Magnus Carlsen: a kirakóstól a világbajnoki címig - portré

2000 telét írtunk, amikor Simen Agdestein azt mondta Henrik Carlsennek: „A srác 14 éves kora előtt nagymester lesz!” Henrik fia, Magnus Carlsen mindössze 10 éves volt ekkor. A kijelentés önmagában nem meglepő, hiszen akadt már egy pár, később legendássá vált sakkozó, akivel kapcsolatban hasonló kijelentéseket tettek hasonló korban.

De Magnus esetében volt valami nagyon szokatlan.

A „srác” mindössze két éve kezdett el versenyszerűen foglalkozni a játékkal. Öt éves volt, amikor apja arra gondolt, hogy milyen nagyszerű ötlet lenne megtanítani őt sakkozni. A lépéseket nagyon gyorsan megtanulta. Váltottak néhány játszmát, de Magnus rendre kikapott, mindössze néhány lépés alatt. Henrik Carlsen egy darabig még próbálkozott, majd a sokadik vereség után azt mondta, hogy oké, akkor ebből elég.

Jó másfél évvel később megint tett egy kísérletet, de semmi komolyabb nem történt. Úgy tűnt, hogy Magnus nem akarja megérteni a legalapvetőbb összefüggéseket sem, amik a stabil játékhoz kellenek. A papa nem is erőltette, mert nem látott különösebb tehetséget fiában, és a Polgár László által kikísérletezett módszert sem akarta követni. Nem vetette alá a fiát többórás tréningeknek. Azt persze gyorsan meg kell jegyezni, hogy az eredmények azt igazolják, mindkét út járható!

Egyszóval Magnusnak nem vált a kedvenc időtöltésévé a sakk. Pedig már ekkor egészen páratlan tulajdonságokkal rendelkezett, olyanokkal, amik a világklasszis sakkozókéhoz méltó. Két évesen már 50 darabból álló kirakóssal játszott, négyévesen a tíz esztendővel idősebbeknek szánt legókkal foglalta el magát, vagyis az átlagnál jóval fejlettebb analitikai képességei már ekkor megmutatkoztak. Öt évesen minden norvég település lélekszámát ismerte, meg tudta mondani a világ összes országának fővárosát a nemzeti zászlókkal együtt, egyszóval memóriája is kiemelkedő volt. Erről is sokat mesél Simen Agdestein a „Wonderboy”, magyarul „Csodagyerek” című könyvében, amit Magnus pályafutásának első éveiről írt 2004-ben (Azért az sem mindennapi, hogy valakiről már 13 éves korában életrajzot írjanak...).

Simen Agdesteinnél egy pillanatra meg kell állni, mert az ő személye több mint érdekes. Egyedüliként ő mondhatja el magáról a világon, hogy elérte a legmagasabb rangfokozatot a sakkban, vagyis a nemzetközi nagymesteri címet, továbbá hogy tagja lett hazája felnőtt labdarúgó-válogatottjának. Összesen nyolcszor szerepelt a norvég nemzeti tizenegyben. Egyértelműen döntő szerepet vállalt Carlsen fejlődésében.

De vissza Magnushoz. Nyolc évesen valamiért rákapott a játékra, és nem a sokadik szülői próbálkozásra, hanem teljesen magától. Egyedül ült a tábla mellett és tologatta a bábukat. Olykor apja is ott ült az asztalnál, de gyakran inkább magában játszott, felidézve azokat a partikat, amiket a papával együtt néztek korábban.

Nyolc évesen és hét hónaposan vett részt az első versenyén, a norvég bajnokság legkisebbeknek szánt csoportjában. Nem is az eredmény a fontos (bár 6.5 pont 11 játszmából igen figyelemre méltó), hanem az, hogy innentől számítva félelmetesen gyorsan, szűk öt év múlva megszerezte a nagymesteri címet.

