Asztalitenisz: a kapitány kitette Pergelt a válogatott keretből

Csak hétfőn hirdeti ki Bátorfi Zoltán, a női asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya a szeptember 28-án kezdődő kolozsvári Európa-bajnokságra utazók névsorát, ám a hírek szerint biztos, hogy a tokiói olimpián csapatban és vegyes párosban is szereplő Pergel Szandra neve nem lesz a listán.

  „Így van, Bátorfi Zoltán már közölte velem, hogy nemcsak ezen az Európa-bajnokságon, de a teljes olimpiai ciklusban nem számít rám – mondta a 32 esztendős Pergel Szandra.  – Fiatalításra hivatkozott, illetve hallottam, hogy szerinte bomlasztottam a csapatot, mégis meglepett a bejelentése, mert bár kétségkívül volt közöttünk konfliktus, egy szóval sem jelezte, miben kellene változtatnom. Esélyt sem adott arra, hogy megbeszéljük a problémákat.”     

A gondok akkor kezdődtek, amikor Bátorfi bejelentette, Madarász Dóra mellett a szülés után visszatérő Póta Georgina kap lehetőséget arra, hogy Tokióban egyesben asztalhoz álljon, ami azt jelentette, Pergelnek a csapat mellett a vegyes páros maradt, amely alanyi jogon járt is neki, hiszen Szudi Ádámmal névre szóló kvótát szereztek.

„Nem az zavart, hogy így döntött, ehhez joga van, elvégre ő a szövetségi kapitány – magyarázta Pergel.  – Az viszont bántott, hogy előtte nem beszélte meg velünk, a csapattal, egyszer csak előállt és közölte, így lesz, és kész. Ezt természetesen szóvá tettem, ekkor lett feszült a viszony közöttünk.”     

Idővel a válogatott kereten belüli hangulat egyre rosszabbá vált, a történtek miatt Pergel és Póta között is konfliktus alakult ki, ami végül átterjedt az egész csapatra, így Tokióban kifejezetten rossz, indulatos volt a légkör.

„Bátorfi ezt nem tudta kezelni, szerintem engem okolt a kialakult helyzetért, pedig a többiek közötti konfliktushoz nem volt közöm. Elismerem, abban hibáztam, hogy nem Pótát kellett volna okolnom, mert ő indulhatott egyesben az olimpián, hiszen ez nem az ő döntése volt. Azóta leültünk, megbeszéltünk mindent, és túltettük magunkat a történteken. Arról viszont nem tehetek, hogy a kapitány nem tudott mit kezdeni a csapaton belüli feszültséggel. Ha tényleg én bomlasztottam, miért nem küldött haza az olimpiáról, vagy miért nevezett be Tokió után a budapesti WTT-versenyre, amelyet Madarász Dórával párosban meg is nyertünk. Azt pedig végképp nem értem, miért én lettem a bűnbak.”     

Pergel úgy látja, a kapitány hibát követett el, amikor nem ültette le az érintetteket, vagy legalábbis nem teljes körben, mert – mint mondja – olyan volt, hogy néhányukkal beszélt, de azon például nem volt ott Póta, miközben eljutott hozzá olyan megbeszélés híre, amelyre őt nem hívták meg. Úgy véli, a válogatottban eltöltött ennyi év után nem azt érdemelte, hogy egyik pillanatról a másikra kirúgják a keretből, szerinte Bátorfi ezzel őt és másokat is nehéz helyzetbe hozott.

„Azzal, hogy kikerültem a keretből, alapítványi pénztől esek el, mivel edzésre sem járhatok, azt is magamnak kell megoldanom, s akkor még nem is említettem Szudi Ádámot és Madarász Dórát. Mindkettejükkel párost játszottam eddig, Szudival most a tizenhetedikek vagyunk a világranglistán, azaz jó pozícióból vágnánk neki az új olimpiai ciklusnak, Madarásszal pedig párosban van Eb-bronzunk, és augusztusban első magyarként WTT-versenyt nyertünk Budapesten. Bátorfi döntése rájuk, az ő karrierjükre is hatással van.”     

Pergel egyébként Nátrán Roland szövetségi elnöknek is írt levelet, amelyben a maga szemszögéből fogalmazza meg a történteket, s kijelenti, már nem lát esélyt az ügy rendeződésére, majd így zárja sorait:

„Nem szeretnék semmit a (volt) csapattársaim szájába adni, illetve nekik további feszültségeket okozni, de annyit bizton állíthatok, hogy rendkívül összetett, sokrétű közösségen belüli konfliktust varrtak az én nyakamba. Nem így képzeltem el a válogatottól való búcsúmat, de annak örülök, hogy olimpiai szerepléssel és hazai WTT-arannyal köszöntem el a válogatottól – még ha nem is tudtam róla, hogy éppen elköszönök...”