Amikor megremeg a föld - a legnagyobb K-1-es KO-k

Vágólapra másolva!

2010.12.13. 17:37

Címkék

Szombaton Tokióban a holland Alistair Overeem győzelmével fejeződött be a K–1 idei világdöntője (World GP Final). A torna nem a sok KO-győzelemről (csupán három meccs fejeződött be idő előtt) marad emlékezetes (sokkal inkább Peter Aerts és Semmy Schilt gigászi csatájáról), ezért Sportlegek sorozatunkban amolyan &bdquo;kárpótlásként", a teljesség igénye nélkül felidézzük a szakág történetének legemlékezetesebb padlózásait, és bemutatjuk azt az elittársaságot, amelynek immár Overeem is a tagja – a K–1 legnagyobb alakjai.

A K–1-et a karate, a kungfu és a kick-boksz ötvözetéből hozta létre a japán Kazujosi Isii (korábbi karate világbajnok, a kevert harcművészeti események rendezésével foglalkozó szervezet, a FEG korábbi vezetője) az 1990-es évek elején. A „K" a három említett sportágat jelzi, míg az 1-es szám arra utal, hogy ez a legnagyobb állóképességet követelő, legnehezebbnek tartott küzdősport.

Az első K–1 világdöntőt (World GP Final) 1993-ban rendezték, de akkor még nem rendeztek kontinentális selejtezőket, illetve kvalifikációs tornát sem. Az 1996-os volt az első olyan professzionális világdöntő, amelyet már a televízió is közvetített. A világdöntő győztesét hivatalosan nem világbajnoknak hívják, de annak tekintik, ez a szakág legrangosabb címe. A WGP eddigi 18 kiírásából mindössze háromszor fordult elő, hogy nem holland győztest avattak.

BRANKO CIKATIC

A szakág első, és máig egyetlen horvát bajnoka Branko Cikatic volt, aki 1993-ban mindhárom meccsét KO-val nyerte. Az első fordulóban a thaiföldi Csangpuak Kiatsongritot kis híján kiütötte a ringből, a döntőben pedig a holland Ernesto Hoostot intézte el egy hatalmas jobbhoroggal, amelytől a későbbi négyszeres világbajnok ájultan zuhant a padlóra.

BRANKO CIKATIC–CSANGPUAK KIATSONGRIT

BRANKO CIKATIC–ERNESTO HOOST, 1993

PETER AERTS

Szinte hihetetlen, de igaz: a holland Peter Aerts 1993 óta résztvevője a K–1 világdöntőknek, 17 év alatt csak egyszer, 2009-ben nem szerepelt a legjobbak között (akkor is idei legyőzője, Alistair Overeem búcsúztatta a 16 között). A most 40 éves Favágó 1994-ben, 1995-ben és 1998-ban nyerte meg a tornát, míg 2006-ban, 2007-ben és idén a fináléig jutott. Alább bemutatunk két „favágást" két különböző korszakból. Külön felhívjuk a figyelmet a Rob van Esdonk elleni, 1994-es meccsre – a harmadik menetben a hórihorgas honfitárs tényleg úgy dőlt el, ahogyan a fák szoktak.

PETER AERTS–ROB VAN ESDONK, 1994

PETER AERTS–NICHOLAS PETTAS, 2002

ANDY HUG

Az intézetben felnőtt svájci Andy Hug közönségszórakoztató stílusának köszönhetően először karatéban szerzett hírnevet magának, majd 1996-ban K-1-ben lett világbajnok. Japánban hatalmas tisztelet övezte, svájci születésére utalva elnevezték kék szemű szamurájnak (valójában barna szeme volt). 2000. augusztus 24-én, pár héttel harminchatodik születésnapja előtt hunyt el leukémiában.

HUG LEGJOBB PILLANATAI

ERNESTO HOOST

A holland Ernesto Hoost a K–1 történetének egyik legnagyobb alakja, az első négyszeres világbajnok. Négy éve, a nagy utód, Semmy Schilt elleni vereséggel befejezte aktív pályafutását, de 1993 és 2006 között számos (a K–1 hivatalos honlapja szerint 36) nagy kiütés fűződik a nevéhez. Ezek közül idézünk most fel kettőt. Hoost 1999-ben a legjobb négy között egy másik legenda, a kétszeres vb-2. Jerome Le Banner ellen nyert egy fantasztikus ütéssorozatnak köszönhetően KO-val a második menetben úgy, hogy előtte a francia volt a jobb.

ERNESTO HOOST–JEROME LE BANNER, 1999

ERNESTO HOOST–JOHN KLEIJN, 1995

MARK HUNT

A 2001-es vb-győztes Mark Hunt nem képvisel akkora klasszist, mint az összeállításban szereplő többi harcos, de a Jerome Le Banner elleni, kilenc évvel ezelőtti KO-ja azért helyet követel magának.