Persze Magnus nem lett volna norvég, ha nem vonzotta volna a téli sportok világa. Megszerette a síelést, és egy ideig a síugrás is foglalkoztatta. Egészen 10 éves koráig gyakorolta, legjobbjaként 21 méterig jutott.

Magnus ahogy cseperedett, a sakk úgy foglalta el egyre jobban a helyét az életében. Egy idő után már úgy olvasta a sakk-könyveket az ágyában, mint a más a meséket, vagyis fejben játszotta le a partikat.

11 évesen és hét hónaposan a felnőtt norvég egyéni bajnokságok történetének legfiatalabb résztvevője lett. Egy érdekes közjáték kapcsolódik ehhez a tornához. Egy idősebb, és nyilvánvalóan nem jól informált urat nagyon zavarta, hogy Magnus a versenyzőket a nézőktől elválasztó kordonon belül sétált. A bácsi azt hitte, eltévedt, ezért felszólította, hogy menjen már ki onnan, amikor egy másik versenyző felvilágosította, hogy Magnus is a mezőny tagja...

Egy számítástechnikával foglalkozó cég fantáziát látott a kis Carlsenben, így felajánlott 7000 eurót a versenyzéssel kapcsolatos költségek fedezésére. Később, a kontraktus lejártával a Microsofttól is megkapta ezt az összeget, így pénzügyi fronton Henrik Carlsennek nem kellett aggódnia fia előrehaladásáért. Ennek megfelelően Magnus rengeteg versenyen vehetett részt, gyakorlatilag annyin, amennyin akart, sakkéhsége pedig rendkívüli méreteket öltött.

Ebben az időszakban nem a tornagyőzelmektől volt hangos a szereplése, mert rendre nála jóval erősebb mezőnyben játszott. Ugyanakkor egyszer sem vallott szégyent, rengeteget tanult, tapasztalatokat szerzett, értékszáma pedig folyamatosan emelkedett, mivel teljesítményértéke csaknem mindig az elvárt felett alakult.

Fantasztikus sebességű előrehaladásának eredményeként már 12 éves korában megszerezte a nemzetközi mesteri címet, vagyis csak egyetlen fokozat választotta el a legmagasabb szinttől. Azt is hozzá kell tenni, hogy a 30-40 évvel korábbi feltételekhez képest sokkal több sakktornát rendeztek, több lehetőség adódott a játékra.

Fejlődésének egyik nagyon fontos szakasza vette kezdetét 2003 őszén és tartott egy éven át. A teljes Carlsen család elhatározta, hogy kihagy egy évet. A szülők a munkahelyükről, Magnus pedig két húgával és egy nővérével az iskolától maradt távol. Henrik Carlsen érezte, gyermekei nem veszítenek sokat azzal, hogy ha egy időre kivonulnak a norvég oktatási rendszer alól (nézete ebben egyezett Polgár Lászlóéval).

A család a szabadságot Magnus versenyeihez igazította. Kiadták a házukat, eladták az autójukat, és egy régi furgonnal nekivágtak Európának. Magnus nagyon nem szerette, ha régi várromokat, vagy nevezetességeket kellett megnéznie, de Henrik Carlsen gondosan ügyelt arra, hogy gyermekei azért a tanulást se hanyagolják el teljesen. Simen Agdestein úgy vélekedett erről az időszakról, hogy Magnus ekkor alapozta meg azt a tudást, amire a nagymesteri cím érdekében szüksége volt. A körút keretén belül 2003 decemberében Budapestre is ellátogattak az Első Szombat versenyre.

