Fontosabb volt számára a csapat – a kétszeres olimpiai bajnok Németh Ferenc 90 éves

Látta játszani a Csepel 1948-ban bajnok futballcsapatát, s 12 évesen elhatározta, ő is ezt a sportágat űzi. Nem ment neki rosszul, ám 1954-ben egy sérülés közbeszólt, Benedek Ferenc elhívta tusázni, első ötszámos viadalán 1956-ban indult Budapesten. Varsóban már a nemzetközi mezőnyben is bizonyított (1959), egy évvel később az ötkarikás játékok előtt a római nemzetközin is első lett.

A 80. születésnapján a lapunknak adott interjúban elmondta, ha párbajtőrvívásban az 1957-es ifi-vb-n bejut a nyolcas döntőbe, marad a vívásnál. Egy találaton múlt… Az sem sokon múlott, hogy öttusázhatott: lovas dublőrként dolgozott Várkonyi Zoltán egyik filmjében, de hatalmasat bukott: „Megcsúszott a ló, oldalra dőlt, rá a lábamra.” Ráadásul erről még csak beszélni sem lehetett, mert a felkészülés alatt megtiltották, hogy a versenyzők statisztáljanak. A baj nem járt egyedül, nem sokkal a felépülése után egy lovas balesetben mindkét csuklóját eltörte. Tasnádi Károly (az 1954-ben világbajnok öttusacsapat tagja) a Rókus kórház orvosaként tette helyre a csontokat, de a sportág berkeiben csak Cingárnak (később Cinesnek) becézett versenyzőnek egy évet ki kellett hagynia.
Politikai és fegyelmi okokból a szakvezetőség az 1960-as olimpiára új csapatot épített, Németh csak azért is hangulatban küzdött a csapattagságért, végül Nagy Imre és Balczó András mellett utazhatott Rómába.
„Végig ott motoszkált valamennyiünkben, hogy a csapatverseny a fontos, ha pedig ott jól megy, egyéniben is kisülhet egy jó eredmény.”
A második tusa, a vívás után nem véletlenül írta a Népsport: „(…) ismerve Nagy, Németh és Balczó képességeit, mégis kimondhatjuk: most már remény van arra, hogy mindvégig versenyben leszünk az első helyért vívott küzdelemben.” A lövészet után Nagy Imre a negyedik, Cingár az ötödik helyről várta a folytatást, felúszott a harmadik pozícióba, az utolsó tusában, a futásban 38 másodperccel kellett jobb időt futnia Robert Becknél, 1168 pontja – összesen 5024 – végül olimpiai bajnoki címet jelentett Nagy Imre és az amerikai előtt. A csapat a szovjeteket előzte meg. Az NS szerint: „Németh Ferenc nagyszerű képességeit bizonyítja ez a két aranyérem.”
Az olimpiai bajnoki címeit követő évben Cingár a moszkvai vb-n megsérült és visszalépett a versenytől. Nem sokkal később szívizomgyulladást kapott és visszavonult. Később dolgozott főtitkárként a szövetségben, majd vívómesterként egykori klubjában, a Csepelben. Tanítványa volt a világbajnoki és olimpiai második Villányi Zsigmond.
Személyesen szerettük volna felkeresni a kétszeres olimpiai bajnokot, de az öttusaszövetség jelezte, megromlott egészségi állapota miatt nem vállalja az interjút.
| Született: 1936. április 4., Csepel Sportága: öttusa Klubja: Csepel (1947–1962) Eredményei: 2x olimpiai bajnok (1960, Róma, egyéni és csapat), magyar bajnok (1959, csapat), bajnoki 2. (1960, csapat), bajnoki 3. (1958, csapat), magyar bajnok (1961, párbajtőrcsapat) Klubjai edzőként: Csepeli SI (1961–1963), Csepel SC öttusaszakosztály vívómestere (1968–1974), Csepel SC vívószakosztály edzője (1975–1981), Csepel SC vívószakosztály igazgatója (1981–1996), Kuvaitban edző (1987–1990). A szövetség főtitkára (1964–1967) Kitüntetései: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), Papp László Budapest-sportdíj (2009) |








