Van egy nagy presztízsű történelemverseny Németországban, az államfő hirdeti meg minden második évben. Általános iskolástól 21 éves korig bárki benevezhet (a résztvevőket aztán korcsoportokba sorolják), ám csak a legjobb tanulóknak érdemes fontolóra venni az indulást, mert kitartás, elszántság, tudásszomj, kutatási vágy és főleg egy jó ötlet nélkül az egész próbálkozás hiábavaló. Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök a 2020–2021-es tanévben is kiírta a versenyt, amelyre több mint 1300 pályázat érkezett az egész országból. A megadott témakör ezúttal a sport és a társadalom kapcsolatának vizsgálatát irányozta elő, különös tekintettel a történelem mozgalmas, viharos időszakaira.
A Rottweilben élő Dominik Leinst nem kellett hosszan győzködni, hogy pályázzon: a helyi Leibniz Gimnázium 10. osztályos tanulója a nagyjából nyolcszáz diákot oktató középiskola egyik legszorgalmasabb növendéke, kedvenc tárgya a történelem, ráadásul egy speciális, tehetséggondozó programban is részt vesz, amelyben történelemtanára a mentora. De a témaválasztáson sem törte hetekig a fejét – gyökerei lényegében tálcán kínálták a legjobb megoldást. Dominik többnemzetiségű, bilingvis családban született, édesanyja magyar, édesapja német, és mivel a pályaműnek a lakóhellyel vagy a családtörténettel is összhangban kellett lennie, egyértelműnek látszott, hogy egy Németországban kevéssé ismert magyar történelmi téma lesz a megfelelő választás, aminek van sportvonatkozása is. Mivel szereti a labdarúgást, ismeri a magyar és a német sportmúltat, édesanyja, Marianna pedig sokat mesélt neki az 1956-os forradalomról, Dominik tudta, olyan gyémántot talált, ami némi csiszolás után mindennél fényesebben ragyoghat. „A német válogatott legyőzte az Aranycsapatot az 1954-es vb döntőjében, ami ellentétes reakciókat váltott ki a két országban. Azt gondoltam, ez jó téma, mert polarizál és vitát gerjeszt. Én pedig szeretem megvitatni a dolgokat.”
Így született meg a kissé provokatív, „Futball és forradalom. A magyar labdarúgó-válogatott 1954-es világbajnoki veresége egyenes út volt az 1956-os forradalomhoz?“ című pályamű ötlete, amelyet aztán Dominik Leinsnek már csak meg kellett töltenie tartalommal.
A tizenöt éves, magát németnek és magyarnak is valló fiatalember elszántan és nagy lelkesedéssel látott munkához. „Elkezdtem cikkeket olvasni, dokumentumfilmeket nézni magyarul és németül is. Magyarországi antikváriumokból könyveket, az internetről pedig DVD-ket rendeltünk. A rokonaink még egy 1956-os társasjátékot is küldtek, hogy jobban bele tudjam magam élni a kor hangulatába.” De itt nem állt meg. Létrehozott egy ma is aktív blogot Fussball und Revolution címmel, ahová gyűjtéseit és saját készítésű anyagait töltötte fel. A blog legérdekesebb, egyszersmind legértékesebb eleme az a tizennyolc interjú, amelyet a pandémia közepette Dominik maga vett fel a témában adekvát szakértőkkel, élő szemtanúkkal vagy egykori kulcsszereplők leszármazottaival. A „legnagyobb fogás” Joseph Blatter korábbi FIFA-elnök és örökös Aranycsapat-rajongó megszólaltatása, aki főképp közvetlenségével nyűgözte le a történészpalántát. „Még azt is felajánlotta, hogy tegeződjünk, és szólítsam nyugodtan Seppnek!” De a magyarul, németül és angolul készített interjúk között egyéb különlegességek is akadtak. Megszólalt Buzánszky Jenő fia, Grosics Gyula lánya, valamint két, egyaránt magyar szövetségi kapitányként is dolgozó „Aranycsapat-utód”, Várhidi Péter és Bozsik Péter. Aztán Dominik hosszan elbeszélgetett a Frankfurt mellett élő egykori ifjúsági válogatott Sztáni Istvánnal vagy a történész Farkas Sebestyénnel, éppúgy, mint Szöllősi Györggyel, a Nemzeti Sport főszerkesztőjével, Puskás Ferenc életrajzírójával – egyedül csak az 1954-es döntő egyetlen élő résztvevőjét, a 89 éves Horst Eckelt nem tudta szóra bírni, pedig többször is megpróbálta.
Segítség ugyanakkor nem csak a megszólaló interjúalanyoktól érkezett. Fényképeket, archív újságcikkeket és mindenféle egyéb tárgyi dokumentumokat a Puskás Intézettől a berni Wankdorf Stadion üzemeltetőin át a MÁV-ig és a Vöröskereszt ausztriai archívumáig számtalan helyről kapott. De nagyon sokat köszönhet az Aranycsapat Öröksége Alapítvány alapítójának, Kolláth Józsefnek és Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége elnökének, Dr. Klement Kornélnak is.
Végül kerek egésszé állt össze a videoprezentáció, s a több mint fél éven át tartó munka meghozta a gyümölcsét: Dominik megnyerte korcsoportja versenyét Baden-Württemberg tartományban, és bekerült az országos fináléba, amit majd novemberben rendeznek meg. Erre már nem kell másik pályaművet készítenie: egy új zsűri veti össze az egyes tartományok győzteseinek munkáját, s a maga szempontrendszere szerint kiválasztja a legjobbak legjobbikát. Dominik Leins viszont már annak eredményétől függetlenül is sokat nyert. Megismerte önmagát, korlátait és képességeit, mindkét hazája közelmúltjának történelmét, a magyar és a német emberek gondolkodásmódját. A nyári labdarúgó Eb pedig még arról is gondoskodott, hogy választott témája két főszereplője 67 év után újból tétmérkőzést játsszon egymással.
A pályaműveket összehasonlító és értékelő országos zsűri döntését befolyásolja a prezentációs videók nézői fogadtatása: minél több visszajelzés, tetszésnyilvánítás és komment érkezik az egyes munkákhoz, annál nagyobb az esély a győzelemre. Dominik és tatabányai származású édesanya a nyári szünidőben ezért magyar feliratot készített a videóhoz (jobb oldalon, a fogaskerékre kattintva lehet beállítani), hogy a németül nem beszélő magyar honfitársak közül is minél többen megnézhessék és megismerhessék a 15 éves diák munkáját. Aki teheti, üzenettel vagy „lájkkal” támogathatja Dominik Leins reménybeli újabb győzelmét.
|
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 24-i lapszámában jelent meg.)