Kriza Anna: Bármilyen áldozatot szívesen meghozok a dzsúdóért

– Felvetődött önben, hogy a világbajnoki ötödik helye csak kicsúszott eredmény volt, vagy érezte, hogy valaminek a kezdete a felnőttmezőnyben?
– Nem változtattam semmit, annyi volt a célom a világbajnokság után, hogy megőrizzem az ottani mentalitásomat és ugyanolyan vággyal menjek fel a szőnyegre, mint Bakiban. Szerencsére sikerült Abu-Dzabiban is úgy küzdeni. Nem tudom, és nem is akarok azzal foglalkozni, hogy mi lett más a korábbi versenyeimhez képest, csak azt szeretném, hogy minél tovább kitartson a jelenlegi formám. Kiegyensúlyozottá vált az életem, nem agyalok, kombinálok túl sokat, hagyom, hogy történjenek a dolgok. Sokkal felszabadultabb vagyok, mint korábban, elengedtem a bennem lévő negatív gondolatokat, pozitív közeget teremtek magam körül, és ez sokat segít.

– Nem volt nehéz az év versenye, a világbajnokság után ismét visszatérni az edzőterembe, a szürke hétköznapokon folytatni a munkát?
– Nem, mert az ottani ötödik hely után maradt bennem hiányérzet, s csak rátett egy lapáttal az egészséges sikeréhségemre, ahogy a legutóbbi Grand Slamen szerzett ezüstérmem is, hiszen az is lehetne fényesebb, de ha arany lett volna, az máshogy dobná meg a motivációmat. Egyáltalán nem érzem tehernek, hogy versenyekre készüljek és utazzak. Szívesen feláldozok értük bármit. A napokban is az edzéseké a főszerep, hiszen november 14-én ismét Grand Prix-n küzdök Zágrábban.

– Csapaton belül volt bármi visszhangja a legutóbbi sikereinek, kapott bónusz szabadnapot, esetleg kellett plusz tíz fekvőtámaszt csinálnia, hogy a következő érem már arany legyen?
– A honvédos közeg kifogástalan, mindenki dicsér, biztat, megölel, támogat, senki nem irigykedik. Abu-Dzabiból éjszaka utaztam haza, utána hétfőn és kedden csak visszafogottabb edzéseket csináltam. Szerdától viszont már elkezdődött a magyar válogatottal a keretedzés, aztán talán Zágráb után lesz egy kis pihenő, mielőtt elkezdünk készülni a mesterek tornájára.

– Akkor a szombati vegyes csapat Európa-bajnokságra nem utazik a magyar együttessel?
– Nem, kedden tudtam meg, hogy oda nem megyek, inkább pihenőt kapok, hogy a horvátországi versenyre teljesen felkészült lehessek. Túl sok lett volna ennyire sűrűn ilyen sok verseny egymás után.

– A szavaiból az érződik, nem lett kevésbé sikeréhes a korábbiakhoz képest, sőt! Mi az, amiben esetleg úgy érzi, még léphet előre, hogy továbbra is sikeres maradjon?
– Az előző versenyeken, amikor realizáltam, hogy bejutottam a döntő blokkba, a délutáni programba, kissé megelégedtem, hiszen az már önmagában nagy szó, jó eredmény. Nem azt mondom, hogy leengedtem ilyenkor, csak megnyugtatott, különösen amikor döntőbe jutottam, hogy már biztosan szerzek egy érmet. Ebben mindenképpen fejlődnöm kell, hiszen hogy érmes meccsem van, még nem azt jelenti azt, hogy elvégeztem a feladatot, hanem hogy a legfontosabb párharc még hátravan, és ugyanúgy fel kell rá szívnom magam – ha nem jobban –, mint az előtte lévőkre.