MotoGP: a mechanikai tapadás a titok nyitja?

Vízen gyorsnak lenni egy motorkerékpáron trükkös dolog. Pláne, ha MotoGP-s motorokról beszélünk. Sok múlik a versenyzőn, hogy megvan-e az a bizonyos érzés, amit annyiszor emlegetnek. Iker Lecuona vagy a szabadkártyával visszatérő Lorenzo Savadori neve nem először bukkan fel az élmezőnyben idén esős körülmények között, ahogy Danilo Petrucci is híres esőmenő. Savadori többször utalt már arra, hogy ilyenkor a MotoGP-s motorokra jellemző merevség eltűnik, és könnyebb lesz velük közlekedni.

Persze a mezőny elejében is találunk olyanokat, akik mindig is gyorsak voltak vízen, elég csak Jack Millert vagy Johann Zarcót említeni, akik az első és a második helyen zártak pénteken.

Az ausztrál annak ellenére, hogy az FP2 nagy részét a bokszban töltötte, kilenc tizedet vert a mezőnyre. „Nem akarom magunkat fényezni, de Zarco és én is gyorsak vagyunk vízen, mindig is azok voltunk. Azonban a motor is sokat segít. Szerintem mindez a mechanikai tapadásból jön. Nagyon jól tapad a motor hátulja vízen. Ahogy a motor viselkedése is számít. A Ducatik nagyon felhasználóbarát módon működnek. Nagyon sok visszajelzést ad a motor, érted, hogy mit csinál, és így sokkal könnyebb reagálni rá.” Mindez pedig sokat segít esőben, ám akkor is, amikor a pálya száradni kezd.

De mi is az a mechanikai tapadás? Az a tapadás, ami a motor kialakításából, a geometriából, a tömegeloszlásból és a felhasznált anyagokból ered, amik segítik, hogy a gumi bele tudjon kapaszkodni az aszfaltba, legyen szó kigyorsításról, féktávról vagy kanyarodásról. Az a tapadás, amit nem az elektronikai beállítások, rásegítések adnak meg, hanem egyfajta „természetes” jellemzői a motornak.

A Ducatinál ez nagyon működik, nem úgy a yamahásoknál, akik 2016-ban elvesztették a fonalat úgy általában a hátsó tapadás kapcsán, így vízen is, de főként felemás körülmények között vannak a sűrű erdő kellős közepén.

„Régen nagyon jól működött a motor esőben – idézte fel Valentino Rossi a múltat. – Aztán 2016-ban volt egy futam, a Malajziai Nagydíj, ahol Doviziosóval harcoltam, és emlékszem, hogy egy pontos ellépett a vízen, és én nem tudtam mit tenni ellene. Akkor kezdődtek a gondjaink.”

Az első két edzést követően a legjobb hangvillás Fabio Quartararo, a gond csak az, hogy a 16-ik helyen. Három márkatársa az utolsó ötben végzett.

„Őszintén szólva, amikor teljesen vizes volt a pálya, egyből jól éreztem magam a motoron, és amíg ki nem álltam, a hetedik helyen voltam. Azonban ahogy száradni kezd a pálya, a motor teljesen másképp kezd viselkedni. Nem fordul, nem lehet felkapni, nincs tapadás” – mondta a francia, aki egyelőre továbbra sem aggódik, és akit nagyon szerethetnek az égiek, mert vasárnapra egyáltalán nem jeleznek esőt.

Szombat reggel azonban még vizes a pálya, és a délelőtt folyamán várható csapadék-utánpótlás, ami pont, hogy felemás helyzet elé állíthatja a mezőnyt, így előfordulhat, hogy idén először Quartararo a Q1-ben találhatja magát.

Bajnoki riválisa, Pecco Bagnaia a nyolcadik helyen zárt, az FP1-en pedig elesett, ami ritkán fordul elő vele. Minden edzést és versenyt is beleértve ez csupán a negyedik bukása volt idén, amivel utolérte Quartararót. Meglepő vagy épp nem meglepő módon a két világbajnoki éllovas áll az eséseket számláló lista végén azok között, akik minden hétvégén rajthoz álltak.

A ducatis ugyan nem tudott összerakni egy jó kört az utolsó kimenetnél, ennek ellenére úgy érzi, jó napja volt. „A ritmusom nem volt rossz, és Jack volt az egyedüli, aki kiemelkedett ma a mezőnyből. Megfigyeltem, hogy akik a reggeli használt gumival mentek délután, azok gyorsabbak voltak, mint azok, akik újat raktak fel – az okát még meg kell értenünk. Talán azért, mert kevésbé volt vizes a pálya.”

Az első tízben csak V4-es motorokat találunk, hiszen a sornégyesek épp legnagyobb erősségüket, a kanyartempót veszítik el. A V4-esek közül egyedül a Hondák lógnak ki a sorból jelenleg, akiknek az idei motorral sehogy sem sikerül megfelelő hátsó tapadást találni. A legjobb szárnyas Álex Márquez volt a 13-ik helyen. Marc Márquez ugyan nem nagyon akart beszélni róla, de az FP2 főként azzal telt számára, hogy a két különböző vázzal szerelt motort tesztelje oda-vissza.

A pilóta és a motor mellett már csak egy összetevőt nem említettünk eddig, az pedig a gumi. Aleix Espargaró szerint nála ez volt a kulcs. „Régóta vagyok már a MotoGP-ben, így jól ismerem, hogy hogyan működnek ezek a gumik felemás körülmények között. Megvártam az utolsó öt percet, és akkor mindent beleadtam, a pálya egyre jobb és jobb volt. Az utolsó körben már volt egy száraz sáv, én pedig mindent kicsavartam a gumikból. A végére persze felmelegedtek, és össze-vissza járt alattam a motor.”

Az első nap végeredménye itt található!