A magyarok kipipálták az első napot a sivatagi show-n

Egy nap, amellyel mindenki úgy volt, hogy csak túl kéne élni. Persze, nem szó szerint, hanem csak képletesen, s ez a szófordulat utóbb morbiddá is változott. Ugyanis sajnos valakit már a verseny első napján elvesztett a Dakar-család. A helyzet az, hogy itt a mezőnyben mindenkinek nagy álma a Dakar-indulás. Mindenki azért dolgozik egész évben, hogy itt lehessen, mert akkora mítosz övezi a viadalt. S miközben küzdenek az indulásért, a veszélyek természetesen eszükbe sem jutnak. Nem is kell amúgy, hiszen alapvetően ez a viadal sem veszélyesebb mint mondjuk az utcán közlekedni, csak éppen nagyobb figyelem irányul rá és fizikailag sokkal, sokkal megterhelőbb.

Hogy ez volt-e a baj, vagy a hatalmas hőség (harminckilenc fokot mutatott a hőmérő higanyszála, az aszfalt valósággal sütötte az ember talpát), nem tudni, ám sajnos tény, vasárnap elhunyt egy argentin motoros. A 38 éves Jorge Borerónak ez volt a második Dakarja. A versenyző a szakasz 55. kilométerénél elesett, s megállt a szíve (hogy melyik történt előbb, az esés, vagy a szívleállás, azt egyelőre nem tudni). A mentőhelikopter öt percen belül a helyszínen volt, ám a pilótán már nem tudtak segíteni.

Ez a szomorú esemény rányomta a bélyegét a nyitó napra, amely egyébként nem volt különösebben nehéz, viszont fárasztónak nagyon is fárasztó volt. Ugyanis a szervezők 820 kilométeres táv megtételét írták elő a résztvevők számára, amelyből azonban csak 56 km volt a szelektív szakasz hossza. Szinte semmi, afféle bemelegítés – gondolhatta bárki. De ha így gondolta, tévedett. Ugyanis ebben az 56 kilométerben volt minden, mi szem szájnak ingere, a letörésekkel tarkított kőplatótól a vendégmarasztaló, puha fesh-fesh homokig.

„Tulajdonképpen biztonságosan közlekedtünk, ugyanakkor viszont lendületesen is. Nagyon jól éreztem magam az autóban, s bemelegítésnek éppen megfelelt ez a szakasz. Más kérdés, hogy azért elég trükkös volt, mert a széles nyom olykor teljesen beszűkült és a betonplatón olyan letörések voltak, amelyeket ha elnézett az ember, akkor orral beleállhatott a homokba. Mi egyszer lecsúsztunk, de szerencsére nem lett belőle baj, csak vesztettünk néhány másodpercet a visszakapaszkodással" – mondta Szalay Balázs, akinek ez a tizenegyedik Dakar-ralija, s akinek ezúttal is Bunkoczi László diktálja az itinert.

Azzal (mármint a tájékozódással) ezen a napon még túl sok gond nem volt, az már inkább kifárasztotta a versenyzőket, hogy olyan sokat kellett közúton menni. Persze, annak is megvolt a maga szépsége: gyakorlatilag végig emberek álltak az út szélén, akik szurkoltak, ünnepelték a versenyzőket. Az egyik benzinkúton öt perces folyamatos taps fogadta az érces hangú Opel Antarát és a mieinket, akik ezen a napon a remek 22. helyen végeztek, s akik addig osztogatták az autogramokat, ameddig csak az idejükből tellett, de aztán nagy bánatukra abba kellett hagyni, hiszen az elsődleges szempont azért az volt, hogy időben megérkezzenek a táborba.

A másik magyar páros Sebestyén Sándor és Bognár József is sikerrel vette pályafutása első Dakarjának első szakaszát. Igaz, nekik becsúszott egy kis ásás (az a fél óra fél napnak tűnt a hatalmas hőségben), de a lényeg az, hogy teljesítették a távot.

„A lényeg, hogy itt vagyunk a célban, de azért bemelegítésnek nem nevezném ezt a napot – gazdálkodóként eddig jó barátságban voltam a mezőgazdasági területekkel, ám most a mellettük vezető utak megmutatták, ez is lehet nagyon kemény. Igaz, valószínűleg a keréknyomás-mérőnk sem volt jó, mert amint az elakadás után leengedtük a kereket, már nem volt semmi baj, úgy mentünk a Toyotával, hogy na még!" – mondta Sebestyén.

Az autósok közül amúgy Leonyid Novickij volt a leggyorsabb (a következőképpen jellemezte az újévi szakaszt: rövid szelektív, tökéletes nap...), őt márkatársa, Krzysztof Holowczyc követte, s csak utánuk jött a kilencszeres Dakar-győztes Stéphane Peterhansel. Persze mindebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a különbségek kicsik, s hátravan még 13 versenynap.

Már akinek.

Mert Alfie Cox vadonatúj, szépreményű Volvója például gyakorlatilag porig égett. A címvédő Nasszer al-Attijahnak sem volt könnyű napja, az ő autójában az olajnyomás ment el úgy, hogy csapattársa Robby Gordon húzta el a szakasz végéig.

A motorosoknál Francisco López-Contardo volt a leggyorsabb (pedig saját állítása szerint nem is nagyon sietett, legalábbis a szakasz elején), őt a háromszoros Dakar-győztes Marc Coma követi.

A kamionosoknál egyelőre a Kamazok nem villantottak (persze, ha egyszer elkezdik, meneküljön ki merre lát), viszont a magyar trió, Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter és Vörös Ferenc gond nélkül végigvitte az MAN-t a pályán – a 32. hely volt végül az övé.