Koch Máté: Izzadt a tenyerem, amíg ki nem mondták a nevünket

– Amikor kimondták, a férfi párbajtőrcsapat a győztese az egyéni sportágak Év csapatának kategóriájában, az hasonlítható ahhoz a pillanathoz, amikor Siklósi Gergely bevitte az aranytust Kano Kokinak a párizsi olimpiai döntőben?
– Én tényleg izgultam! – szögezte le Koch Máté a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Esküszöm, már izzadt a tenyerem.

– Tényleg?
– Igen, mondtam is a srácoknak, „légyszi”, legyen már valami, mondják már, mi lesz. De az, amikor kihirdették, mi győztünk, megkönnyebbülést hozott. Ez nagy elismerés, történelme van a díjnak, és nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk ezt a különleges trófeát. Gyerekkorom óta várom a pillanatot, hogy ezt a kupát a kezembe foghassam, és sikerült!

– Megegyezett már a csapattársaival, hogy esetleg valamelyikőjük hazaviszi a díjat, vagy kezdetben körbejár önök között, vagy, mondjuk, lesz egy megbeszélt, közös helye?
– Közös helye lesz – már a színpadon megbeszéltük, hogy a szövetségnek adjuk, a székházban helyezzük el. Igyekszünk még többet gyűjteni mellé.

– Dancsházy-Nagy Tamás szövetségi kapitány az olimpiai győzelmük után úgy fogalmazott, nagyon készültek a csapatra, nagyon akarták ezt a sikert. Ennek a hozzáállásnak is köszönhető, hogy a csapatversenyben így kijött a lépés, miután az egyéni nem mindannyiuknak sikerült úgy, ahogy szerették volna?
– Mindkét számban szerettem volna jól szerepelni, végül csapatban jött ki a lépés, illetve ott tudtam magamból kihozni azt, amit egyéniben nem, és így megmutattam, azért van helyem az olimpiai indulók között. De valóban, nagyon fel voltunk készítve a csapatviadalra, igazán profin oldottuk meg a felkészülési időszakot a nyári edzőtáborokkal, elemeztük az ellenfeleket, minden gördülékenyen, hibátlanul haladt. Azt mondom, ha minden versenyre sikerül így felkészülnünk, mindig arannyal fogunk hazatérni, és láss csodát: az olimpia óta ez kétszer is megtörtént, két világkupa-győzelmet arattunk, Bernben és Vancouverben. Ráadásul mindkétszer ugyanazon az úton jutottunk el a dobogó felső fokára, mint Párizsban: az elődöntőben Franciaországot győztük le, az aranyéremért Japánt múltuk felül.

– Mégpedig kicsit más összetételben, mint az ötkarikás játékokon: Bernben ön és Andrásfi Tibor mellett Keszthelyi Zsombor és Kovács Gergely szerepelt, Vancouverben Kováccsal és Osman-Touson Maruannal egészült ki a négyesük. Úgy is mondhatjuk, megvan a hátországa a magyar férfi párbajtőrcsapatnak.
– És veretlenek vagyunk az olimpia óta, ilyesmi párbajtőrben ritkaságszámba megy. Ráadásul Siklósi Gergely, vagyis az egyik befejező emberünk nélkül, de jövőre újból velünk versenyez, ahogy Nagy Dávid is szép lassan visszatér a műtétjei után.

– Mire gondol, ha azt mondom: magyar csapatvilágbajnoki aranyérem férfi párbajtőrben Tbilisziben, tizenkét év után. A lendület el is repítheti eddig a csapatot.
– A mesterem, Boczkó Gábor a kétezertizenhármas világbajnok csapat tagja volt Budapesten, és mi is szeretnénk felállni a vébédobogó tetejére. Gergővel egyéniben nekünk ez már sikerült, neki kétezertizenkilencben szintén Budapesten, nekem kétezerhuszonháromban Milánóban, és nagyon szeretném, ha a többiek is átérezhetnék ugyanezt, és együtt jutnánk a csúcsra. Ez a csapat képes erre.