A 2004-es esztendő első fele a nagy áttörés időszaka. Addigra szakmai körökben már csaknem mindenki tisztában volt azzal, hogy a jövő bajnokát láthatják, ugyanakkor ennek az évnek a tavaszán már a sportágban nem annyira járatosak is felfigyelhettek teljesítményére. Januárban a hollandiai Wijk aan Zee-ben megnyerte a C-csoportot 13 partiból 10.5 ponttal. Ez kiemelkedően nagy eredmény, ráadásul ezzel teljesítette a nagymesteri normát is, az elsőt a cím elnyeréséhez szükséges háromból. Nem túlzás, Magnus még a világklasszisokat felvonultató A-csoport játszmáit is elhomályosította kissé, mivel a legtöbben a kis norvég játékára volt kíváncsiak, az ő asztala köré gyűlt a tömeg. Lubomir Kavalek ekkor nevezte el őt a sakk Mozartjának.

Ezzel együtt hősünket nagyon is érdekelte, mi folyik a legjobbaknál, így engedélyt kért a szervezőktől, hogy játszmája végeztével bemehessen a kordonon belülre. Agdestein megemlíti a könyvében, hogy amikor Lékó Pétert is megkérdezték, hogy Magnus bemehet-e a táblája mellé nézni a partiját, akkor a magyar sakkozó így válaszolt: „Igen, mi viszont nem tudjuk megnézni az ő játszmáit!” – utalt a norvég iránti érdeklődés mértékére.

A második és a harmadik normát is gyorsan elérte, így 13 évesen 4 hónaposan és 27 naposan nemzetközi nagymester lett. Kevesebb, mint öt év alatt jutott el az alapoktól, a lépések ismeretétől a legmagasabb szintig. Ezt a sikert – hasonlóan a korábbiakhoz – egy hatalmas adag jégkrémmel ünnepelte meg.

Még a második és a harmadik normateljesítés között történt, hogy Reykjavíkban egy klasszikus torna utáni villámverseny során legyőzte a legendás Anatolij Karpovot, majd a rapid versenyen remizett Garri Kaszparovval. És ez volt az a pont, amikor Magnus az egész világ számára ismert lett, a nemzetközi média ekkor fedezte fel.

Innentől kezdve az eredmények egyre gyorsabban jöttek. 2005-ben már világbajnok-jelölti státuszt szerzett, 2006-ban megnyerte a B-csoportot Wijk aan Zee-ben. Egyre többet játszhatott a világ legjobbjaival, egyre jobban megismerhették a nevét. A villám-világbajnokságon a nyolcadik helyen végzett a 16 résztvevőből. Második helyen végzett a bieli nagymesterversenyen, ahol a hatfős mezőnyben kétszer is legyőzte az ereje teljében levő későbbi tornagyőztest, az orosz Alekszandr Morozevicset. Egy izlandi villámtorna elődöntőjében 2:0-ra kiütötte Viswanathan Anandot, majd a finálét is megnyerte.

2007 januárjában debütálhatott a Wijk aan Zee-i torna A-csoportjában, de keserű csalódás érte. Biztosan nagy élmény volt együtt lennie a klasszisokkal, ám négy vereséggel és kilenc döntetlennel az utolsó helyen végzett. Linaresben viszont az egészen szenzációs második helyet szerezte meg Anand mögött, és többek között Lékó Péter, Veszelin Topalov, Pjotr Szvidler előtt. A világbajnokjelöltek tornáján az örmény Levon Aronjan épphogy meg tudta őt verni. Az év végén a kieséses rendszerű világkupán az elődöntőig jutott, ott azonban kikapott a későbbi győztes amerikai Gata Kamskytól.

2008-ban azonos pontszámot ért el Aronjannal Wijk aan Zee-ben, de végül a teljesítményértékek alapján az örmény szerezte meg az első helyet. Linaresben szintén a második hely jutott neki Anand mögött. Ellátogatott Miskolcra is, és ha már eljött, meg is verte Lékó Pétert 5:3-ra a rapid páros mérkőzésen.

2009-ben egészen elképesztő fölénnyel megnyerte a nankingi tornát. Összesen két és fél pontot vert a másodikként végző Topalovra, teljesítménye 3002 Élő-pontnak felelt meg! A Tal-emlékversenyt követő villám-világbajnokságon az első helyen végzett, három ponttal előzte meg a műfaj egyik királyát, Anandot. Londonban sem szakadt meg a győzelmi szériája, ezúttal az orosz Vlagyimir Kramnyik előtt szerezte meg az első helyet.

