A másfél héttel ezelőtti második misanói futamon megszerzett győzelme után nyilván nem ilyen folytatásra számított a spanyol, aki azon a pályán nem tud így bizonyítani, ahol 2020-as felkartörése után visszatért idén áprilisban.
A koronavírus-világjárvány miatt egymást követő második évben is törölt Ausztrál Nagydíj helyére lépett be ismét a portimaói helyszín.
Kérdés persze, hogy a csapat közleménye szerinti enyhe agyrázkódás mennyire enyhe, ha három nappal később is még annyira gyengének és bizonytalannak érzi magát Márquez, hogy meg sem próbál pénteken motorra ülni.
Ugyanakkor nagyon jó látni, hogy végre komolyan veszik ezt a fajta sérülést, amit hajlamosak felületesen kezelni vagy éppen a szőnyeg alá söpörni, pedig számos tanulmány igazolja, hogy mekkora kockázattal jár egy fejsérülés, pláne, ha rövid időn belül kétszer is megtörténik valakivel.
Az is látszik, hogy a több mint egy évig (éve...) húzódó kálváriája után a nyolcszoros világbajnok és szűk csapata megfontoltabb döntést hoznak egy sérülés, baleset után.
Arról nincs is értelme beszélni, hogy miért engedik a MotoGP-s versenyzőket terepmotoros edzéseket végezni, legyen szó flat trackről vagy éppen motokrosszról. Azért, mert nincs jobb edzés egy motorosnak, míg maga a motorozás, még akkor is, ha más műfajban, mint amiben az illető versenyez – bármekkora kockázatot is rejt ez magában.
Arról egyelőre nincs információ, hogy a Repsol Honda helyettesíti-e a 93-ast, ha igen, akkor tesztpilótájuk, Stefan Bradl ugorhat be. De ezen a hétvégén még nincs rajtuk ilyen nyomás, ellenben a jövő heti Valenciai Nagydíjon már mindenképp indítaniuk kell valakit, akkor is, ha Márquez a szezonzárót sem tudja bevállalni.