Schmitt Pál: Csakis alázattal lehet jól vezetni a MOB-ot

– Elnökválasztás előtt áll a Magyar Olimpiai Bizottság. Hogyan értékeli a kialakult furcsa helyzetet?
– Én is megéltem hasonlót a Gyurcsány-kormány idején, amikor azzal vádoltak, hogy túlzottan elkötelezett vagyok az egyik irányba, ami nem az övék – nyilatkozta Schmitt Pál, aki 1989 és 2010 között volt a MOB elnöke, és 39 éve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. – Bizalmi szavazást kezdeményeztek, amelyet végül én nyertem meg. A mostani helyzetet nem a politika összefogása eredményezte, hanem sokak elégedetlensége. Kulcsár Krisztián – aki egyébként jó barátom – megpróbálta átszervezni a MOB-ot, aktív tagságot akart, mert az utóbbi időben eluralkodott egyfajta érdektelenség, de az út, amelyet követett, nem volt járható. A tagságot a felére csökkentette, és körülbelül négy-öt hónapig nem tért vissza a kérdésre, ami az egyesületeket, az edzőket, az újságírókat és a tudomány embereit elbizonytalanította és arra késztette, hogy összefogjanak. Ez azonban már megtörtént, most előre kell nézni.

– Elárulja, hogyan lehet kezelni ezt a nagyon sokszínű tagságot?
– Csakis alázattal. Ahogy a latin mondja, primus inter pares – vagyis első az egyenlők között, ez az elnök szerepe a MOB-ban, és fontos, hogy a tagok is így érezzék. Nem lehet mindenkinek igazat adni, de mindenkivel meg kell találni a közös hangot. Ez pedig már a vezetés tudománya. A jelen problémáinak megoldása mellett fontos az is, hogy gondozzuk az olimpiai eszmét, dicsőséges olimpiai múltunkat – az utóbbi két elnöknek véleményem szerint ez nem volt fontos, pedig ez adja az olimpizmus lényegét.

– Milyen tanácsot adna a leendő MOB-elnöknek?
– Nem lenne fair, ha innen próbálnék tanácsot adni, hiszen Gyulay Zsolt nagyon jó barátom, gyakorlatilag gyerekkora óta ismerem, én adtam át neki az olimpiai aranyérmet is. De ha már kérdezte, mindenekelőtt azt gondolom, hogy vissza kell állítani a tagság becsületét, a delegálás rendszerét. A második tanácsom, hogy szűkíteni kellene az adminisztratív személyzetet, mert a jelenlegi huszonhat alkalmazott véleményem szerint sok, a harmadik tanáccsal kapcsolatban pedig nem féltem, mert láttam a nyilatkozatait, úgyhogy tudom, gondolkodásának középpontjában a sportolók állnak. Ha valaki, ő tudja, hogy jó edző, jó szakosztály, jó egyesület, jó szövetség nélkül nincs sportoló, úgyhogy biztos vagyok benne, mindenkivel jó kapcsolatot ápol. Ráadásul, ha jól tudom, társadalmi munkában lesz elnök, amit jó néven vesznek az emberek.

– Ennyire biztos benne, hogy Gyulay lesz az elnök?
– Nyilván semmiben sem lehetünk biztosak, de sokáig ő volt az elképzelhető egyetlen jelölt, azután jelentette be a vitorlázás világából érkező Hajdu Balázs, hogy pályázik. Becsülöm az önbizalmát, megkaptam az életrajzát és a programját, és elismerem, hogy így kell lobbizni, de én úgy érzem, a vezetési tapasztalat, az olimpiai bajnoki címek meghozzák az eredményt. Úgy látom, Gyulaynak lényegesen jobbak az esélyei.

– Az olimpiai bajnoki cím végül is nem feltétel.
– Nem, és bár értékelik, az olimpikonokat mind szívesen fogadják. Ugyanígy a NOB-tagság esetében is.

