Tóth Krisztián: Tisztának, őszintének és jó szakembernek tartom magam

– Sűrű időszakon van túl. Mit tanított önnek – aki kiválóan ismeri a magyar cselgáncsközeget – az elmúlt néhány hónap?
– Világosan látszik, hogy teljesen más műfaj a sportpolitika, mint amikor valaki szemtől szemben megküzd a riválisával a tatamin – mondta Tóth Krisztián, a Magyar Judo Szövetség új elnöke. – A sportvezetői lét – bár még csak a felszínét kapargatom – más működést követel meg, mint a versenyzői. A lehető leghamarabb szeretnék ehhez hozzászokni. Attól függetlenül, hogy szakmailag szerintem jól tudom majd képviselni a dzsúdót, tisztában vagyok vele, hogy nagyon gyorsan és sok mindent meg kell tanulnom, hogy jó elnök lehessek.

– Február óta tudja, hogy megpályázza az elnöki posztot. Hogyan zajlott a kampányidőszak?
– Tóth László elnök úr egy verseny után elmondta, lát bennem potenciált arra, hogy az utódja legyek. Természetesen kifejezte a velem szembeni kételyeit is, de összességében támogatta, hogy szakember vezesse a szövetséget. Sokat gondolkodtam ezután, rengeteg olyan emberrel egyeztettem, akiknek adok a szavára, innentől kezdve ment minden a maga útján. Úgy éreztem, hogy sem én, sem a magyar sport nem veszíthet azzal, ha én leszek az elnök, mert tisztának, őszintének és jó szakembernek tartom magam, jelenleg pedig erre van szükség.

– Nagyon fiatalon lett egy olimpiai sportág szövetségi elnöke. Mekkora felelősséget érez amiatt, hogy gyakorlatilag a tatamiról ül be az elnöki székbe?
– Természetesen hatalmas a felelősség. Folyamatosan vizsgáltam a helyzetemet, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e a tisztségre, és arra jutottam, hogy – bár sokan támadtak és adtak hangot annak, hogy szerintük túl fiatal vagyok hozzá – szakemberként meg tudom majd állni a helyem a szövetség élén. Persze egy ilyen szervezetnek nem kizárólag sportszakmai tapasztalatokra van szüksége, ezért igyekszem a lehető leghamarabb meglelni sportvezetőként a helyem.

– Az sem mellékes, hogy feddhetetlen, népszerű alakja a sportágnak.
– Igen, de azért, mert valaki feddhetetlen, még nem biztos, hogy kompetens a szükséges területeken. Érzem magamban az erőt, és olyan elnökséget igyekeztem összeállítani, amelynek tagjai megfelelő tapasztalattal és szakmai tudással rendelkeznek.

– Érezte a kampány hajrájában, hogy nagyobb a támogatói bázisa, mint az ellenfeleié? Hetven szavazattal lett elnök, a második Balogh Levente húsz, Csizmadia Zoltán nyolc voksot kapott.
– Kicsit szkeptikus voltam, hiszen titkos szavazás volt az elnökről. Sok helyen biztosítottak arról, hogy támogatnak, és engem tartanak a legjobb jelöltnek, de próbáltam ezt fenntartással kezelni. Nyíltan, önzetlenül és hátsó szándék nélkül álltam mindenki elé, és örülök, hogy ez bejött. Hogy ennyi szavazattal nyertem, azt tükrözi nekem, hogy a dzsúdós társadalomnak nagy szüksége van az egységre, nekem pedig ezt az egységet a lehető legjobban kell képviselnem.

