Szalayék még egyszer megszenvedték ugyanazt

Egy nap a pokolban. Na jó, talán nem dőlt meg ezen a napon a Dakar-csúcs (mármint hőmérsékletben), de hogy közel járt hozzá, az biztos. A San Juan-i táborban (amely jó érzékkel hatalmas hegyek között egy katlanban fekszik) 45 Celsius-fokot mértek, ami az autóban több, mint hatvan.

Szóval nem lehetett könnyű dolguk a versenyzőknek.

Ezen a napon közülük is Nani Roma örülhetett a legjobban. Bár a spanyol visszafogott volt (mint mindig), azt mondta, a csapatnak köszönheti a szakaszgyőzelmet, azért ahhoz menni is kellett, mert a szakasz bizony sok erőfeszítést kívánt a versenyzőktől ezen a napon. Volt gyors rész, éles kövekkel tarkított szakasz (Stéphane Peterhansel két defektet könyvelhetett el), száguldottak patakban, aztán meg a végén, afféle fekete levesként jött egy kis fesh-fesh, vagyis az a púderszerű laza homok, ami képes órákig ott tartani az embereket „homokozni”

De nézzük először, mi történt a magyarokkal!

Ahogy arról már beszámoltunk, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős autója hétfőn kétszer is megállt, mert rosszul tűrte a hőséget. A szervizesek sokat ügyködtek a probléma megoldásán, ám végül (és ezt a keddi nap bizonyította), nem sikerült megtalálni a kiutat.

„A huszonötödik kilométerig minden a legnagyobb rendben volt, sőt... Fülig ért a szánk, mert folyamatosan előzgettünk, csakhogy azután egyszercsak megint adódott ugyanaz a gond, mint tegnap: az autó megállt és attól kezdve vagy egy órán keresztül tapodtat sem volt hajlandó mozdulni. Most már nem is idegeskedtünk. Csak vártunk, aztán újraindultunk” – mondta Szalay, aki szerint ilyenkor kell a jó pillanatokból, a szép előzésekből, a megnyert csatákból erőt meríteni, hiszen hosszú még a Dakar, s a tapasztalatok szerint a végén az első és a tízedik között legalább tízórányi különbség szokott lenni.

Szóval nincs veszve semmi.

No persze, nem ártana megtalálni, mi a gond.

„Szerintem az a baj, hogy iszonyatos meleg tombol itt Argentínában, ma is volt vagy negyvenöt fok. Csak erre tudok gondolni, mert otthon soha semmi baja sem volt az Antarának, most meg két nap egymás után is ugyanaz. A kényszerpihenő után végig kis fokozatban és nagy fordulatszámon autóztunk, hogy kíméljük a gépet, de így elértünk a célig” – mondta a tizenegyedik Dakarján száguldó Opel-pilóta, aki végül a 83. helyen zárta a napot.

A másik magyar páros, Sebestyén Sándor és Bognár József a 121. helyen ért célba, de elsődakarosként az a legfontosabb, hogy célba ért. A pilóta nem állítja, hogy nehéz volt a szakasz, de azt sem, hogy könnyű – folyamatosan éberen tartotta a versenyzőket.

„A köves szakaszra az volt a taktikánk, hogy hatvanas-nyolcvanas átlagtempót tartunk, mert sem előttünk, sem mögöttünk nem volt senki. Csakhogy aztán jöttek a kamionok és megdőlt ez a stratégia. Attól kezdve a porban autóztunk. A patakban is nagyon figyelni kellett, mert a kamionok kiforgatták elénk az éles köveket, úgyhogy kapott az autó alja rendesen. Aztán a végén… A végén felakadt a Toyota alja a mély homokban” – mondta Sebestyén, akinek a navigátora, Bognár József még annyit tett hozzá, hogy ásás közben szinte semmit sem láttak a kamionok porától.

„Folyamatos fekete felhőben dolgoztunk, azt hittem, megfulladok. Attól meg égnek állt a hajam, hogy a kamionok az autónktól centikre száguldottak el mellettünk” – mondta Bognár.

Az Opel-csapat versenykamionja, vagyis a Szalayt kísérő Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc egység hétfőn visszarázódott a Dakar-tempóba „Fel kellett újra venni a dűnézés ritmusát” – mondta Darázsi, akinek ez a hatodik Dakarja. A triónak szerencsére nem volt nagyobb gondja, s kedden a 30. helyen ért célba. Más kérdés, hogy Darázsi szerint a szakasz élvezeti értéke gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.

„Nem a mi kamionunknak való az efféle talaj – kemény a rugózása, úgyhogy út pattogott, mint a nikkelbolha ide oda. A szakasz elején akadt egy kis plusz gondunk is, kicsúszott a helyéről a 12 voltos áramátalakító, kirántotta az összes vezetéket, úgyhogy nem volt méterszámlálónk és nem működött az átbeszélő. Megálltunk megjavítani, közben viszont jó néhányan megelőztek minket. A vége azonban már sima volt” – mondta Darázsi Zsolt.