Átkelt a Dakar-mezőny az Andokon

Nyolckor indult az első motoros Fiambalából, s csak utána következtek szépen sorban a többiek, hogy azután mindannyian átkeljenek az Andokon. A Paso San Franciscó-i határ 4760 méteres magasságban van, úgyhogy aki nincs hozzászokva a magassághoz (a hegymászók állítása szerint 4000 méterig nincs gond, utána viszont... és a mezőny körülbelül három órát töltött el e magasság fölött), annak meggyűlt vele a baja.

A motorosoknak és a quadosoknak volt a legnehezebb dolguk, egyikük-másikuk az út szélén pihent meg („Csak alszom, csak alszom” – motyogta az egyikük, de nem volt meggyőző a hanghordozása, főleg nem 4500 méteren, úgyhogy jelentettük a helyzetét a rendezőknek.)

Körülbelül hét óra tájban érkezett meg a mezőny nagy része Copiapóba – a legtöbben hálásak voltak azért, hogy egy ilyen hosszú nap után nem kellett még mért szakaszt is teljesíteniük –, ahol meleg fogadtatásban részesültek. Chilei borokkal, finomságokkal köszöntötték őket – igazán jó volt a hangulat.

Ami a magyarokat illeti, az összetettbeli helyezésének köszönhetően Szalay Balázs és Bunkoczi László indult leghamarabb a mieink közül, így érkezett is meg a leghamarabb.

„Gyönyörű tájakon jártunk, először tűzpiros, majd zöld hegyek között, igaz, a négyezer-hatszáz méteres magasság kissé megviselt minket. Én is éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt, mint egyébként, de Laci sem volt top-formában, hajtott, hogy érjünk már le végre erről a hegyről. Amúgy a szünnap egyrészt jól jött a mezőnynek, másrészt nekünk személy szerint rosszul, hiszen egy nappal kevesebb, amelyen jöhetünk előrébb. Na de majd szombaton!” – ígérte Szalay, aki a 11. Dakarját teljesíti.

A Sebestyén Sándor, Bognár József kettős is átjutott az Andokon, igaz, kisebb-nagyobb kalandok árán. Nekik és a Toyotájuknak nem is a magassággal volt gondjuk, inkább attól tartottak, kifogy majd az üzemanyag. Mert Fiambalá és Copiapo között bizony egy fia benzinkút, annyi sem volt, s hiába volt náluk tartalék, azért a Toyota fogyasztott rendesen hegynek felfelé. Végül azonban ők is szerencsésen beértek a táborba, és készülnek a következő napi szakaszra.

„Átértünk Chilébe – és ez a legfontosabb. Készülünk a folytatásra, az első találkozásra az Atacama-sivataggal. Persze izgatott vagyok, és kíváncsian várom, hogy milyen lesz a dűnemászás” – mondta Sebestyén.