Ez év szeptemberében hozták nyilvánosságra, hogy Carlsen együtt dolgozik a már visszavonult Garri Kaszparovval. Bár a közös tréningek fél év után véget értek, ez a szakmai kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy 2010 januárjában először Carlsen nevével kezdődjön a világranglista.

Magnus 19 évesen került a csúcsra, korábban soha senki nem állt a rangsor élén ilyen fiatalon. „Egy sor pozíciót kezdtem sokkal jobban megérteni. Kaszparov nagyon sok segítséget nyújtott a gyakorlati játékhoz.” – mondta Carlsen erről az időszakról.

Világelsőként megnyerte a 2010-es tornát Wijk aan Zee-ben. Kramnyiktól kikapott a kilencedik fordulóban, ezzel megszakadt a 36 parti óta tartó veretlensége. A világbajnoki döntőn éppen későbbi ellenfelét, Anandot segítette a felkészülésben a Topalov elleni mérkőzésen, de egyúttal az is kiderült, hogy Carlsenék már korábban is működtek együtt. Ezzel elég jó ismereteket szerzett az indiai gondolkodásmódjáról.

Utána ismét megnyerte a nankingi tornát Anand előtt 2903-as teljesítménnyel, majd megelőzte az indiait és Kramnyikot is felvonultató londoni mezőnyt.

2011-ben Romániában és Moszkvában is nyert egy-egy tornát, és a többi versenyen is remekül szerepelt, megszilárdítva vezető pozícióját a sakkvilágban. Két fontos cél maradt hátra: Kaszparov értékszám-világcsúcsának megdöntése (2851) és persze a világbajnoki cím.

2012-ben megnyerte a moszkvai Tal-emlékversenyt, valamint a Sao Paulóban és Bilbaóban megrendezett Grand Slam-döntőt. Az év végén ismét első lett a londoni szupertornán. Ez utóbbi különösen nagy visszhangott kapott, mert egyrészt megelőzte a világbajnok Anandot, másrészt értékszámát egészen 2861-re növelte, amivel megdöntötte a már említett Kaszparov-rekordot.

Már csak a világbajnoki cím maradt hátra. 2013 januárjában ismét első lett Wijk aan Zee-ben, ezzel 2872-re javította értékszámát.

Tavasszal következett a világbajnokjelöltek tornája Londonban. A rendkívül izgalmas viadalon azonos pontszámot ért el az élen Kramnyikkal, de a másodlagos számítás Carlsennek kedvezett, így a norvég megszerezte a jogot, hogy kihívja Anandot.

Anandék kiharcolták, hogy hazai földön, egészen pontosan Csennaiban legyen a döntő. Anand itt nőtt fel, ez feltétlenül előnyére vált. Magnus Carlsen Norvégiában készült, de természetesen jóval a páros mérkőzés előtt az indiai városba költözött. A vendéglátók rendkívül tisztességesen, sportszerűen bántak a kihívóval és stábjával.

A sakkvilág döntő része esélyesebbnek tartotta Carlsent, egyrészt a soha nem látott teljesítménye, formája miatt, másrészt közel 23 évesen lényegesen fiatalabb volt a 44. évéhez közelítő Anandnál.

Az első két partiban még tapogatóztak a felek. A harmadik és a negyedik játszma is remivel ért véget, de Carlsen később úgy nyilatkozott, ekkor megérezte, riválisa sebezhető. Magnus rövid időn belül igazolta ezt. Villámgyorsan nyert három partit, majd a 10. játszmában szerzett fél pontjával 6.5:3.5-tel bebiztosította a világbajnoki címet.

Mostantól Magnus Carlsenre vadászik a sakkvilág.