– Megijesztett minket szombaton.
– Decemberben megsérült a jobb bokám, azt gondoltam, már rendben van, alapvetően rendben is volt, de egy szerencsétlen mozdulat újra előhozta ezt a sérülést – válaszolta Gémesi Csanád. – Hála istennek, nem súlyos, érezhető, hogy a szalag tartja a bokámat, valószínűleg nincs is elszakadva. Gyors felépülésre számítok.
– Mi jön ezután, megy még kivizsgálásra?
– Nem valószínű, a rehabilitáció megmutat mindent, vagyis ahogy engedi a fájdalom, úgy terhelhetem a bokámat. Néhány nap múlva elkezdem a gyógytornát – végigmentem ezen az úton decemberben, tudom, mi következik.
– Félsz nem volt önben, hogy rásérül a bokájára?
– Január eleje óta a bokámnak semmi baja nem volt, nem volt előjele az újabb sérülésnek, ezért is voltam nagyon elkeseredett szombaton. Nehezen gyűrtem le magamban a csalódottságot.
– A pást mellől szurkol a csapatnak; hogy tetszik a fiúk vívása?
– Eddig minden rendben, Irán ellen nem volt könnyű a negyeddöntőben, nagyon kellemetlen, erős ellenfél, a végén mégis magabiztos győzelmet arattak a srácok.
– Bár nem jós, mit gondol, mikor versenyezhet újra?
– A következő versenyen szeretnék indulni: még nem tudjuk, hogy április végén megrendezik-e a szöuli viadalt, ha nem, akkor bizonyosan indulok a következő versenyen, hiszen az májusban lesz Madridban, ha igen, akkor is úgy tervezem, hogy ott leszek Dél-Koreában, de ezt azért most még nem jelenthetem ki százszázalékosan.