„Visszahúzott a szívem a sportágba” – Pécsi Gábor 80 éves

Bár versenyzői pályafutása hamar véget ért, edzőként, sportvezetőként annál hosszabb és eredményesebb karriert tudhat magáénak Pécsi Gábor, aki pénteken tölti be 80. születésnapját. Az úszás és a vízilabda után az öttusát Csepelen kezdte, korosztályos válogatott is volt. Ám hamarosan:

„Behívtak sorkatonai szolgálatra, és csepeli versenyzőként akkor nem kaptam mentességet, annyira viszont nem voltam jó, hogy például az Újpest vagy a Honvéd átvegyen.”

A Műszaki Főiskolán tanult ezt követően, üzemmérnökként dolgozott a Ganznál – 1971-ben, 25 évesen az Újpesti Dózsa Sportiskoláját vezető Deák Ferenc kérte fel edzőnek, ahol együtt dolgozott Mizsér Jenővel, Mizsér Attila édesapjával.

„Nem számítottam rá, jelentős feladataim voltak a Ganznál, de nem hezitáltam a felkérés hallatán, visszahúzott a szívem a sportágba.”

Huszonöt évig, 1996-ig dolgozott Újpesten, ez idő alatt szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Egyre több reménység útját egyengette, később a felnőttversenyzőkkel is foglalkozott, majd szakosztályvezető, 1989-ben pedig mesteredző lett. 1992-től Török Ferenc munkáját segítette a felnőttválogatottnál.

„Sosem mentem a feladatok után, mindig felkértek rá, az utánpótlás kiscsoporttól jutottam így el a felnőttcsapat szövetségi kapitányi posztjáig. Mindig abban a pozícióban éreztem a legjobban magam, amelyben éppen voltam, mert versenyzőkkel, emberekkel foglalkozhattam.”

1991 és 1994 között a junior-válogatottat irányította, 1996-tól egyszerre volt a Magyar Öttusaszövetség főtitkára és felnőtt szövetségi kapitány is. A sydney-i olimpia után – amelyen Balogh Gábor ezüstérmes lett – a kapitányi kormányrudat átadta Pálvölgyi Miklósnak, de főtitkár maradt 2008-ig. Nemzetközi versenybíró, versenyigazgató is volt.

„Ez már nagyon-nagyon sűrű időszak volt, de elvakítottak a sikerek. Észre sem vettem, milyen terhelés alatt voltam. Császári Attila elnök hívta fel a figyelmemet, hogy túl sok terhet veszek magamra, döntsem el, melyik irányba megyek tovább.”

A sportágtól azóta sem szakadt el, de mint mondta: „Egyszer eljut az ember oda, hogy bár jó volt, de elég volt. Mindezt csak százszázalékosan érdemes csinálni vagy sehogy. Jöjjenek a fiatalok, gondoltam, és azóta is vallom: ha megkérnek, segítek, de már nem szólok bele a mindennapi ügyekbe.”

Talán kevesek tudják, de Pécsi Gábor segítette napjainkig egyetlen Formula–1-es versenyzőnk, Baumgartner Zsolt erőnléti felkészítését, aki a 2004-es Amerikai Nagydíjon pontot szerzett – mint mondta, büszke rá, hogy utolsó edzői dobásaként ehhez hozzájárulhatott.