Horn Alberték orral beleálltak egy árokba, s megrövidítették a Mitsubishit

Nem mentek gyorsan, de hatvanról nullára megállni sem kellemes egy másodperc leforgása alatt. A Dakar-rali egyetlen magyar érdekeltségű párosa, Drazen Curic és Horn Albert csütörtökön sajnos búcsúzott a versenytől. Keresgélték a helyes irányt, ahogyan a többiek (ezen a napon még az éllovas gyári pilótáknak is okozott fejtörést a navigáció) és orral beleestek egy jó mély árokba.

„Akkor már legalább ötödször szóltam rá Drazenre, hogy nem kellene ilyen gyorsan mennünk. Keresgéltük az utat, mint sokan mások, nagy volt a por, alig láttunk valamit, fogalmunk sem volt róla, mi lehet előttünk. És abban a pillanatban, amikor rászóltam, hogy vegyen vissza, már bele is estünk az árokba. Nem mentünk túl gyorsan, de hatvanról nullára gyorsulni sem túl kellemes" – vázolta az esés körülményeit Horn. A pilótának és navigátorának szerencsére nem esett komolyabb baja (néhány zúzódáson kívül, amit a biztonsági öv okozott), de az autó sajnos annyira megsérült, hogy fel kellett adniuk a küzdelmet.

„A Mitsubishi eleje nyolc centivel rövidebb lett, nemcsak az első futómű tolódott  el hátrafelé, hanem a motor is, szóval esélytelen volt, hogy rendbehozzuk. Pedig addig egészen jó időket értünk el, volt néhány szakasz, amelyet jó ütemben, jó ritmusban teljesítettünk. Persze, a gondok nem kerültek el: kaptunk defektet és ástunk is, de még így is a harmincadik hely körül autóztunk..." – mondta a „Berci" becenévre hallgató navigátor, aki azt is elárulta, a raliban szocializálódott pilótáját nem volt könnyű visszafogni, a belső kamerás felvételeken legalább hússzor hangzik el összességében a „jobb egyből", hogy: „Nem sietünk, célba akarunk érni..."

Nos, ez sajnos nem jött össze. Az „elsődakaros" Horn szerint azért, mert olykor értelmetlenül nehézre terveznek egy-egy szakaszt, amelyen aztán a mezőny fele nem, vagy csak nagy nehézségek árán vergődik végig. Persze, a Dakart ezért titulálják a világ legnehezebb terepraliversenyének, de tény, az első vérbeli sivatagi nap valóban elég kalandosra sikeredett: sokan ott is ragadtak az Atacama fogságában.

Ami a versenyben maradtakat illeti.

A szünnap előtt pénteken még alaposan próbára tette a dakarosokat az Atacama-sivatag: 456 kilométert tett meg a mezőny homokdűnék között a helyes irányt keresve és hepehupás, füves utakon. A motorosoknál Ruben Faria most már tényleg megszerezte első idei szakaszgyőzelmét (az elsőt azért veszítette el, mert gyorshajtás miatt megbüntették), míg a győzelemért küzdő két nagy rivális, Cyril Despres és Marc Coma közül előbbi volt gyorsabb. „Kétszáz kilométeren keresztül erősen vibrált a motorom, úgyhogy annyira kell ez a szünnap, mint a levegővétel" – fogalmazott Despres.

Az autósoknál sokáig úgy tűnt, az Atacama-sivatag megint Stéphane Peterhanselt fogadja kegyeibe, hiszen a szakasz felén túl még ő vezetett, ám kapott egy defektet (úgy látszik, ez naponta, refrénszerűen ismétlődik a programjában, ráadásul a „nagy sikerre való tekintettel" pénteken háromszor is volt benne része, pedig csak két pótkereke volt...), és visszacsúszott. Így azután ez a részsiker is az összetett éllovas Carlos Sainz neve mellé került.

No nem sokkal, hiszen tavalyi nagy riválisa, Nasszer al-Attijah nem adta könnyen a bőrét, még az utolsó kilométereken is oda vissza előzgették egymást – végül 9 másodperc előnnyel Sainz győzött. S ha figyelembe vesszük, hogy tette mindezt több mint 450 kilométer után... Nos, akkor megállapíthatjuk, hogy meglehetősen szoros a küzdelem az autósok mezőnyében.

Sajnos Peterhansel balszerencséje azt is jelenti, hogy Mr. Dakarnak nagyon kell igyekeznie, ha fel akar zárkózni, ugyanis a 14 perces hátrány ilyen szoros csaták mellett eléggé soknak tűnik.