– Megfogalmazott már célokat? Vannak sürgető intézkedések?
– Először kicsit szusszannék, hiszen nagyon sűrű időszakon vagyunk túl. Azzal kampányoltam, és teljesen így is gondolom, hogy nem egyszemélyben kell képviselni a sportágat, hanem egy csapat vezetőjeként. Sok olyan területről értekezünk majd, amiről vitázunk és ütköztetjük a véleményünket, de ez fogja előre vinni a magyar sportot. Ellensúly leszek azokkal szemben, akik a civil szférából jöttek, és azt szeretném képviselni, hogy a sportszakma előrébb tart, mint a gazdasági hátterünk. Két alappillért szeretnék azért kiemelni: az utánpótlás és a toborzás megerősítését, garantálását, valamint az olimpiai programban való minél nagyobb létszámú részvételt.

– Költői kérdés, hiszen korábban már beszéltünk is róla, csak akkor még azt kérte, ne legyen nyilvános a válasza: befejezi aktív sportolói pályafutását a megválasztásával egyidőben?
– Természetesen. A két létforma nem összeegyeztethető egymással, de még az sem biztos, hogy a szabályok lehetővé tennék a kettőt egy időben. Sokat gondolkodtam azon, folytassam-e a versenysportot, megpróbáljak-e még egy olimpiára felkészülni, de a fizikai és a mentális erőm nem volt meg hozzá egyszerre. Az aktív sportolói pályafutásomnak vége, most már más jellegű, de a dzsúdót ugyanúgy támogató szerep vár rám.

– Milyen diplomáciai lépéseket tervez tenni a szövetség elnökeként a közeljövőben?
– Természetesen sokakkal tervezem felvenni a kapcsolatot. Nagyon jó helyzetben van a magyar dzsúdó, hiszen a Nemzetközi és az Európai Cselgáncsszövetségben is van magyar szereplő, utóbbinak Budapesten van a székhelye is és Tóth László az elnöke. Kedvező feltétel ahhoz, hogy optimális támogatási hátteret teremtsünk meg a hazai dzsúdónak. Tudom, hogy mindkét szövetség ajtaja nyitva áll előttem, és persze az enyém is előttük. Szeretnék sokat járni vidéken, látni, milyen esetleges szakmai és emberi erőforrásbeli hiányosságok vannak, illetve, milyen jellegű gazdasági támogatást tudunk adni a kisebb vidéki kluboknak. Budapest sem szorulhat a háttérbe, de úgy gondolom, a fővárosban nagyjából jó mederben folynak az ügyek. Az viszont fontos kérdés lesz, hogyan működik majd a kis és nagy klubok kollaborációja. A Magyar Olimpiai Bizottsággal jó a kapcsolatom, az államtitkársággal kapcsolatban pedig kíváncsian várom, milyen sportvezetőséget állít fel az államigazgatás. Politikai identitástól és személytől függetlenül a lehető legszorosabb kapcsolat kialakítására törekszem majd az állami szférával, hiszen ez létfontosságú a gazdálkodásunk szempontjából is.

– Az elnöki munka megítélése sokféle lehet, de a közvélemény többnyire a sportsikerek alapján dönt. Mit lehet tenni a jó eredmények elérése érdekében?
– A jelenlegi szövetségi struktúrában rengeteg tapasztalt szakember dolgozik. Az olimpiáig viszont nagyon kevés idő van hátra. Én azt fogom minden egyes elnökségi ülésen támogatni, hogy az olimpiai kvótaszerzés potenciális jelöltjeit a lehető legtöbb versenyre és edzőtáborba tudjuk elküldeni. Ránk és rájuk is nehéz feladat vár. A versenyzői kompetenciák megvannak, a lehetőségeket pedig igyekszünk nekik megadni.

– Mivel lenne elégedett a Los Angeles-i olimpián?
– Nagyon korai erről beszélni, de ha a valóság talaján maradunk, három-öt kvótát tartok megszerezhetőnek, a szerencsés helyzet az, ha ebből több éremesélyesünk is lenne. Ha együtt állnak a csillagok, hét is összejöhet, azt viszont nem kell ecsetelni, milyen apróságokon múlik az eredményes olimpiai szereplés.