REMY BONJASKY

A repülő térdrúgásairól elhíresült, az idei WGP-t szemproblémái miatt kihagyó holland Remy Bonjasky a 2000-es évek első felében robbant be a köztudatba, 2003-ban, 2004-ben és 2008-ban világbajnok lett. Egyik leglátványosabb győzelmét a nála kétszer súlyosabb, amerikai Akebono ellen aratta. A korábbi szumóbajnokot (yokozunát) két meneten keresztül csépelte, mire a harmadikban egy fejrúgással ledöntötte – az egész ring beleremegett, amikor a 219 kilós Akebono elterült. A Vernon Wright elleni meccset pedig Bonjasky pályafutásának talán legszebb repülő rúgása zárta le.

REMY BONJASKY–AKEBONO, 2004

REMY BONJASKY–VERNON WHITE, 2003

SEMMY SCHILT

A 212 centihez párosuló 133 kilóval, brutális kiütésekkel hódító, ugyancsak holland Semmy Schilt 2005-től kezdődően sorozatban háromszor lett világbajnok. A most 37 éves klasszis 2008-ban nem volt ott a nyolcas döntőben, mert korábban kikapott Peter Aertstől, ám egy évvel később ismét hengerelt, mind a három meccsét KO-val nyerte meg. Szombaton pályafutása során először szenvedett vereséget a legjobb nyolc között – ismét a Favágó állította meg, pontozással. Schilt sikersorozata a 2005-ös döntőben Glaube Feitosa elleni térdeléses KO-val kezdődött, ami után a szerencsétlenül járt brazil feje magatehetetlenül lógott a kötélen.

SEMMY SCHILT–GLAUBE FEITOSA, 2005

ALISTAIR OVEREEM

Alistair Overeem a K–1 történetének nyolcadik világbajnoka. A 30 éves harcos évekig az MMA-ban küzdött, a szombati döntő előtt összesen 8 K1-es meccse volt, amelyből hármat elveszített. A figyelmet 2008-ban hívta fel magára, amikor kiütötte Badr Harit. A következő évben először vívott szoros meccset Remy Bonjaskyval (igaz, végül KO-val kikapott), majd első világdöntőjében rögtön a négy közé jutott. Az idén pedig egy pontozásos és két KO-sikerrel megnyerte a vb-t.

ALISTAIR OVEREEM–BADR HARI, 2008

OVEREEM SCHILTET AKARJA, DE EMILIANENKO IS JÖHET
„Nagyon büszke vagyok, hogy most itt ülök az övvel. Boldogság tölt el – kezdte a szombati döntőt követő sajtótájékoztatón adott nyilatkozatát az újdonsült világbajnok, Alistair Overeem. – A tornát sérülés nélkül vészeltem át. Úgy gondolom, ez egy jó esemény volt, kiváló keveréke a különböző technikáknak, és kiütésekben sem volt hiány. Az este meglepetése egyértelműen Peter Aerts nevéhez fűződik, aki úgy kűzdött, mint egy oroszlán, és megállította Semmy Schiltet." „Úgy gondolom, hogy az MMA-s hátterem is hozzájárult, ahhoz, hogy világbajnok legyek, a tapasztalataimat jól tudtam adaptálni a K–1-re. Az ellenfeleimnek pedig most az én stílusomból kell felkészülniük" – tette hozzá Overeem, aki azt is elmondta, szeretne megmérkőzni Scilttel, a holland nehézsúlyú világbajnoki övére pályázik. (Ez egy állandó cím, amelyért – az ökölvívás mintájára – egy meccsen kell legyőzni a címvédőt, de ennek nincs akkora hagyománya, mint a minden évben megrendezésre kerülő világdöntőnek). A jövőről szólva Overeem elmondta, most pár napig pihenni fog, de nem tartja kizártnak, hogy a december 31-i Dynamyte-gálán, a vegyes, Dream-szabályrendszerben (K-1 és MMA ötvözete) kötelek közé lépjen. Ellenfélként Schilt, vagy az MMA-specialista orosz Fedor Emelianenko is szóba jöhet. Overeem hosszú távon első sorban a K-1-ben képzeli el magát, de ha úgy adódik továbbra is vállal majd MMA-meccseket is.

AKIK MÉG SZÓT ÉRDEMELNEK...

Ez az összeállítás a K–1 eddigi világbajnokairól szólt. Igazságtalanok lennénk azonban, ha egyáltalán nem ejtenénk szót olyan vb-2. közönségkedvencekről, mint az új-zélandi Ray Sefo, a francia Jerome Le Banner (akit eddig csak a vesztes oldalon mutattunk meg), a japánok sztárja, Muszasi, a horvát Mirko Cro Cop Filipovic vagy éppen a szombati világdöntőt rendőrségi ügye miatt kihagyó marokkói Badr Hari. A nevükre kattintva az ő nagy pillanataikról is láthatnak videókat. Végezetül pedig álljon itt egy válogatás további hatalmas K–1 es kiütésekről.