– Akartam is kérdezni, hiszen az ön tagsága az idén a nyolcvanadik életévének betöltése okán lejár.
– Gyurta Danit nyolc évre választották, úgyhogy ő a párizsi olimpiáig marad, azután meglátjuk, hogy a MOB kit javasol, illetve a magyar kormány és a NOB elnöke között milyen megállapodás születik.

– Mennyire kell a MOB elnökének jó politikusnak lennie?
– Én nagyon boldog voltam hatvanéves koromig, amíg nem voltam politikus, pedig 2002-ben már tizenkét éve voltam a MOB elnöke, és együtt tudtam működni mindegyik kormánnyal. Szóval igen, a mindenkori MOB-elnöknek jóban kell lenni és együttműködni az ország aktuális vezetőivel. A jelenlegivel nem nehéz, hiszen stratégiai ágazatnak tekinti a sportot, rendkívül nagyvonalúan, nagylelkűen támogatja.

– Ehhez képest meglehetősen szűk most a MOB hatásköre.
– Tény, hogy a pénzelosztás, a sportolók jutalmazása, az edzők járandóságának folyósítása és az olimpiai érmesek életjáradéka nem a MOB kompetenciája, a motiváció nem a MOB hatásköre, mint ahogy a felkészülés tudományos alapokra helyezése sem. Kiüresedett az operációs rendszer, ezért is lett egyre nagyobb az érdektelenség, hiszen fontos kérdésekben nem születhetett közgyűlési döntés. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kormány az új elnököt felruházza olyan jogkörökkel, amelyek az utóbbi időben nem illették meg az olimpiai bizottság vezetőjét.

– Így visszaállítható a MOB tekintélye?
– Mindent egybevetve így is büszkék lehetünk, hogy százhuszonhét éve működik a hazai olimpiai bizottság, hogy nem volt olyan – a részvételünkkel zajló – ötkarikás játékok, hogy ne játszották volna el a magyar himnuszt. Ezért is fontos, hogy minden egyes MOB-tag büszke legyen a megbízatására, hogy ez a nagy múltú szervezet újra a sport parlamentje legyen.

– Jó irányba halad ön szerint az olimpia?
– Az olimpiai eszme nem sérült, a játékok túlélt válságokat, háborúkat, apartheidet, és azt láttuk, hogy Tokióban kétszázöt nemzet hirdette, hogy a sport a világbéke utolsó kikötője. Olyan országok sportolói vívtak egymással fair csatákat, amelyek egyébként harcban állnak egymással, és erre az eszmére, az olimpiai békére szüksége van a világnak. Ami a programot illeti... Nos, az igazodik a televíziónézők elvárásaihoz, hiszen a közvetítésekből van a legtöbb bevétel. S mivel a statisztikák azt mutatják, öregszik a nézőközönség, meg kell találni a fiatalokhoz vezető utat, így került a programba a breaktánc, a gördeszka, a különböző ügyességi kerékpárosszámok vagy éppen a falmászás.

– Nyakunkon a téli olimpia. Mire számít?
– Első alkalommal rendez egy város nyári és téli játékokat viszonylag kevés eltéréssel, és biztos vagyok benne, hogy Peking jó olimpiát rendez. Nem azért mondom, mert öt év után újra esett a hó a játékok helyszínén, hanem mert a kínaiaknak semmi sem lehetetlen. Azt is megkérdezték, milyen színű havat szeretnénk, hiszen a mesterségesen előállított hónál csak egy kis adalék kérdése a színezés. Végül a fehérben maradtunk... Ami pedig a magyar csapatot illeti: megnőttek az elvárások a legutóbbi olimpia óta, s bár a Covid miatt nem zökkenőmentesek az utolsó napok, a munkát mindenki beletette a felkészülésbe, úgyhogy én biztos, ami biztos, mint a NOB tagja, bejelentkeztem a rövid pályás gyorskorcsolya-váltó ötezer méteres számának díjátadójára...