Úgy ment, mint az őrült - Gordon újabb szakaszgyőzelmet pipált ki

De nem autózhatta, hiszen a Dakar nem arról szól, hogy valaki egyedül közlekedik a pályán, hanem arról, hogy porban száguld, hogy előzési pozíciót kell találnia, hogy teljesen ismeretlen terepen utakat kell keresnie. Nos, mindebben kedden Szalayék nagyon jók voltak.

„A szakasz végén egy olyan magas homokhegyről jöttünk le, hogy pontocskáknak tűntek az aljában az autók, viszont a látvány minden pénzt megért, közvetlenül előttünk mérhetetlen mennyiségű homok, arrébb meg az óceán. Fenséges volt. A hegy viszont meredek. Nem is léptem rá a gázpedálra, mégis száz kilométer per órás sebességgel száguldottunk lefelé. A végén egy kicsit izgultam is, mert 2.2-es keréknyomással mentünk végig és amikor leértünk a hegy aljába, még vissza kellett menni, mert az utolsó GPS-pont felfelé volt. Féltem, hogy elakadunk, mert kínlódott az autó, de végül megúsztuk" – mondta az Opel-pilóta.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük mi történt a 339 kilométeres első és a 89 kilométeres második szakaszon – és persze a kettő között.

Reggel egy kamion mögött rajtoltak Szalayék, ami egyben azt is jelentette, hogy jó nagy porban autóztak. A szerpentinen vezető, köves, poros szakaszon 97. kilométerig kellett várni az első előzésre, addig 110 km/órával haladtak a behemót mögött, olyan helyeken is, ahol 150-160-nal tudtak volna egyébként. Miután nagy nehezen megelőzték a kamiont, nem sokkal később utolérték az egyik Kamazt. Na azt már esélyük sem volt megelőzni. Csak akkor, amikor az a vége előtt öt kilométerrel hibázott (kisodródott az egyik kanyarban), akkor viszont könyörtelenül elmentek mellette.

Nem sokkal később hajmeresztő élményben volt részük. Ales Loprais felborult az összekötő szakaszon – alighanem elaludt.

„Harminc kilométert tehettünk meg a százból a két szelektív között, amikor megláttuk a Tatrát az út mellett. Ales elaludhatott, mert a kamion átsodródott az út másik oldalára, és leesett a körülbelül öt méter mély letörésen. Az orrán fordult át. A fiúk nem néztek ki túl jól, így azután mi is megálltunk és mindenki más is megállt, hogy megnézze, mi van velük. A kamion elég rossz állapotban volt, kitört mind a két első kereke, a versenyzők viszont mindhárman éltek – bár közülük csak egy volt sértetlen, a másik kettő eléggé törődöttnek tűnt. Ettől a látványtól azonnal kiröppent a fáradtság a szememből. Amikor megérkezett az első doktor, továbbmentünk" – mondta Szalay.

Ami az élmezőnyt illeti: Robby Gordon most már egyértelműen fenyegető veszélyt jelent Stéphane Peterhanselre. Azok után, hogy kedden is másfél perccel lenyomta a francia zsenit, efelől már senkinek sem lehet pillanatnyi kétsége sem. Mit ahogyan afelől sem, hogy Robby Gordon meg akarja nyerni ezt a Dakar-ralit. Számtalan jelét adta már ennek, s a hátránya is jelentősen csökkent az elmúlt napokban – már kevesebb, mint hat perc. „Úgy mentünk, mint az őrültek, ha valaki legyőzött ezen a szakaszon, az tényleg nagyon nagy őrült" – mondta Robby Gordon. (Közben nemcsak jó hírrel szolgált a Hummer-csapat: a címvédő Nasszer al-Attijah ugyanazokkal a generátorproblémákkal küszködött, mint korábban, és bedobta a törölközőt, kiállt a versenyből.)

A motorosoknál továbbra is az egyszer nekem, egyszer neked elv érvényesül – most például Cyril Despres örülhetett a nap végén, mert nemcsak legyőzte Marc Comát ezen a szakaszon, hanem az összetettben is visszavette a vezetést. A két háromszoros Dakar-győztes másodpercekre menő csatát vív – hogy mi lesz ennek a vége, teljességgel kiszámíthatatlan. De hogy ők a verseny két nagy esélyese, azt most is csak megerősíteni tudjuk – ha valaki eddig még nem jött volna rá.

A kamionosoknál a korábbi ralivilágbajnok Miki Biasion újabb szakaszgyőzelmet könyvelhetett el, az összetettben azonban továbbra is Gerard de Rooy vezet. A magyar Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió (MAN) magyar idő szerint fél tizenkettőig nem ért célba, de úton volt.