A 26 éves, 190 centiméter magas röplabdázó azonban nemcsak a játékával kápráztatja el a szurkolókat, hiszen férfi szemmel nézve gyönyörű, akár szépségversenyen, vagy modellként is könnyedén megállná a helyét, s ezt a fényképeiből készített fotógalériánk is fényesen bizonyítja. Ezeket elnézve nem csodálkozunk azon, hogy a szurkolók Bestiáknak becézik a női röplabda-válogatottat, hiszen ő tényleg egy igazi Bestiának látszik.
De hogyan lett egy ilyen szépségből röplabdázó?
„Egerben nőttem fel, ahol igen nagy hagyományai vannak a sportágnak, hiszen régebben nagyon sok remek játékos megfordult ott. Ennek hatására kezdtem el én is röpizni tizennégy évesen, amihez a magasságom is adott volt. Szerepeltem az összes korosztályos válogatott keretében, de egészen húszéves koromig nem vettem komolyan a sportot.”
A fordulatot az Amerikai Egyesült Államokban élő kiváló edző, Forman József hozta meg nála, aki hazalátogatása alkalmával szúrta ki Edinát az egyik mérkőzésen.
„Korábban soha nem találkoztunk egymással, de a meccs másnapján ismeretlenül felhívott, és felajánlott nekem egy ösztöndíjat a New Orleans-i egyetemen. De közölte azt is: két napom van arra, hogy eldöntsem, megyek-e vagy sem. Igent mondtam, és ez volt életem legjobb döntése. Persze nem volt olyan egyszerű a dolog, hiszen két hetem volt az SAT-vizsgára, amire mások hónapokig, vagy évekig készülnek. Aztán ahogy meglett a vízum, egyből beküldött egy jegyirodába és közölte velem, hogy kérjem másnapra a repülőjegyet. Mondom: tessék? Este hat óra volt már, ezután mentünk haza Egerbe összepakolni a szüleimmel, hajnali háromkor pedig indultunk Ferihegyre. Fel sem foghattuk az egészet, olyan gyorsan történt minden.”
Edina ezt megelőzően két évet járt a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára, New Orleansban pedig három év alatt két diplomát is szerzett: management marketing major és business administration szakon. De ekkor már a röplabda állt élete középpontjában.
„Forman József volt az első olyan edzőm, aki igazán hitt bennem, s ekkor derült ki az is, hogy tényleg tehetséges vagyok. Neki köszönhetően nagyon sokat fejlődtem, de együtt dolgozhattam Tieming Livel, aki a másodedzője volt a 2008-as pekingi olimpián ezüstérmes amerikai női csapatnak, most pedig a kínai szövetségi kapitány segítője, nem mellesleg ő maga is válogatott játékos volt Kínában. Tőle is nagyon sokat tanultam.”
Tehetségére ekkor már idehaza is felfigyeltek, ennek köszönhetően 2010-ben az akkori szövetségi kapitány, Farkas Mihály meghívta a válogatottba is.
„Ebben az évben debütáltam a címeres mezben, de akkor még nem sok játéklehetőséget kaptam. Aztán egy időre el is felejtettek, s igazából csak tavaly nyáron robbantam be ismét, amikor Hollósy László szavazott nekem bizalmat. Szerencsére élni tudtam vele, s Laci többször is elmondta már azóta, hogy mennyire örül ennek a döntésének.”
Az egyetem elvégzése után visszatért az öreg kontinensre, de nem Magyarországon, hanem Franciaországban folytatta pályafutását.
„Egy évig a francia Riviérán, a Toulon csapatában játszottam, ahol egy korábbi bolgár válogatott lett az edzőm, és nagyon jó kis gárda jött össze, meg is nyertük a francia N1-es bajnokságot. A következő évben a Saint-Chamondhoz igazoltam, ahol a válogatott jelenlegi csapatkapitányával, Kötél Zsanettel játszottam együtt egy szezont. Azóta is nagyon jó barátnőm, a válogatottban is mindig egy szobában lakunk. Mindketten eléggé bolondok vagyunk, úgyhogy remekül egymásra találtunk.”
Edina a nyár óta a belga Dauphines Charleroi játékosa, amellyel a Challenge-kupában is indultak.
„Jól érzem magam az új csapatnál, s hál' Istennek a játék is nagyon jól megy. Kicsit ugyan döcögős volt a kezdés, de mostanra összeállt a csapat, és jelenleg a második helyen állunk a bajnokságban, ami az edzőnknek is köszönhető, aki amúgy a spanyol válogatott szövetségi kapitánya.”
Egy válogatott röplabdázónak elég feszes a programja, az állandó edzések és mérkőzések mellett kevés idő marad kikapcsolódásra. Legutóbb még a Karácsonyt és a Szilvesztert is a válogatott edzőtáborában töltötték a vb-selejtező miatt.
„Ezt azért annyira nem bántam, a családom is megértő volt, teljes mellszélességgel mellettem állnak, és mindenben támogatnak. Ami pedig Belgiumot illeti, a napi két edzés mellett most két hét alatt négy meccset is játszottunk, úgyhogy nincs idő unatkozni. Amikor néha mégis van egy kis szabadidőnk, akkor szeretünk a csapattársaimmal összejönni, új ételeket kipróbálni, vagy Brüsszelben elütni az időt valamivel. De igazából nem nagyon van időnk kikapcsolódásra. Itt nincs szabadság, csak a szezon és a válogatott nyári programja után. Olyankor tudom meglátogatni a családot és a barátokat. Például legjobb barátnőmmel, Szívós Marcsival is csak ilyenkor tudok összefutni, akivel anno együtt mentünk ki Amerikába.”
Edina több fényképen is együtt szerepel Szívós Máriával, aki ugyancsak a válogatott keretének a tagja. Szó se róla, igazán szemrevaló párost alkotnak, de ugyanez elmondható azokról a fotóiról is, amelyeken modellként tetszeleg. Adódik a kérdés, hogy elgondolkozott-e a szakmaváltáson is, vagy csak kedvtelésből vállalt ilyeneket.
„Szó sincs arról, hogy váltsak! Szívesen vállalom a fotózást, de csak kedvtelésből, főleg ha ismerősök kérnek meg, hogy álljak nekik modellt. Komolyan azonban sosem tudnám csinálni, a röplabda az én világom!”