Az a müncheni negyedóra… – Szöllősi György jegyzete

Ha valaki akár csak két éve is azt mondja, hogy 2021 a magyar sporttörténet egyik legsikeresebb éve lesz, nagyon furcsán néztek volna rá a hozzáértők. Részben azért, mert ilyen eredményeket a vérmes szurkolók sem feltétlenül vártak a sportolóinktól, részben persze azért, mert világjárvány nélkül 2021 egy olimpia utáni, viszonylag csendes sportév lett volna. A történelmi kataklizma azonban a sportvilágot is a feje tetejére állította, és ami fájó hiányérzetet hagyott bennünk 2020-ban, azért kárpótoltak bennünket a sportolóink 2021-ben.

Sporttörténelmi tény, hogy a nyári labdarúgó Eb meccsei csak nálunk (a Puskás Arénában) zajlottak telt ház előtt, s azzal, hogy a magyar válogatott résztvevője volt a tornának, olyasmit élhettünk át, amit a futballunk világhódító időszakaiban sem: itthon, hazai közönség előtt szerepeltek labdarúgóink Európa-bajnokságon. És nem is akárhogyan! A halálcsoportnak nevezett négyesből Pesten fogadhattuk a világbajnoki és az Európa-bajnoki címvédőt, azaz a franciákat és a portugálokat is, ami hatalmas élményt jelentett mindenkinek, aki jegyhez jutott ezekre a mérkőzésekre. Ráadásul a fél világ látta televízión a jó hangulatú, becsületes magyar helytállást, sőt pontszerzést hozó meccseket. Sokaknak megadatott az is, hogy Münchenben szurkolhattak Szalai Ádáméknak, magam is köztük voltam, és nem tudom, volt-e részem hasonló futballélményben és ahhoz fogható 16 percben, mint amit a Schäfer András vezető (68. perc) és Leon Goretzka egyenlítő (84.) gólja között magyarként átélhettünk: a hisztérikus, magyarellenes helyi és nemzetközi médiafelvezetés után Németországban a szinte megilletődött (aztán meg rémülten időt húzó) németek ellen vezettünk egy Eb-csoportmeccsen, s kettőnk közül ekkor mi álltunk továbbjutásra (amúgy már a 11. és a 66. perc között is ez volt a helyzet, miután Szalai Ádám vezetést szerzett, egészen Kai Havertz egyenlítő góljáig). És erről a meccsről is számos külföldi kollégát, szurkolót hallottam áradozni utóbb, mind a magyarok nem várt helytállását dicsérték. És bár végül nem mi jutottunk tovább, az 1954-es vb-döntő óta első tétmeccsünkön már nem kaptunk ki a németektől, hogy aztán ugyanezt a bravúrt megismételjük az angolok elleni vb-selejtezőn is a Wembleyben, ahol évtizede pontot sem vesztettek, s ahol a 6:3 óta mindig kikaptunk – mostanáig.

S akkor még egy szót sem szóltunk az olimpiáról, amelyen roppant nehéz körülmények között fantasztikusan szerepeltek a magyar sportolók: 25 éve nem nyertünk ennyi érmet (20-at) és 29 éve nem szereztünk ennyi pontot (156-ot), mint most. Legutóbb, Rióban négy érmes sportágunk volt, most tíz, és további három pontszerző. Vízilabdában még sohasem volt mindkét csapatunk olimpiai érmes (a nők először állhattak dobogóra), vitorlázásban 41 év után nyertünk érmet Berecz Zsombor révén, karatéban még soha, de Hárspataki Gábor bravúrjának köszönhetően a sportág első olimpiai szereplése alkalmával rögtön lett érmesünk. Kerékpárosaink az olimpián Vas Kata Blanka negyedik helyével, az olimpián kívül Valter Attila rózsaszín trikót érő Giro-produkciójával teljesítettek sohasem látott szinten, míg Fucsovics Márton wimbledoni negyeddöntőjéhez hasonlóra azóta nem volt példa, hogy Taróczy Balázs a Roland Garroson jutott idáig negyven évvel korábban. Mindehhez hozzávehetjük, hogy a tokiói paralimpiai szereplésünk papíron talán a második, de gyakorlatilag mégiscsak minden idők legsikeresebb magyar szereplése volt, joggal mondhatta Szabó László elnök, hogy történelmi csúcson van a fogyatékosok sportja Magyarországon. A korábbi évek, évtizedek kínszenvedése után nagyra kell értékelnünk azt is, hogy a Ferencváros az első olyan futballcsapatunk, amely három évben egymás után európai kupasorozat csoportkörébe jutott.

Mély főhajtással emlékeznünk illik azokra, akik a nyári olimpiai és futballsikereket nem élhettek meg, Igaly Diánára, Puhl Sándorra és a többi felejthetetlen halottunkra, de méltányoljuk a sorsnak azt a gesztusát is, hogy mi mindent adott a magyar sportrajongóknak, a Nemzeti Sport-olvasóknak abban a 2021-es évben, amelytől aligha reméltünk ennyi élményt, büszkeséget, örömöt.

Boldog és magyar sikerekben ismét gazdag új évet kívánok minden kedves olvasónknak!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!