel a mezőny, valamint a több ­meccs miatt nem billen-e át egy határon a torna és válik vontatottá, unalmassá? A karácsonyi ünnepi időszakkal egybeolvadó PDC-világbajnokság szombaton véget érő 2026-os kiírása volt a leghosszabb a tornák történetében a maga húsz játéknapjával, és először szerepelt 128 versenyző a vb mezőnyében – és nem ártott meg a változtatás!

Az Alexandra Palace napról napra telt házas volt, és még ha el is kell ismerni, hogy egyes játékosok csak néhány legre voltak jók ellenfelükkel szemben, illetve előfordult egy-egy 80 alatti átlag is, nem tudok felidézni bűn rossz teljesítményt, amelynél arra gondoltam volna, hogy valamelyik játékosnak ne lenne helye az Ally Pally színpadán. Éppen ellenkezőleg: a bővítés számos tehetséges versenyzőnek adott lehetőséget, akiket eddig talán még a darts kedvelői sem feltétlenül ismertek, most viszont éltek az eséllyel.

Ki látta előre az angol Justin Hood menetelését a negyeddöntőig? A svéd Andreas Harrysson nyolcaddöntőig jutását? Hogy David Munyua megszerzi az első kenyai győzelmet a PDC-vb-ken? A sort lehetne még folytatni, ráadásul a kiváló egyéni teljesítményeknek nemegyszer klasszisok látták kárát, elég csak Gerwyn Price, Michael Smith vagy Peter Wright második, Raymond van Barneveld első körös kiesését említeni – valamennyien világbajnokok.

Sok minden változott tehát, de van, ami – ha nem is örök… – a közeljövőben bizonyára változatlan marad. Az, hogy a világbajnoki címét sikeresen megvédő Luke Littler jó ideig üldözött lesz. Akit az esetek többségében le kell győzni, ha valaki trófeára vágyik. Az elmúlt idény nyolc kiemelt televíziós tornájából hatot megnyerő Littler szinte meg sem izzadt a trófeáig vezető úton, és az első fináléjában játszó, szintén parádésan teljesítő holland Gian van Veennek sem volt ellene eszköze a kissé lapossá váló döntőben.

A PDC-vb-k történetében Littler mindössze a negyedik címvédő, és a második, aki karrierje első három vb-jén döntőt játszhatott – ugyan a konkurencia láthatóan minden korábbinál nagyobb, ha hozzávesszük, hogy január 21-én még mindig csak a 19-et tölti be, vagyis mennyi ideje van még a csúcson játszani, nem lehet kizárni, hogy annál is jobban dominál majd a következő években, mint ahogy néhány éve Michael van Gerwen.

A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!